2006. november 30.

Diáknak se híre se hamva!

Az életvitel befőtt jellegű. Probléma nincsen, csak pár dologgal, de elhanyagolhatók. Azaz egy akad. A JÓ K*RVA anyját a cégnek aki még mindig nem készítette el a diákigazolványomat. Képtelenség! Nem tudom agyilag felfogni, hogy lehet monopolhelyzetben egy ilyen cég, nemhogy piacképes legyen (vagy több cég gyártja a diákokat?). Kriszta drága, te úgyis hasonlót tanulsz. Mit tegyek, hogy fél év után megkapjam azt a rohadt diákigazolványt. Van ilyen ombudszman? Mert ha van, akkor hozzájuk fordulok. Ha meg nincs, akkor megyek Svédországba én is.

Olvassatok anime kliséket. Elég szépen összegyűltek a legkülönbözőbb, de lényegében a legtöbb animére ráhúzható vicceskedések. Nem kell halál komolyan venni azért.

A bölcsességfogam, nah az már komolyabb téma. Átszoktam a demalgonra pár napos kataflám kúra után. Baszki, úgy hangzik, mint valami ősdrogos rehab közben írt naplóbejegyzései. Nyugodtság... legrosszabb esetben Aktivál függő leszek.

Szép napot.

2006. november 26.

Fél éves diákigazolvány

Ennek is el kellett jönni egyszer. Az ember érzi, tudja, hogy nem kerülheti ki. Előbb vagy utóbb felelnie kell a tetteiért. Ha valaki 10-szer utazik diákkedvezménnyel, érvényes diákigazolvány nélkül, akkor kurvára megérdemli, hogy 11. alkalommal megbüntessék. Meg is büntettek, de én még is azt mondom, kapja be a cég, amelyik augusztus (!!!) óta nem volt képes kinyomni az új diákomat. 15 napom van, hogy bemutassak egy érvényes diákot. Ha ezalatt az idő alatt nem készül el a kicsike, megkapja a csekkemet a Questura iroda.

Már augusztusban,a jelentkezésnél igényeltem és kifizettem a diákigazolványt, szóval az elsők között kellett volna megkapnom, lévén nagyon sokan vannak, akik csak iskolakezdés után jutottak el idáig. Naívan besétáltam valamelyik nap még októberben az irodába, ahol közölték, hogy „Bocsesz, az igénylésed nincs a rendszerben.” Aha mondom ügyintézés Rulz, most akkor vagy igényelek újat és karácsonyi ajándékként megkapom, vagy igazolom, hogy már befizettem a csekket. Novemberben igazoltam is hogy a sárgás, elöregedett, megkopott papír, mely az idő vasfogának nem állt ellent, azt igazolja, hogy még valamikor a nyáron befizettem a pénzt a diákomra. Most légy okos… jahhh, hogy a rendelésem természetesen benne van a rendszerben, csak még nem jött meg. De a köv. héten már tuti. De ha akkor sem akkor azután. Ennyi.

Már annak is van ELTEs diákja, aki csak két év múlva fog odajárni, de nekem nincs. Novemberben! Hál’istennek a fogam most nem fáj. Átszoktam a demalgonra. kataflám után.

Ez meg mi?! Hol, mikor merre? Benne lesz a Győzike Showban? Remélem senki, még maga sem csodálkozik a tényen, hogy ez megtörtént. Így is sokkal utóbb, mint előbb. Remélem, az ilyen incidenseknek köszönhetően rájön, hogy nem is olyan rossz dolog az a henteskedés. Ekkora házra nem lesz pénz, de Virág jövője talán még megmenthető.

Pás

Kataflám kúra

Ennyi. Kataflámon élek. Kb. nyelni sem tudok attól a kurva bölcsességfogtól, ami úgy döntött, vizsgaidőszak előtt meglep pár kellemetlen héttel. Nem pofátlanság ez? Hajnali fél egykor keltem ma is, mert éreztem, hogy fáj. Aztán nekiültem a Japán nyelv eredetét kutatni, mert az egyetemi jegyzetet kevésnek találtam, és hoppá. Elég rendesen össze lehet szedni az információkat, csak ügyesen kell használni a netet. Az este a tanulás mellett kellemes sztondulással telt. Ültem, ettem, ültem, tanultam, mindent csináltam, mert az álommanó máshol járt… és máshol jár még most is.

Magyarországon mikor lesz ilyen ? Csóri tanároknak külön nyelvórákat kéne venniük. Sztem (izé… szerintem) ez hatalmas nagy baromság. Nyelv-evolúciós szempontból tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik fejlődésnek tartják, s ezáltal teljesen legitimnek, viszont annak ellenére, hogy ténylegesen a gyorsabb és egyszerűbb információközlést hivatott szolgálni, tökéletesen ledegradálja és elbutítja a nyelvet. Nem véletlen, hogy az angoloknak sem tetszik, hogy az első számú világnyelv az övék. Korcsosul időről időre. Ha ezt meg is engedik, akkor nincs mit tenni. Eljön majd az idő, amikor úgy tanítják, hogy „2B or Not2B?” Ennek a nyelvnek megvan a maga közege, ami az internet valamint az online játékok, ahol igenis számít az információközlés sebessége. Más közegben (egy dolgozatban, wtf?!) pont ellenkezőleg hat.

Kurvára fáj a fogam. Beveszek egy kataflámot.

2006. november 24.

Neonáci? Naná!

Sok érdekesség esett meg a mai napon is. Többek közt egy remekbeszabott Kanji (szókép) dolgozat is. Ilyet még nem b*sztam. Megtanultam a két lapon lévő Kanjikat, majd óra előtt 5 perccel ismét a kezem ügyébe került a két papír. Valamilyen oknál fogva megfordítottam az egyiket… hoppá! Hát nem volt teleírva Kanjikkal a másik oldal is? De a ’csába, tele volt írva az az oldal is. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy ennek a másik oldalán is lehet anyag. Siralmasra sikeredett volna a dolgozat, ha a mellettem ülő leleményes srác végig nem puskázta volna az egészet… akiről én leleményesen lemásoltam az egészet.

Sokkal fontosabb viszont megemlítenünk, hogyan sikerült a materialista csöggöknek megint elkúrni egy egyébként normális, egyszerű embert pusztán csak nyereségvágyból. A „Botrány!” szalagcím, a kinagyított náci egyenruhában pózoló jobboldali politikus bőven elég volt ahhoz, hogy az emberek leírják szegény Gyengét. Persze az óta már kidobták a Fideszből. Ennél jobban el sem lehetett volna kúrni ezt az ügyet.

Adott egy politikus, akinek hobbija, szenvedélye – nevezzük akárminek – a második világháború, s az ehhez tartozó tárgyi ereklyék, emlékek. Na most, ha valaki a II. VH-val foglalkozik, óhatatlanul kapcsolatba kerül a nácikkal is, ahogy bárki, aki iskolába jár, kapcsolatba kerül különböző diktatúrák különböző vezetőivel, s azok ideológiájával. Ellenben az, hogy valaki vonzódik a történelemhez, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az abban fellelhető eszméket vallja. Ez a szegény ember lefényképeztette magát, egy – a hobbijához erősen kapcsolódó, pusztán történelmi vonatkozásban szereplő – náci egyenruhában, és ezzel befellegzett a karrierjének. Megbélyegzett lett. Egyedül az Index volt elég korrekt ahhoz, hogy ne csak a Blikkben látható nácis képet, de mellette, a Blikknek szintén rendelkezésre álló, Vörös Hadsereges képet is közölje. A két kép egymás mellett már sokkal inkább egy impozáns sorozat része, mintsem rasszista „viccelődés”, de persze az úgy már nem botrányértékű, azzal nem lehet vétlen emberek életét elcseszni. Gratulálok.

Azért elég érdekes a kontraszt nem? Adott egy egyszerű politikus, aki magánterületen, mindenféle közszereplést mellőzve, hobbijának hódolva, egy történelmi jelentőségű ruhadarabban lefényképeztette magát. Tünés náci!! Ellenben a legnagyobb politikai, erkölcsi felelősséggel rendelkező politikusunkról kiderül, hogy szánt szándékkal több éven át becsapta a választóit, a hatalmat jogtalan eszközökkel szerezte meg, és ennek ellenére marad a legmagasabb beosztásban. Mit, de most komolyan, mit lehet erre mondani?!

