2006. október 27.

SZÓ-val...

Konnichiwa. (Csak stílusosan.)

Hááát, hogy is fogalmazzak. Megszakadt a kitűnő sorozat japán nyelvből. Nem csak, hogy megszakadt, valami ötös-alával, de sikerült egy egészen katasztrofális dolgozatot írnom a mai nap folyamán. Talán hármas, talán…

A legidegesítőbb az egészben, hogy bebizonyosodott, amit a nyelvekben járatos emberkék már úgyis tudnak, miszerint a nyelvtan lényeges, szavak nélkül viszont halott vagy. A nyelvtannal nincs is gondom. Minden eddig tanult struktúra logikai menetével tisztában vagyok, s tudom mikor, hova, melyik szót kell behelyezni. Na igen… csak a szavakat nem tudom. Nagyon elhanyagoltam a szavak tanulását és ennek meg is lett most az eredménye. Azt azért mégsem írhatom le a tanárnak dolgozatban, hogy „メアリーさんは (kedd) に (iskola) で (könyv) を (olvasni)”, mert ez így mókásan néz ki. Mindegy, szünet és japán szavak ezerrel.

Adrienn drágát még nem sikerült elérem, ki van kapcsolva, de ezen a héten minden bizonnyal megejti az első családlátogatást Szegeden, mert Tavi barátom kedélyesen meginvitálta hozzánk. Pontosabban az „Adrienn! Bogdán még nem hívott le Szegedre?!?!” kódolt kérdéssel hívta fel hiányosságomra figyelmet.

EGY HÉT SZÜNET, és ez a lényeg. Meg halottak napja. Senki ne felejtsen virágot vinni a sírokra. Szerdán mi is utazgatunk. Addig meg vigyázzatok magatokra. És ha nyelvet tanultok, fordítsatok nagy figyelmet a szavakra, mert ha minden kötél szakad is, ha csak szavakat tudtok, megértetitek magatokat, a nyelvtannal nem. Az nem a túléléshez, csak a nyelvvizsgákhoz meg a jobb jegyhez kell. 

Nincsenek megjegyzések: