Szeressük a focit?!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Adrienn... de ez egy másik történet, meg a 28as Örssel való találkozás is az. Ezeket majd később, hosszan, szépen, s jól. Addig a szilárd tények.

Miután japánszakos kémként besurrantam a latin-ógörögös fórumra, s beszédbe elegyedtem a holt nyelv mívelőivel, érdekes szervezkedésekre derült fény. Mint kiderült a srácok nem átallottak benevezni magukat az ELTE BTK fociligájába, ámbár aktív játékosok számában némileg hiányt szenvednek. Trükkös, fondorlatos kontextus-koordinációs képességükkel rávezettek, nem e akarok e mondjuk e csapattag lenni. Persze nagy valószínűséggel a szükség, mintsem az irántam érzett ellenállhatatlan vágy és szimpátia ösztönözte őket erre a lépésre, de elfogadtam... asszem. Már csak a szombati meccseket kell némileg hozzáigazítanom a napirendemhez.

A legfontosabb információk tisztázása után nekiláttam, hogy összedobjak valami lógó és mezszerűséget, holott még a név sem teljesen biztos. (Azaz nem teljesen helyes, nekem is csak úgy mondták, de nem latinos vagyok, hanem japános, szal szidni ne engem tessék...)

Ericae Favoris mez #1. Teljesen egyszerű kompozíció, egy jól látható kör alakú kereten belül a latin szöveg némileg czikornyás, barokkos beütéssel, s alatta még mindig stílusosan, de a laikus számára is könnyen olvashatóan az "Ericae Favoris" szöveg. Háttérben halványan felsejlik a 28as szám, utalva az Örsre (legalább is a legtöbbjükre...) A lógó nagyobb méretben ITT tekinthető meg.

Egyelőre ez az egy van, de a további mez tervek is ide kerülnek majdanság.
Pá.

Heineken reklámarc

Majd a végén mutatom a képet, ami tegnap készült az Apostolok Tanyájában, ahol mintegy 5-en voltunk egész éjszaka. Nem lesz ez így jó, nagyon nem, de hát ez van:( A peremterületen foglalik helyet, és a fiatalság nem jár oda ki inni. Engem különösebben nem zavar, a tulajokat viszont annál inkább, és több mint valószínű, hogy rolólehúzás lesz a vége. Akkor meg hova járunk partyzni? Retroba, 1000 forintos belépővel?

Holnap már mehetek is vissza pestre, de míg első héten kétségbeesetten konstatáltam, hogy szeged a köv. néhány évben kimarad az életemből, addig mostanra már olymértékben szívemhez nőtt kicsiny odunk ott fenn a Ferenciek terén, hogy kedvem vanik visszamenni. Nem is az utolsóval, hanem egyel előbb megyek fel és már hatkor boldogíthatom a népet.

Nah, itt a kép, más meg nem nagyon történt.

Szerzetesképző wtf?!

Helo.
Tudom, nagyon régen nem írtam már, és ezért sokatokban felvillantak különböző szuicid képek, azon gondolkodtatok, miféle intellektuális, jellemformáló szórakozást tudnátok találni, ha már DeluksZ blogja nem szolgál új információkkal. De Szolgál! Csak még nincs fent a gépem... ami azt illeti, még meg sincs a gépem. Ezt a hiányosságot azért a közeljövőben megpróbálom orvosolni. A kiválasztott czukorfalat egy Dell Ispiration 6400as.

Sok izgalmatosság nem történt a héten (bár még közel sincsen vége.) Nemrégiben vittünk vissza 44 üveg sört a közeli CBA-ba, úgyhogy a Hostel alkohollistáján az első helyezést a Heineken hivatalosan is átvette. Ennek következményeképpen a társaság összerázódása is globális léptekkel halad előre. Esténként több órás erkély-partikat tartunk rotálódó társasággal, jó néhány kiló nikotin és kátrány egészségromboló társaságában.

Az egyetemmel minden oké, bár a japán nyelvoktatás pöppet vontatott. Ilyen tempóban nem tudom mit fogok megtanulni egy év alatt, ezért több mint valószínű, visszanyúlok a jól bevált, autodidakta módszerekhez. Keveslem az anyagot és lassúslom (?) a tempót. Előző órán a számokat tanultuk. 7 éves korom óta tudok 100ig számolni japánul. Untam. Öröm az ürömben, hogy japán anyanyelvű tanárokkal az ember akarva-akaratlan elsajátítja a kiejtés apró-cseprő fondorlatosságait. Lehet, hogy megoldást jelentene az is, ha átkérném magam az A-ból a B-be, de ettől meg félek.

Holnap megyek haza, IC-vel!! Lángi, ne haragudj. Naponta 15-20 órát alszom, de jövő héten beütjük a születésnapi köszöntésemet cunci. Ja, erről jut eszembe a címadó sztori. Csóri Toma (lakó- és szobatársam… egyébként nem Csóri Tomának hívják). Hozzá képest, mi kisiskolások vagyunk tengernyi szabadidővel. A srác reggel elmegy mielőtt mindenki felkelne, és hazajön, miután mindenki megvacsorázott, és már javában zajlik a balkon-tivornya. Tegnap néhány tonna papír társaságában találtam rá, s mint kiderült kódexeket másolt. Tette ezt azután, hogy 6 órán keresztül jegyzetelt a töri tanszék könyvtárában. Az ilyen emberkéknek hatalmas respekt. Jókat kacarásztunk hánytatott sorsán, s már ő sem bírta tovább.

**szom, rohadok hat órát a **rva könyvtárban **zdmeg, előbb elmegyek, mint bárki, mire hazajövök már rég megy a parti. ***aszott **rva kódexeket másolok, mint valami **hadt szerzetes, 500 oldalas **rva könyvekből jegyzetelek, ti meg csak partyztok **hadjatok meg!

Persze ironikus volt, nem dühös, de ezek után felhívta figyelmét az iniciálékra. Egyébként a srác egy kedvemre való DnBs partyface. Fel is veszem ezek után iwiwen.
Azért besöröztettük őt is tegnap éjszaka.

Sayonara

IC vs Gyors

Sokan mondták... annyira sokan, hogy már el is hittem. Még pedig, hogy az IC és a gyorsvonat között, azon a 20 perc menetidőn kívül, ami alatt leér Szegedre, semmi különbség nincs. Annyira régen utaztam már gyorsvonattal, hogy teljesen elhittem az egészet, s a végén már én is pusztán csak burzsuj habitusnak tituláltam a "Csak IC és más semmi" utazási mantrámat. Csoda, hogy mikor öcsém jelezte, hogy az 5 órai gyorssal szándékozik hazamenni, gondolkodás nélkül belementem?

Ha most egy filmben lennék, stílszerűen, mindenféle köntörfalazás nélkül válthatnánk a következő snittre. Hangos, menetzajjal telített helyiség (a jobb oldali ajtó nem záródott rendesen) a WC és a vagonok közötti átjáró által határolva. Két bazinagy utazótáska egymáson, s a hozzájuk tartozó levert egyetemisták a földön gubbasztva, várva a 3 órás menetidő végét. Néha egy cigi, néha valaki menne WCre, néha arról az oldalról szálltak fel és le ahová bevackoltunk néha meg csak a medencénk tört ketté egy hosszabb ülve eltöltött idő után. A jegyünket nem kérték.

Hát csupán ennyi a különbség az IC és a gyors között. Az a kurva ülőhely!

Be sem mutattam még nektek a társaságot. Furcsa, hogy csupán két hét telt el, de a közeg mely kvázi szociális, kapcsolatteremtő katalizátorként hat, megtette hatását. A közös konyha-mosdó-szabadidő helyiségben akarva-akaratlan összetalálkozik az ember a lakótársaival. Evés, tévézés, netezés közben, s ez a szituáció ezrével teremti a különböző ismerkedős, barátkozós, pajtizós helyzeteket… szerintem. Mindösszesen 2 hét leforgása után a társaság jó úton halad az összekovácsolódás felé. A csütörtökön rendezett ereszd el a hajamatlegalábbis ezt predesztinálja. Természetesen a dohányosok itt is, mint mindenhol, előbb megtalálták a hangot, de egészséges lakótársaink is nagyon szépen felzárkóztak. A csoportos pornónézést (kedden és szerdán este) meg sem említem. Az teljesen mást predesztinál.

P.S.: A képen (egyenlőre csak) 6 személy 12 képe látható. Gondolom nem zavarja őket, hogy kitettem netre, ugyanis minden fotót az iWiWről szedtem. A kép tökre saját szellemi termék, és a törvény meg a vonatkozó jogaszbályok védik, és tiltják, hogy pl. börtönöükben, olajfúró-tornyokon, állatkertekben bemutassátok, sokszorozzátok stb...

Norbi Update és az ELTE BTK "A" épületének büféje

Előszőr azt hittem, hogy vicc, mikor a csaj megkérdezte, hogy van e már elkészült adag az ELTE BTK "A" épületében lévő büfé aznapi ajánlatából. Még nem volt. Ezután elkezdtem keresni valami megdönthetetlen bizonyitékot arra nézve, hogy a dolog tényleg nem kacsa, és a falon lógó tábla cáfolhatatlanul megerősitett benne... ennek a fele sem tréfa.

Mai ajánlatunk: Körmös Pacal főtt burgonyával. 680 FT,-

LOL. Nemsemmi basszus. Ilyen-olyan müzliszeletek, ismert márkák üditői, előre elkészitett szendvicsek, fornetti... és persze jó magyar pacalpörkölt főtt burgonyával. Aszittem agyam eldobom. Legközelebb már csak poénból is ki fogok kérni egy adagot, ha valami cupákos körömpörköltet, kocsonyát lilahagymával, vagy egyéb diétás, a közizlést erősen megosztó kaját ajánlanak menüként. Ne felejtsek el vinni kenyeret.
Semmi bajom nekem a pacallal(igy irják?) úgy egyébként, de ha van pacal akkor legyen vörösbor, pálinka, meg szalonna tojással! Fel sem fog tünni.