„Egy demokratikus párt tagja - még ha viccelődésnek gondolta is - ilyen dologgal nem viccelhet" - közölte Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője.” (index.hu). Viccnek gondolta? Vaze nem farsangra öltözött be!

Válasszatok jól hobbit, nehogy ellehetetlenítsenek, ha majd közszereplők lesztek. Már most égessétek el a képeket, amiken régi katonai járművek vagy repülők mellett pózoltok, vagy jön a „Felháborító! X Y egy II. Világháborús harckocsi volánja mögött fényképeztette magát!” főcím.

Azt mondták ne legyek ilyen, mert fekélyem lesz. Majd perelek!

2006. november 23.

Kincsvadászat

Voltatok már kincskereső körúton? Úgy értem, az interneten. Ez nem áll másból, mint pár közismert hírportál (lehetőleg balos, jobbos, szélsőjobbos, liberális, független, stb. lapokat vegyítve) felületes átböngészéséből, s higgyétek el, nem fog nap úgy eltelni, hogy ne találnátok valami izgalmasat, vicceset, megbotránkoztatót, vagy felháborítót. Egy kis csokor a mai barangolás eredményéből.

Elöljáróban egy aranyos kísérlet. Népszavazás az ingyé’ söré!!! Mí meglepő sajnos nem jutott el a megfelelő stádiumig a dolog, de minden bizonnyal a rendszerváltás óta ez lett volna a legnagyobb egyetértésben lezajlott népszavazás. Ilyet viszont nem szabad. Nem csak azért mert finoman szólva is „ROTFLOL”, hanem mert alkotmányellenes. Meg különben is, kétlem, hogy a konvergencia programban benne lenne a megszorító alkalmazásokat mintegy enyhítendő, a nép fájdalmát csökkentő, ingyen sör. K. Károly viszont megpróbálta. Meg még 3 hasonló kaliberű kérdőív hitelesítését, de az a fránya OVB egyiket sem hagyta. Próbálkozni, próbálkozni, próbálkozni. „Egyszer úgyis megunják…”

Habár Puskásról már volt szó korábba, úgy véltem érdemes megemlíteni, hogy nem csak mi, de ténylegesen az egész világ gyászolja ezt a nagyszerű futballistát. Mellesleg sok külföldi sajtó is foglalkozott halálával. Kétlem, hogy a közeljövőben lesz még egy magyar, akit világszerte tisztelnek, s szeretnek.

A következő kis virágszálat félve emelem ki a csokorból, de érdemes kicsit jobban megvizsgálni. Egy jászapáti söröző tulajdonosa kizárta a cigányokat sörözőjéből. Ezt azzal indokolta, hogy csúnya emberek sokat balhéztak a szomjoltóda előtt, és ez gondolom sem neki, sem a vendégeknek lelkiállapotának nem tett jót. Valószínűleg arról van szó, hogy a jászapáti söröző multimilliárdos tulajdonosa kurva nagy jólétében nem tudott már mit tenni, és elhatározta, hogy rasszistát játszik. Be is panaszolták nyomban, mert Magyarországon ilyet nem szabad, de a nagyvonalú sértettek megelégednének egy kis figyelmeztetéssel is, hiszen senkinek sem kenyere az erőszak. Az igazat megvallva, fene tudja miért, én hiszek a söröző tulajdonosának. Szegény feltehetőleg sokkal rosszabbul fog kijönni az ügyből a végére.

Ezt meg nem is nagyon kommentálnám. Tulajdonképpen nincs is mit. „Shit happens” Tipikus határon túli szopatás.

A továbbiakban több ilyen szösszenettel fogtok majd találkozni, beágyazva személyes semmiségekbe, körbevéve lényegtelen szubjektohalandzsával. Most pedig eszek!
Kellemes napot.

2006. november 22.

Ismét búcsúzkodunk...

