2006. október 22.

La Grande Família

Rég jött már össze a família… most bepótoltuk. Ilyenkor az van, hogy leülünk, vitázunk, az öregek sírnak, isznak, mi fiatalok nevetgélünk, mindenki nagyokat eszik… leginkább faterom, aztán eszünk még egy keveset, mert nagyanyám szemében nincs túlsúlyos ember, vagy olyan, aki eleget evett. Nagyszülők (apai ágon), unokatestvérek, és a mi családunk. Így szokott kinézni a díszes társaság. Volt ma is evés, ivás… meg Forma1. Nagyfaterral (aki az egyik legnagyobb tag, akit ismerek) ilyenkor elszívjuk a szokásos cigiket, mert, ahogy mondani szokta „Mikor dohányozhat egy öregember együtt az unokájával, ha nem ilyenkor”. Persze nagymuter ki nem állhatja, de a rituális dohányzásunk alkalmával még ő is szemet huny az önrombolás felett.

Legkisebb unokahúgom, Betti (15) már fél éve él kapcsolatba egy számomra ismeretlen Janikával. El is húzott az összeröffenésről, amikor jöttek érte. Legnagyobb (s egyben utolsó) unokahúgom, Zsani (20) meg igencsak jól nézett ki ma este. Persze vita nélkül a mostani vacsora sem múlt el. Hogy min tudtak összekapni a nagyok, az kimaradt… mi a másik szobában néztük a SHIBUYA nevezetű agyromboló leszázalékolt megasztár hasonmás műsort. Félelmetes milyen embereket tud vonzani egy ilyen lehetőség.

Jah… ezt el kell mesélnem. Pesten, a mozi után visszamentünk a ruhatárba (pesten van ruhatár a mozikban. Bp. 1 – 0 Szeged) és a jegyeket az asztalra rakva vártuk, hogy a kedves kis hölgy visszaszolgáltassa a ruháinkat. Várt egy picit, mi is vártunk, majd megszólalt, hogy át kéne állnunk a másik sorba. Ezt nem fogtuk fel elsőre, hiszen sor sehol sem volt, csak mi hárman álltunk a pultnál. Ezek után fedeztem fel a két táblát az asztalon. „Berakás”, „Kiadás”. A táblák mintegy 4 cm-re foglaltak helyet egymástól, s kissé srégen elhelyezve jelezték, hol kell állnia az illetőnek. A helyzet több volt, mint röhejes. Egy teljesen kihalt ruhatárban a pult előtt állva, a „Berakás” tábla előtt vártuk, hogy a csaj kiadja a ruháinkat. Nem tette. Figyelmeztetett. 20 centivel arrébbmentünk, s mosolyogva kiadta a kabátokat. Félelmetes. Micsoda precizitás, micsoda szabályok. Jól jegyezzétek meg. Pesten nem mindegy, melyik végén állsz az asztalnak. Ha feltűnően sokáig váratnak a pultnál, próbáld meg 30 centivel arrébb.

Animeblogot mostantól írom majd.

Pás. 

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

És azután ezen a ruhatáros dolgon szinte sírva kacagtunk a tetőtéren...

Névtelen írta...

nem igaz hogy csak én látom hogy hasonlítotok csabával...

Névtelen írta...

Deluksz, nemtom mennyire voltál/vagy a tüntetés közelébe, de a te szádbol meghallgatnék egy jo kis tudositást :P Ha van rá modod irj :)

Névtelen írta...

huje kocsog vagy!

Névtelen írta...

lol ez e felettem levő bejegyzés ari :P