Rájöttem egyébként, hogy az előadások minőségénél (melyek szinte mindig küszködnek, néha teljesen jelentéktelen, néha eléggé szemet szúró, anyagleadás-technikai hibáktól) sokkal frusztrálóbb az, hogy az ember segge egyszerüen elfogy a 3. másfél órás előadás végére. Levegő már az első fél óra után nincs, csak meleg, testszag, meg kényelmetlen padok. A testszagra egy idő után immunissá vállik a bölcsész, de a seggnek van egy olyan tulajdonsága, hogy a fájdalom kicsucsosodásában elér egy zsibbadt fázist, amikor már maga az ülés is nehezen kivitelezhető. Ezek után az idegesitő érzést elszenvedő figyelme teljes mértékben arra öszpontosul, hogy ebből a helyzetből valahogy kirángassa sejhaját, ilyenkor viszont nehezen memorizálja az ókori Asszir kultúra palotáit diszitő burokaltokról szóló müvészettüörténeti elemzéseket. Amik jó kondiban lévő seggel simán elérnék az érdekes, élvezhető szintet.

Szakadjunk el kicsit a farcentralizált szövegektől. Kb. 1 hete érdeklődtem indexleadással kapcsolatban, hogy pontosan mit, meg hogy... meg hogy mit. Mondták, hogy szept. 29. Mondom jó. Másnap mondja a tanszékvezető, hogy szept. 27. Mondom jó. Tegnap jön egy email, hogy szept. 22. Mondom anyád! Teljesen üres az indexem, mert ugye az első információk szerint (de még a módositottak szerint is) bőven ráérek én jövőhéten leadni az okmányt. Erre kiderül, hogy van rá egy napon, hogy kitöltsem, felkereseem a tanárokat, és aláirassam az órákat. Gondterhelten, aggodalmaskodva, félve a retorzióktól, kitöltöttem belőle egy keveset. Ezután lementem a HÖKre, hogy akkor most legyen egy konkrét dátum, mer' ez igy nem olasz/E. Cartman/ Elmondták, hogy elnézést kérnek, de hibás volt a körlevélben elterjesztett dátum. Az ugyanis csak a leadási idő megkezdésáre vonatkozik, ami 27.-ig tart. Hállelúja!

Meg kéne reformálni az információ áramlás módjait, mert miota felsőoktatásban veszek részt (nagy öregként már lassan 2. hete) talán ez a táma hordozza magában a legnagyobb hiányosságokat. Müködik, áramlik aminek kell, csak nem mindig akadálymentesen és nem mindig pontosan.

A tüntetésekről nem sokmindent irnék. A hely ahol lakom mellesleg full balos. Árválkodom gyerekek. Elég, ha elolvassátok Tomcat blogját. (Ahova most Anitha, a barátnője ir, lévén, hogy Tomcat előzetesben van) A linket megtaláljátok a jobb oldalon a linkek menüben.

Ma este iszunk, mert sok az ünnepelt. Valamint elnézéseteket kell kérjem az egyes elgépelésekért, hejjesirási hibákért, ugyanis ezen a gépen nem tudom leellenőriztetni, stb, az irományt Wordben pl. Bőven elég folyamatosan kitalálni, hogy melyik ékezetes betü melyik helyen van.

További szép napot mindenkinek.

Tüntettünk!

...ami enyhe képzavar, ugyanis csak kinéztünk a Kossuth térre. Hatalmas tömeg, bogrács, szónokok, zene, minden, ami egy teljesen jólszervezett, jólszituált tüntetést fémjelezhet. Sajnos zászló nem volt nálunk, valamint sem halló, sem látótávolságon belül nem kerültünk, igy érdeklődésünk 30 perc múlva lelohadt. Úgy határoztunk, hogy inkább otthonról követjük szemmel az eseményeket. Volt is mit. Itt ki kell jelentenem, hogy ezen erőszakos megnyilvánulásokkal határozottan NEM értek egyet, mig a becsapott, átvert emberek ideológiájával nem tudok nem azonosulni. Sajnos aktuálpolitikai témákban egyáltalán nem vagyok kompetens, igy nem kezdek bele több oldalas pénzügyi és szociális elemzésekbe, de a hazugság tényét senki sem tagadhatja. Márpedig az átvert, becsapott emberek nem biztos, hogy "megunják és hazamennek".

Mindazok számára, akik egyszerüen nem értik, hogy miért irok ilyen keveset, elmondom, hogy azért mert ritkán jutok géphez, de amint fent is lesz net majd megint visszatérek a napi frissitésekre.

Elkések a Japán óráról, ha most nem indulok el azonnal... szóval most elindulok azonnal. Tsáó

Jó is az...