Nehéz dolog ez emberek, s nem csupán nehéz, de szívszorítóan szomorú esemény is, melyet megosztok veletek. Talán mindenki tudja, milyen érzés elveszíteni egy társat. Egy barátot, kivel hosszú ideig, évekig megosztottatok mindent, ismerte a titkaidat, tudott minden tervedről, s legbelső vágyaidról. Egy ilyen társat vesztettem én el nem is olyan rég. Tegnap este történet az este, szinte karnyújtásnyi közelségre még, hát ne lepődjetek meg a búskomor hangvételen.

Tisztán emlékszem a napra. Ballagás után találkoztunk, s első pillanatra éreztem valami különös, éteri kötődést köztünk. Egyikünk sem mondta ki egyből, de tudtuk, hogy találkozásunk nem véletlen, s kapcsolatunk szükségszerű, mi több, egy életre szól. A sors viszont alávaló módon közbeszólt.

Két és fél évet töltöttünk együtt, s ezalatt csak napokra váltunk el egymástól, de ezek a rövid időszakok is megviseltek, hát próbáltuk a minimálisra szűkíteni a szükségszerű távolléteket. Ő volt az én emlékezetem, a nosztalgiám, s a közelmúltam. Minden, ami az életet, a társaságot jelentette. Szólt, ha elfelejtettem valamit, ébresztett, ha a reggeli napsugara kevésnek bizonyultak, segített, hogy más, számomra fontos emberekkel kapcsolatba léphessek. Most is itt fekszik mellettem. Tartja még magát, küzd, de mindketten tudjuk, haláltusája már nem tart soká. Nem mutatja, de érzem, s érzi ő is, lejárt az idő. Kapcsolatunk sok vihart átvészelt, de ezek a hullámok már túl magasra csaptak fejünk fölött. Azt, hogy tegnap véletlenül leejtettem az emeletes ágy tetejéről, már ő sem bírta ki. Gondolatban, látom rajta, már az örök lítium-mezőkön töltődik sok más társával.

In memoriam Samsung SGH E-700. (2004-2006) Megbízható társ, designos, elegáns mobiltelefon. „Csak az hal meg, akit elfelejtenek.”


2006. november 21.

Közöngés-S

Nem akarom erőltetni, ami nem megy, márpedig most nem menne a hosszas, "barokkos körmondatokba" /Fárby S./ foglalt esszézés a semmiről, ugyanis teljes esemánytelenségbe telének szürke napjaim. Ez nem baj egyébként. Ilyenek is kellenek. Amikor nem kötsögölnek a szórólaposztogatók, amikor nem csesznek el semmit a banki/gyorséttermi/BKV alkalmazottak, amikor az ember reggel elmegy suliba, aztán visszajön, és ennyi. Kellemes harmónikus érzés semmit nem elszenvedni, vagy megélni. Szinte érzem Buddha közelségét. Még a Burger King miatt sincs most kedvem siránkozni, majd talán beejtem valamikor. Japanisztika vizsga dec. 19 reggel 10:00. Ezt már tudom. De ne aggódjatok...

Csók.

2006. november 18.

Mennyetek moziba...

Talán nincs is ennél kézenfekvőbb kezdés, függetlenül az oldal stílusától vagy mondanivalójától. Erőltetett lenne egy hosszas gyászbeszédet írnom, hisz életemben nem követtem figyelemmel a focit, amikor meg kedvem lett volna követni, még nem éltem. Olimpiai bajnoki cím, világbajnoki második helyezés, spanyol bajnoki cím, többszörös gólkirályi poszt, és ha információim nem rosszak, talán őt választották egy internetes szavazás alapján a Real Madrid valaha volt legjobb játékosának. Nagyon sok helyen egyet jelent a neve Magyarországgal. Nyugodjon Békében Puskás Ferenc!

Ember fiát nézzétek meg a moziban. Vegyes kritika, pozitív élmény, kevésbé komolyan vehető alaptörténet. Aki szereti világvégés, emberkipusztulós, újreményes filmeket, emellé a háborús tudósításokat, annak tetszeni fog, aki meg nem szereti az ilyen filmeket, nézzen Superman visszatért…

17.-én elmentünk az ELTE BTK gólyabáljára Adriennel. Rendezvénynek nem volt utolsó, szervezésnek annál inkább. Mindmáig nem tudom felfogni mi értelme volt 6-700 ember számára bevinni kb. 15 széket az egyik terembe. Sikerült egyszer szereznünk kettőt. Csak akkor álltunk fel onnan, mikor elmentünk. Hamar leléptünk, ami azt illeti, mintegy 3 óra üldögélés és sörözgetés után. Táncolni hely nem volt, piát venni meg türelmem. Végén lesznek képek.

Nincs kedvem írni. Olyan nyomott vagyok. Holnap már mehetek is vissza pestre. Mindegy, nemsokára vizsgaidőszak, akkor majd masszívan Szegedezek. Jah, 1-1 lett a mai meccs. Rezső megint megdicsért, de szerintem csak azért csinálja, mert csapatkapitányként lelkiismeretes.

Pás.

az egyetlen bent kapható sör...
ilyen képet időről időrecsinálni kell
Álompár
Így nézett ki indulás előtt. Nem tüneményes? Kapot ruhát a 150 centijéhez^^

2006. november 15.

Csak 18 éven felülieknek...

Az emberek alapjában véve buták. Nem arról beszélek, hogy alulműveltek, vagy nem járták ki a 8 általánost, én arról beszélek, amikor néhány ember összejön egy fennálló probléma intelligens és rendezett tisztázására, majd az összegyűlt tömeg, a bevillanó gondolatok és a konkrét téma figyelmen kívül hagyásának következtében az egész sokkal inkább hasonlít állatkertre, mintsem értelmes lények intelligens problémamegoldására. Kívülálló számára akár még célravezető beszélgetésnek is hathat egy ilyen, többnyire releváns eredményeket felmutatni nem képes tanácskozás, de azok, akik tisztában vannak mind a probléma gyökereivel, mind a módszerekkel, mellyel e gyökerek kiirthatók, inkább kimennek az erkélyre és elszívnak egy cigit. Míg apróbb közösségekben az ész, egy 20 főt számláló tanácskozáson sokkal inkább a hang az, mely felhívja a figyelmet és bukdácsolva, nehézkesen, legtöbbször persze rossz irányba, de tereli a tömeget és a beszélgetés fonalát.

Történt ez ugyanígy kicsiny hostelünk első lakógyűlésén, ahol is az eddig felgyülemlett problémák egyikét próbáltuk megvitatni. Persze a vitán, melyen jegyzőként, és leginkább némán vettem részt sok mindenről beszéltünk, s a fél órából minimum tíz perc érdemlegesen telt, a fennmaradó idő véleményem szerint az erőltetett ötletek, és kényszermegoldások ingoványos mocsarában lelte halálát.

Még egyszer hangsúlyoznám, nem azzal van a probléma, hogy ez a sok ember nem értelmes. Mindegyikük egyetemre jár, sokan már több éve. Itt csupán arról van szó, hogy a teljesen alapvető szabályok, a számomra magától értetődő viselkedési formák, melyek egy probléma expeditív megoldását segítenék elő, csak nagyon kevesek számára ismeretesek. Biztosan veletek is volt már sokszor, hogy csak nézitek embertársaitokat, és a felszólalás lehetőségét már az első pillanatban elvetitek, látva a reménytelenség vakító sugarait, melyek bevilágítják az adott helyet. Az egymás szavába vágás, a burkolt, s kevésbé burkolt indulatok, a szinte percenként szövődő új szálak, mind arra hivatottak, hogy meghiusítsák mindazon értékek felszínre törését, mellyel ez a faj kivívta magának a föld megkérdőjelezhetetlen birtokosa címet.