...ha az ember tökéletesen, megfelelő tervezéssel, szerencsés közlekedéssel, 40 perccel vonatindulás előtt bent áll a sorban a jegypénztár előtt... utána pedig rohan a vonatra, mert mikor kézhez kapja a kurva jegyet, van még 2 perce, hogy felérjen a vagonba.

A legrövidebb sort pécéztem ki magamnak, s idővel nem lehetett nem észrevenni, hogy már olyan emberkék is megkapták a jegyüket, akik a sorba állásom idején még csak tusoltak és készültek az indulásra. Nem tudtam, mi lehet a probléma, és miért tölt mindenki 45 percet a pénztárnál. Képtelennek tartottam, hogy kifogtam a sort, ahol mindenki Bivalybasznádon, Alsóderentelófalun, és Rekettyetemplomos-felsőn keresztül akar eljutni Meggyeskispatakpusztára, bicikliszállítási lehetőséggel, s mint kiderült nem is ez volt a probléma. A problémára egy (szintén síkideg) fiatal nő mutatott rá.

Kedves utasok. Értesítjük önöket, hogy a pénztárban TANULÓ dolgozik.

Nem akartam elhinni... a jegyeladás mechanizmusát, a technikai dolgokat, a gyorsaságot megtanulja az ember attól függetlenül, hogy mekkora a forgalom, milyen sok az utas, de basszameg, pénteken fél négykor, amikor az összes rohadt egyetemista, koleszos, vagy pesten dolgozó zúz haza.. akkor kell berakni csóri csajt, mert kurvajó is az, ha egy jegyet 15 percen keresztül vár az illető. Mókás volt mondjuk... Odaérek végre a pénztárhoz:


Én: Helló, mostani ICre szegedig diák 2. osztály helyjeggyel.
Ő: *furcsán nézeget már előre kinyomtatott jegyeket, rendezgeti őket, nézegeti az időpontot*
Én: *kétségbe esem*
Ő: Kapsz egy 1. osztályú jegyet osztálykülönbözetivel meg diákjegyet
Én: *gondolkodom, majd ránézek az órára* Jó jójó jójójójójó, nem kell visszajáró!!
Ő: Hopsz, jó lesz, ha sietsz, 2 perc és indul.
Én: TÉNYLEG? 40 perce állok a sorban, köszi az infót!

Fé-lel-me-tes.

Amúgy a vonat dugig volt. A dohányzó is. 2 elsőosztályos kocsi volt. Sikeresen meg is találtam a dohányzó vagonban azt a csajt, aki mellett volt egy szabad hely, s aki kijelentette, hogy ő speciál nem dohányzik, szóval az, hogy én most leülök mellé és elszívok egy cigit felejtős. Sikerült aztán dohányoznom (sorozatgyilkosság lett volna belőle, ha nem) s miután visszamentem találkoztam azzal az emberrel, aki a leghangosabban horkol a világon. Aludni nem tudtam, a fejem fájt, de ezek már nem a MÁVhoz köthetőek. Nem panaszkodom én, csak na. Ha az ember utazik, akkor vannak dolgok.

Amúgy ezúton üzenem a csajnak, hogy nem rá haragudtam én, hanem a helyzetre. Gondolom ő sem örült neki, hogy a lehető leggigantikusabb extracsucsforgalomba rakják be, ahol mindenki az édesanyját szidja teli torokból.

P.S.: A Microsoft Word helyesírás ellenőrzője nem húzta alá pirossal a „Rekettyetemplomos-felsőn” helységnevet. Meglepő, de ha tényleg van ilyen település, akkor ezúton kérek elnézést a település (vagy város?) lakóitól.

Hajimemashite

Watashi wa DeluksZ desu. Dozo yoroshiku. Ezt tanultuk ma... többeközt. Nem mintha lett volna olyan a terembe, aki önszorgalomból ne ismerkedett volna már meg, ha mással nem is, de legalább ezzel a mondattal... viszont újra megtanultuk. Meg különben is, honnan tudja szegény Uchikawa Kazumi tanárnő drága, hogy mi mennyire voltunk szorgos bocsok a Japán nyelvi órak előtt.

Megtaláltam az ékezeteket...

Nemsokára indulok haza, habár bepakoltam, megborotválkoztam, sokat cigiztem, hogy húzzam az időt, de igy sem telik. 15:38as IC, innen viszont olyan 20-25percet vesz csak igénybe az út a Nyugatiig. Bár, ha számitásba vesszük azt a sok egyetemistát, akik szintén most akarnak hazamenni és jegyet venni... lassan azért tényleg elindulok.

Jah... a hiragana dogám valszeg 100% lesz. Mindent tudtam. Hiába, erre születtem.

Sayonara.