Hát ennyi lenne, így hajnali negyed hatkor a kis agymenésem, egy átszenvedett vita után. Persze nem vagyok egyedül véleményemmel. Megint csak előjön a demokrácia átka, az abszolút (természetesen kellőképpen intelligens és érett) vezetés hiánya, mely melegágya a felfordulásnak, s mindannak melyet anarchiaként fémjelezhetünk. Úgy vélem a fő probléma e téren, hogy annyira belénksúlykollják az öntudatosságot, annyira függetlennek, kozmopolitának, szabadon cselekvőnek, és még tudja fene, mi mindennek érezzük magunkat a mai világban, hogyha bárkin felfedezzük a legapróbb nyomát annak, hogy vezetni akar minket, agyunk reflexszerűen megnyom egy vészcsengőt, és hevesen tiltakozik mindez ellen. Pedig nagyon sok esetben szorulnánk iránymutatásra, s vezetésre, de ez mindaddig álom marad, míg nem tanuljuk meg elfogadni a tényt, hogy nem feltétlen a többség akarata, vagy néhány koponya összedugása jelenti egy adott problémára a megoldást, hanem sokszor egy nálunk egyszerűen okosabb ember iránymutatása.

Lol… szal röviden: miért nem képesek emberek együttműködni mindenféle személyes érzelmek, büszkeség nélkül, csak a végcélra koncentrálva, alázattal a másik iránt, és feltétlen engedelmességgel az iránt, aki az egészet összefogja, s vezeti.

Bocsi a cím miatt, sokan nem erre számítottatok
Need to go to bed…

2006. november 13.

The Mez

Álljék itt 2 kép csodás csapatmezünkről, melyek minőségére lehet szavazni is. (Akiknek pedig tényleg MÁVosak a szülei azoktól mégegyszer elnézést.)


Mez-telenség over!

Az érvénytelen diákigazolványom miatt izgalmas, a nemtörődöm ellenőr miatt viszont büntetésmentes vonatút után érkeztünk meg Pestre öcsémmel. Út közben állandó utazótársammal, Somogyi művésznővel is találkoztam a dohányzó kocsiban, s mint ilyenkor lenni szokott, hosszasan beszélgettünk mindenről, mely jobb irányba terelheti az emberiséget… meg arról, hogy van e rajta súlyfelesleg.

A metróra várva voltunk szem-és fültanúi annak a multikultúrális találkozásnak, melynek keretén belül egy fekete bőrű férfit a következőképpen üdvözölt országunkban egy kopasz-bakancsos. „Mit keresel itt? Takarodj! Ez nem a te országod! Mocskos Nigger!!!” Látva a feka srác érdektelenségét abbamaradt az ismerkedés, ami az arrogáns lokálpatriótának kedvezett véleményem szerint, ugyanis a niga srác gond nélkül bezúzta volna a tagot.

Amúgy már jobban vagyok. Orrom még folyik, de csak néha köhögök. Minden esetre ma, mintegy 2 óra alvást követően a reggeli Retorika előadást pulóverben és bőrdzsekiben ültem végig. Apropó előadás… jelenléti ív… Bálint… BTK focibajnokság… szóval van mezünk. Nem is akármilyen. Adrienn fényképezőgépének aksija jelenleg töltődik, úgyhogy képet később mellékelek, de fekete-fehér, hátán a „DELUKSZ” felirat díszeleg, az anyaga pedig mezekhez illően műszál (afaik). Teljesen meglepődtem, hogy ennyire igényes kivitelben (hozzá tartozó rövidnadrággal persze) áll mostantól rendelkezésre a csapat egységét jelképező mez, s mindez teljesen ingyen, egy megpályázott pénzösszegnek köszönhetően. A srácok most pályáznak melegítőre.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem minimális bűntudat, mikor erről beszélek, ugyanis az első meccsen kívül, a közbejött betegségek és események következtében nem tudtam több meccsen részt venni, de látva a csapattagok em-és szimpátiáját, mindent el fogok követni, hogy a legközelebbi alkalmat ne kelljen kihagynom.

A múzeumkörúti antikváriumokban nincs sem Arisztotelész, Quintilianus, és Cicerótol is csak kevés, számomra egyenlőre érdektelen beszéd találtathatik. Oszt mégis mijafaszt csináljon a kúltúrá’t egyetemista diják ha művelődni akar vaze?! Oszt ha maj’ nem lesz hejesirási szabájzatt ’kor maj’ nemtunk hejesirni sohasenem?

Tscháo

2006. november 8.