Dekontextualizáció

Lassan vége az első hétnek az egyetemen. A hétfői átalvós napom után a többi napon márint egy olajozott gépezet, működött a rendszer, és teljesen elsajátítottam az egyetemre járás fortélyait. Kedden Japanisztika és Japán nyelv, szerdán Bev. a nyelvtud.-ba és Japán nyelv, ma meg részegen 3(!!!) előadás (Ókori és Keleti nyelvek, kultúrák, vallások) katasztrófa volt ilyen állapotban. Holnap meg az első japán dolgozat Hiraganákból (de tudom őket, gond egy szál se!)

Pest amúgy tűrhető a kolesz és az egyetem között (amik közt a távolság össze vissza 9 perc gyalog). Egy valami zavar eszeveszettrohadtul, azok a kötsög hírlaposztogatók, akik nem állnak és várják, hogy mindenki igény szerint vegye el tőlük a reklámanyagot, hanem az arcodba nyomják és leköpnek, ha nemkell. Képeletesen persze.

Összefutottam ötsémmel, voltam Orsival a Burger Kingbe (nagyon kicsi a csirkeburger, azt hittem, kikérem a panaszkönyvet) mászkáltam részegen a Margit-hídom, és a "koleszban" lévő arcok is jó fejek, szóval panaszra nincs okom. Nem is panaszkodok. Elvagyok... Igazából minden megy, ahogy mennie kell. reméljük ez így is marad... Csak ez a csütörtök... pfff. Na lépek hiraganákat tanulni.

Dekuntextualizáció: Az a folyamat, ami alatt az írás fokozatosan lett önmagában érthető, s egyre kevésbé igényelte, hogy az általa közölt információ megértéséhez a többi agyagtáblára írt ékírott munkákat is ismerni kelljen.
Ez ma hangzot el Ó&K nyelvek órán, ahol is az ékírásról volt szó. A def. nem pontos, saját szerzemény, de ez a lényege... tanultam még izgi szavakat.

Konbanwa

Ooops...

9:23 A szallon vagyok es gepelem amit most eppen olvasol

ekozben valahol parszaz meterrel arrebb a Retorika ora folyik. Basszameg. Bele kell szoknom. Eletem elso egyetemi napanak elso eloadasat sikeresen ataludtam. Mindegy, 10re mar bent leszek. Pitsaba...

Mint a kepeken

A lenyeg, hogy nem csalodtam, minden olyan csittifitti, mint a kepeken, es ez a lenyeg. A szoba nagyon jo es egyenlore egyedul vagyok, mert holnaptol van csak bekoltozes. Az arcok eddig teljesen korrektek, es mint megdtudtam a hely felszereltsege 100% IKEA.

Nem irok sokat, mert
1, Jay es Nema Bob megy
2, A klaviatura meg a francia forradalom idejebol valo, ekezetes betuket nem latott es a Y-Z felcserelodes a legidegeitobb dolgok koze tartozik. Mar vagy 6 oraja gepelek...
3, mert JAY es NEMA BOB megy.

Majd holnap tobbet... mas billantyuzetrol!!!!
Pas.

Colors Budapest Hostel

Igen, igen, van helyem pesten. Nem valamelyik szép hidunk alatt, nem is egy füves park sétánya mellett, hanem Itt, a Colors Budapest Hostelben. Lényegét tekintve kollégium, hivatalosan asszem nem az, de szerződése van az ELTEvel, szóval kicsit drágább kolesz, és kicsit minőségibb is, viszont még mindig klasszisokkal olcsóbb, mint egy albérlet. 2 perc séta a suliig, ugyanis a Ferenciek terén foglal helyet. Olvassátok el, elég jó kis szolgáltatások vannak meg minden, és mindez havi 15 ezerbe fog csak fájni.

Lassan indulok is fel ide, habár rohadtul nincs most hangulatom elhagyni a várost. Vasárnap van, mindenki pihizik, nemrég kajoltunk, megnéztem egy filmet, és ahelyett hogy aludnék, vagy folytatnám a Narutot ülhetek ICre, és izgulhatok, hogy semmit ne kúrjak el holnap, az első hivatalos egyetemi tanítási napomon.

Holnap jön a beszámoló. Most meg a pakolás...

Party Up!

Reggel hat, már világosodik. 3 üveg és egy pohár Heineken, 2 pohár bor, 1 pohár Garrone (phewww!) 1 Gin Tonic 1 Tequila, és semmi jele a részegségnek. Nem lesz ez így jó, lassan teljesen immúnis leszek az alkoholra. Mondjuk érzem a fejemben, de gond nélkül ki tudom azt mondani, hogy "logisztikai és szállítmányozási manager", szal nincs itt gond.

Nagy beivásunkban amúgy néhány régi barátommal, akikkel még a Szinergia iskola padjait koptattuk, jól elbeszélgettünk a konvergencia program és a tandíj szükségességéről vagy nem-szükségességéről. Közös nevezőre nem jutottunk, de abban megegyeztünk, hogy amíg nem látjuk az eredményeket (vagy eredménytelenségeket) addig hőbörögni felesleges. Félni lehet, de szidni csak azután, miután tényleg nem váltotta be a dolog a hozzá fűzött reményeket.

Voltam ma a Gin Tonic nevezetű extratrendi, ultrasznob helyen is, ahol még mindig azokat a sláger RnB-ket nyomják amiket két évvel ezelőtt. Mondjuk azok most is legalább annyira jók, mint régen, de hát kérem szépen... Haladni kell a korral. Ami azt illeti haladtak is. 900,- Ft-os beugró. Aszittem hátast dobok. Az 3 üveg Heineken a Vízöntő éjhal-nappaliban.

Na tessék. Most meg éhes lettem. Vigyázzatok magatokra. Én eszek.

Nosztalgia

Ez a nap is úgy kezdődött, mint mostanában sok másik, vagyis valaki/valami itthon hagyott valakit/valamit és azt én legyek szíves bevinni. Hajnali 4 órás fekvés után olyan 10 felé kellett bezúznom a városba, hogy öcsém bérletét kivigyem neki az állomásra, mire megérkezik. Utána ő és muter bezúztak a sportorvosira, én meg cipeltem haza öcsém, hozzávetőlegesen 450 kilós, hatalmas utazótáskáját. Aradi Vértanúktól egészen Felsővárosig. Közben hál istennek, találkoztam Nocca csinos, aranyos barátnőjével, aki kellemes társaságot nyújtott egy darabig, hazafelé a trollin, viszont olyas valakivel találkoztam, akire egyáltalán nem számítottam.

Első hivatalos barátnőm, általános osztálytársam, Gombkötő Andrea ült a 9es trollibusz első ajtójához közeli páros szék bal oldalán. Ő vett észre - ami mondjuk 2 héttel ezelőtt, mikor még 30cm hosszú volt a hajam kétlem, hogy sikerült volna neki – s én visszaköszöntem. A baj csupán annyi volt, hogy egy kisteherautó méretű táskával voltam, amit leraktam az egyik kettes ülés elé és visszamásztam hozzá. Furcsamód az ilyenkor szokásos hülye kérdések, kínos hallgatás elkerült minket. Valahogy örültünk egymásnak és végigbeszélgettük az utat egészen az otthonukig. Beszélgetésünket csak a néha-néha felszálló embertömeg jelentette, amikor is vissza kellett húzódnom egy pöppet Azóta már iWiW meghívót is küldtem neki, remélhetőleg hamarosan benne lesz a rendszerben.

Most indulok pár nagyon kedves Szinergiás barátomhoz ősi törzshelyünkre meginni jó sok és jó erős piákat jó olcsón jó kommersz minőségben. Idejét sem tudom mikor voltam már utoljára ott, s ráadásul velük. Az a kis sarki kocsma életünk részét képezte a Szinergiás oktatások alatt. A Reggeli kávék, mikor künn még harmatos volt a fű, a reggeli teák, amikor már úgyis mindegy volt bemennem órákra, a délelőtti sörök, melyek a feszültséget oldották remekül, s ezen sörök délutáni párjai, melyeket csak úgy ittunk mert miért ne. Szép idők, nosztalgikus idők... és még egy ált. iskolai barátnő is felbukkant. Na majd kocsmázás után talán írok.

A vágány(?) mellett kérem vigyázzanak!

Elöljáróban: A cím értelmét egyenlőre felesleges boncolgatni kispajtások, majd a végén kitérek rája.

Ma ismét látogatást tettem csodás Fővárosunkban egyetemi ügyeket intézni. A mai előadás némileg helyrerakott, hiszen megvan az órarendem (öcsém szerint sok, szerintem korrekt) és nagyjából tudom mik a követelmények, mikor hova kell mennem, és ánblokk látom már hova tart ez az egész.

A nap egy nem teljesen eseménytelen vonatúttal indult (mint mindég), ám a kalauzzal való találkozásom némileg kínosra sikeredett, mert a diákjegyem mellé nem volt nálam a diák ig.-om. Legalábbis Kőbánya-Kispest állomásig ezt hittem. Ekkor ugyanis a zsebem legalján, mintegy láthatatlan erő által vezérelve kezembe akadt. Rohanás fel a büfékocsiba, kalauz kikér, szégyenkezve problémát elmond, de hál istennek egy jó fej fiatal srác volt a jegykezelő, akit visszavonta a büntit. Gondoltam meghívom valamire a bárban, de szerencsére nem tartott rá igényt.

Pesten találkoztam édös egy öcsémmel a Westendben, úgyhogy jó középosztálybeli polgárokként beültünk egy igényes kávézóba, elfogyasztottunk pár üveg üdítőt mintegy 28 ezer forintért (ezek a pesti árak...) s utána mentünk volna mozizni - lévén, hogy volt kb. 3 órám IC indulásig - de a sikerfilmeket 13:00-kor NEM játszzák, úgyhogy kajálás és játékterem lett belőle, majd két biliárd parti, ahol mindketten meggyőződhettünk saját tehetségtelenségünkről.