Ősz 2 - 0 Immunrendszer

Szarul vagyok! Má’ megin’! A kurva életbe! Kezdek arra gyanakodni, hogy a rosszullétek száma egyenes arányban van a japán ZH-k számával. A fejem nem fáj, hál’Istennek a torkom sem, csak az orrom van bedugulva folyton és halkabban hallok mindent. Nyelni kicsit nehézkes, sőt, olyannyira, hogy a szervezetem nem is teszi, miközben alszom. 20-30 percenként kellett felébrednem arra, hogy teli van nyállal a szám. Nah de kamillateák hektóliterjei, meleg zuhanyok garmadája, és megannyi meggyilkolt zsebkendő fémjelzi majd gyógyulásom útját, aminek, remélem már holnap a végére érek.

Ilyen hatással van rám Pest. Immunrendszer gyengítő hatással. Lehet, hogy meg kéne próbálkoznom a gyümölcsökkel vagy a mozgással, amiket már néhány éve száműztem, leginkább vízszintes helyzetben töltött életemből. Lényeg, hogy erősítenem kell, mert még el sem kezdődött igazán a tél, már kétszer ágynak estem. A mai Született feleségek azért remélem, helyrerak kicsit.

Az is furcsa, hogy már ilyenkor, este hat előtt is teljesen sötét van. A szobában csak az olvasólámpák kósza fénye keresi a nekik szánt helyet, aztán idővel rájönnek, hogy csak úgy felejtették őket. Félig összegyűrt ágyneműk próbálják normális formába hozni magukat, s szinte idáig hallom az asztal keserű vinnyogását a több hete rajta levő üres üdítős üvegektől. Mi ez, ha nem altató jellegű környezet. Az ingerszegénység, a bedugult orr, Toma mp3 lejátszójából szolidan átszűrődő DnB taktusok, mind-mind arra késztetnek, hogy fejemet, a csurommá áztatott párnámra hajtsam, hogy utána megint felkeljek 20 perc múlva.

Inkább japánozok. Öcsémmel is el kellett halasztanom a rituális jellegű heti összejövetelünket a Puskinban, két tejeskávé és néhány szál cigi társaságában. Na majd legközelebb. Addig is drukkoljatok, mert ez így rossz. Nem kicsit, nagyon.

Pás

2006. november 6.

Itt van a suli, itt van újra...

Mint minden iskolai szünet, ez az egy hét is kellemesen, pihenéssel, de leginkább villámgyorsan telt, pontosabban eltelt. Kihasználva a kínálkozó alkalmat az eddig sem csekély alvásigényemet némileg kibővítettem, és az otthon tartózkodáson kívül nem sok említésre méltó dolog történt, bár hazudnék, ha azt mondanám, teljesen eseménytelenül múlott el ez az egy hét.

Pénteken, kihagyva a BTK-s focimeccset hazautaztam, s a hét első felében magányosan, leginkább öcsémre várva terrorizáltam számítógépemet, a legkisebb pihenőt sem engedve a gépezetnek. Csütörtökön, Tavival közös szervezésünknek köszönhetően Edina és barátnőm, Adrienn is leutaztak hozzánk, hogy a szünet fennmaradó részét együtt, alkalmanként pedig négyen töltsük. Legtöbbször Tavi felújított (s igencsak jól sikerült) rezidenciáján időztünk, filmet néztünk, söröztünk, de leginkább ismerkedtünk Edinával, aki kibővítette az eddig jól működő triónkat egy jól működő quartetté. Adrien ezen felül mind szüleim, mind öcsém barátnője, Orsi szimpátiáját is maximálisan elnyerte, s ahogy mondta ez minden esetben kölcsönös is volt. Azt eddig is tapasztaltam, hogy faterék legjobb formájukat hozzák minden egyes ilyen alkalommal, de Adrienn esetében a merev vendéglátói szerep több ízben módosult teljesen felszabadult, ismerősi viszonnyá esetükben, aminek külön örültem.

Vasárnap együtt utaztunk vissza csodálatosan szép, hajléktalanmentes, tiszta, s lázadástalan fővárosunkba. Ma már tanítás is volt… Kiderült az is, hogy a szünet előtt tanítással eltöltött 6-7 hét kevés volt ahhoz, hogy egy hét pihenő ne zökkentsen ki teljesen az egyetemi miliőből. Persze kiderült az is, hogy egy tanítási nap viszont teljesen elég ahhoz, hogy visszarángasson oda. Persze nem baj ez, amúgy is mindjárt vizsgaidőszak, ami pedig a másik olyan esemény, ami tökéletes táptalaj a sulitól való elszokáshoz.

Ma lesz a napja, hogy az utolsó csepp után, a kurzusfórumon is muszáj kritikával illetnem a Filótöri tanár úr előadásmódját, úgyhogy drukkoljatok, nehogy meghurcoljanak majd utána. Úgy érzem, aggályaim jogosak, s helytállóak, így egyenlőre nem félek, megfogalmazni meg megtudom a mondandómat magasztosan is, hogy a mai Theophresz… Theophorosz… Thephrosz… szóval a mai Retorika órán tanultakra is utaljak. (Megnéztem. Cornificius Retorika ad Herendium című műve foglalkozik a stíluselméletekkel. Theophratosz csak kidolgozta ezeket az elméleteket. Nah, ezek közül egyik a fennkölt, magasztos. Mosta, hogy Adriennel beszélgettünk a dologról és újra átelemeztük a leírtakat és elhangzottakat, persze megannyi kérdés felmerült bennünk, de amit itt leírtam remélem helytálló. Ha egy klasszika-filológus is olvassa a blogomat tiszteljen meg a véleményével.)

Végezetül álljék itt egy idézet, szintén a Retorikára visszautalva (a professzor úr által csak Isteni jelzővel illetett) Senecatól

„Qualis homo, qualis oratio” – aki megfejti, kap egy „ügyes vagy”-ot.

Sayonara.

2006. november 1.

Nyugodjanak békében!

Ma van halottak napja. Márpedig ha halottak napja, akkor mi Dunántúlon. Reggel hétkor indultunk, irány Szekszárd, Nádasd, Bátaszék. Az élőkkel beszélgettünk, ebédeltünk, mókáztunk, a halottakat pedig megtiszteltük pár koszorúval, virággal. Mindehhez társult az a mérhetetlenül melankolikus, szürke időjárás, a lassan szemerkélő esővel. Ez a legsunyibb fajta. Az ember észre sem veszi, hogy esik, de tökéletesen nedves lesz minden ruhadarabja.

Anyai nagyanyám sírjánál állva öcsém feltett egy érdekes kérdést. „Fel tudod idézni a hangját?”. Sikerült, ettől függetlenül nem volt jogtalan a feltevés. 12 éve már, hogy elhunyt édesanyám anyukája, s akkor még igencsak fiatalok voltunk mindketten. Ekkor gondoltam bele, hogy ténylegesen egyik elhunytat sem ismertem, akiknél jártunk. Voltak, akik már születésem előtt, voltak, akik csak pár évvel utána haltak meg. Emlékképeim persze vannak néhányukról, ha más nem, akkor meg fénykép alapján és mesék által ismerem meg őket kicsit jobban, de így, 21 évesen, mondhatni érett, felnőtt fejjel egyiket sem ismertem. Egyikről sem tudom, valójában milyen ember volt. Persze nem a látogatás legitimitását vagy szükségességét akarom ezzel kérdőre vonni, csupán érdekes dolog. Déd- és Ükszülők, akik nem egy háborút és rendszert megéltek. Napokat tudnának mesélni…

Nem akarom hosszúra nyújtani, felesleges lenne. Gondolom ilyenkor, amikor lerakjátok a mécseseket a márványkövekre, amikor elolvassátok a fejfákat, amikor a csöndesen álldogáló rokonokat, vagy ismerősöket nézitek, nektek is eszetekbe jut, hogy mindez elkerülhetetlen. Csak idő kérdése, s valamennyien mi is azok közé tartozunk majd, akiknek mécseseket hoznak, vagy akiknek koszorúkat helyeznek el a sírjára. Persze elképzelni sem tudjuk mi lesz akkor, hogy fog zajlani egy temetés… csak az a biztos, hogy valahogy zajlani fog.

Minden esetre nyugodjanak békében! Nekünk meg még sok-sok szép évet mielőtt lekéredzkedünk mi is a föld alá.