Ezek után visszamentem helyjegyet venni az ICre, ahol is egy kedves hajléktalan árult egy hajléktalanok által szerkesztett újságot. Emlékszem, legutóbb, mikor a kezembe akadt egy ilyen, volt benne egy cikk, amin jól felhúztam magam (igény szerint kifejtem) és különben sem volt semmi olvasnivalóm visszaútra, úgyhogy ötven forintért megvásároltam tőle a lapot. Miután kezembe vettem szembesültem vele, hogy ez ugyanaz az újság, amit pár nappal ezelőtt átolvastam, de legalább segítettem egy emberen, s ez megmelengette a szívem (mert jó is az, ha az emberről nem csak ömlik a víz, de még a szíve is fűtött állapotában dobog a mellkasában.)

Amint elindult a vonat mély álomba szenderültem Fat Boy Slim - Funk Soul Brother c. számára, s nem is ébredtem fel addig, míg valami baromira erős, égett szag meg nem csapta az orromat. Ekkor már mindenki forgolódott a vonatban, mert ha egy IC vagonban terjeng a füst, és égett szag van akkor az ugye nem hat nyugtatólag a kedélyekre. Mint később kiderült két suhanc kölök két kocsiban csumáig tekerte a kéziféket (nem a vészféket) vagyis a vonat ment tovább, csak a terhelés kicsit megnőtt, s a kerekeknek sem tetszett, ami történik, hát elkezdtek veszettül füstölögni. A két srác simán meglógott. Nem is kellett futniuk, elegánsan, gyalog távoztak a Monori erdő kellős közepén. Viva La vasútbiztonsági szolgálat, meg miegymás. A koordinátori szerep egy önkéntes öregúrra (nyugdíjas kommandó ugyebár) hárult, aki maga észlelte a problémát, szólt az őröknek, oldotta ki a féket, adott személyleírást az elkövetőkről, stb stb stb. Olyannyira beleélte magát, hogy még fél órával később is a rendőrséggel beszélt telefonon az üggyel kapcsolatban, de hát lelkiismeretes volt az öreg.

Annak ellenére, hogy az elhárításra tett erőfeszítések a lófasz szintjét sem ütötték meg, arra egyből volt agy és idő, hogy bejelentsék a hangosbemondóba, kártérítésre (a 10 perces álldogálás miatt) ne is számítsunk, mert nem a vasút volt a ludas. Esélyünk sem volt kirobbantani az első vonatforradalmat, egyből elnyomták.

Felhívás: Követelem, hogy a MÁV azonnali hatállyal állítson fel egy független vizsgálóbizottságot, s állapítsa meg, kik voltak azok a személyek, akik nem végezték teljes odaadással a munkájukat. Kik voltak azok, akik engedték, hogy ez a csínytevés bekövetkezzen, s követelem továbbá, hogy vizsgálják ki, van e az esetnek politikai felelőse, avagy nincs. (Aláírásgyűjtés a kommentek közé nyugodtan mehet.)

Végszóként a címről. Gondolkodtatok már azon, hogy miért mindig azt halljuk egy-egy felhívás, bejelentés, vagy figyelmeztetés kapcsán, az állomásokon, hogy "A vágány melett kérem vigyázzanak!”? Holott a vágány mellett rohadtul semmi veszély nincs. A vágány mellett nem jár vonat, a vonat a síneken jár. Mennyivel okosabb lenne a síneken vigyázni, hiszen aki ott van, azt fenyegeti komoly, szinte kézzel fogható veszély, nem pedig azt, aki helyesen, a vágány mellett, biztonságban ácsorog.

Javaslatokat kommentekbe nyugodtan. Kreatívkodjatok. A legjobbak között két darab lejárt szavatosságú Danon Aktívia Joghurtot sorsolok ki közjegyző és a sorsolási bizottság elnöke nélkül.

-A 13as vágányon tolatást végeznek. Aki a vágányon tartózkodik, minden bizonnyal meghal.
-A 2es vágányra szerelvény érkezik. Aki a vágányon tartózkodik, az szíveskedjen annak területét haladéktalanul elhagyni!
-A 4es vágányra szerelvényt tolnak. A vágányon tartózkodni, a szerelvény által elütődni tilos és fokozottan életveszélyes!

Apropó. Az égett szagtól megfájdult a fejem és nem tudtam aludni. Lehet ezért perelni?

PS.: Ne haragudjatok, tudom megint kurvahosszú lett, de ha veszitek a fáradtságot és végigolvassátok a hülyeségemet, dobjatok már a bejegyzés végén egy kommentet, legalább tudom, hogy mekkora a forgalmam.

Köszönettel: egy „szélsőjobboldali bölcsészblogger” (ala OSX)

13tMIsta L3tTM

A címben szereplő két szó mivoltát előzetes számításaim alapján 10000893339³⁹-szer könyebb megfejteni, mint kiigazodni az egyetem lead-bead-aláírat-kérvényez-benyújt-megkeres-felvesz-töröltet-aláírat rendszerén. A beiratkozásomkor kapott BeTekintő 2006 c. egyetemi szakzsargon, történelmi- működéstani- felépítési kivonat valamint kedvcsináló Köszöntőjében írja Szávay István (ELTE BTK HÖK Elnök) a következőket:
„A középiskolában megszokott osztályközösség, kötelező órarend után az Egyetem első pillantásra nem alaptalanul olybá tűnhet, mint ahol a megfelelő eligazodáshoz is legalább egyetemi diploma szükségeltetik

Ha angol lennék, azt mondanám, I can’t AGREE more, de mivel magyar vagyok, azt mondom, Rohadtul Egyetértek! Ma voltam szakos és szakirányos információs napon, ahol két dolog derült ki.

-Sokan jelentkeztek Japán szakirányra, szóval verseny lesz, kivégzés meg sárba tiprás.
-Még mindig se órám, se órarendem, és az indexem is üres, de ez így van jól.

Kicsit aggaszt, hogy sok ismerősöm már az első tanulással töltött héten is túl van, de aki nem, az minimum ezen a héten már beült ismét a padba. Én jelenleg csütörtökig stagnálok az állapotomban, mert –és direkt, többszöri kihangsúlyozás után is megkérdeztem- semmit sem kell csinálnom egyenlőre. A csütörtöki naptól várom, hogy eloszlassa a fátylakat ködös elmém felől, s végre körvonalazódjon bennem egy időbeosztás, egy konkrét működési rendszer, egy előre látható, keretek közé foglalt irányvonal, amin végighaladhatok (62 sorstársammal, merthogy 160 emberből 63 gondolta úgy, hogy neki japánt kell tanulnia).

Az apróbb információközlési gátaktól, ismétlésektől és a konkrétumok viszonylagos mellőzésétől eltekintve az óra nem volt rossz, ám előadás-technikailag hagyott némi kívánni valót maga után. Sajnos senki sem vette a fáradtságot a megjelent tanárok, professzorok, Dékánok közül, hogy a fél focipálya méretű terem adottságait figyelembe véve tartsa meg beszédét. Volt, akit egyszerűen csak nem halottam, mert nem ért el hozzám a hang, volt, akit halottam, csak a hadarás, motyogás miatt nem értettem tisztán.

A következő mókás momentum az volt, amikor kiderült, hogy a 63 japán szakos, legyen bármennyire is jó – ahogy a mondást tartja, ugye - nem fér el egy olyan kis helyen, ami kb. 40 fő szűkös befogadására nyújt lehetőséget. Komolyan nem értem azokat az embereket, akik az ilyen össznépi hepajokat szervezik, mit gondolnak ilyenkor? A legvalószínűbb persze az, hogy az információ megszerzésének igénye mindegyiket messze elkerülte, így véletlenszerű teremkiosztások áldozatai lettünk. Okos egyetemisták módjára, persze 10 perc alatt megoldottuk a problémát.

Az agyamban lévő káoszért leginkább azt a tényt lehet okolni, miszerint az információ több portálon, átfedésekkel, s ezernyi úton, s módon érhető el. Kb. 18 biliárd ELTE-s honlap van a világon, ebből 3,4 milliárd kapcsolódik valamilyen szinten a BTK-hoz, és az ezek által hordozott összinformáció több részre, átfedésekkel kerül elosztásra. A HÖK egy külön világ, azt meg sem említem.

Persze, mikor ezeket a sorokat írom, és újra meg újra átfuttatom agyamon a ma hallottakat, informálódok pár milliárd honlapról, már kicsit nyugodtabb vagyok a dolgokat illetően, s egy párbeszéd cseng visszhangként a fülemben, melyet tisztán fel tudok idézni. Az egyik japán szakos diákképviselő (vagy olyasmi) és a köztem lezajlott beszélgetés szavai:

„Én: Helló. Tudom, már kismilliószor elmondtátok, csak szeretném még egyszer utoljára hallani és bebiztosítani magamat. Szóval nekem csütörtökig az égvilágon semmi dolgom semmivel, majd csütörtökön megteremtjük a világegyetemet, addig viszont pihi van.
Diákképviselő: Igen.”

Megnyugodtam, helyes.

Kezdeti szárnypróbálgatások

Sohasem volt még blogom. Azaz reggeltem már pár helyre de vagy nem értettem a dolgot vagy egyszerűen csak ráuntam. Ez egy elég jó nevű, külföldi blogportal, hatha ez majd segít kicsit.

Lévén, hogy egyenlőre foggalmam sincs mit hogyan kéne csinálnom, mit hol kéne formáznom, ezért egyenlőre ez az első bejegyzés csak ezek próbálgatásáról szól, aztán majd persze jönnek az értelmes szövegek.ű

Ha ez html kóddal működik, akkor Innen eljutsz a hotmail oldalára
Néhány formázás kövér dőlt ect...

Igen! nah ez kellemes csalódás. Egy oldal amit tudok formázni, és tőkéletesen egyszerű, lényegretőrö és letisztult. Ennél maradok.