Nem akarom erőltetni, ami nem megy, márpedig most nem menne a hosszas, "barokkos körmondatokba" /Fárby S./ foglalt esszézés a semmiről, ugyanis teljes esemánytelenségbe telének szürke napjaim. Ez nem baj egyébként. Ilyenek is kellenek. Amikor nem kötsögölnek a szórólaposztogatók, amikor nem csesznek el semmit a banki/gyorséttermi/BKV alkalmazottak, amikor az ember reggel elmegy suliba, aztán visszajön, és ennyi. Kellemes harmónikus érzés semmit nem elszenvedni, vagy megélni. Szinte érzem Buddha közelségét. Még a Burger King miatt sincs most kedvem siránkozni, majd talán beejtem valamikor. Japanisztika vizsga dec. 19 reggel 10:00. Ezt már tudom. De ne aggódjatok...
Csók.
2006. november 21.
Közöngés-S
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Naszép szóval az hogy végre leültünk dumálni semmibe veszed me az má nem is élmény :S Azt még elnéztem hogy megcsalsz az Adriennel mert igy kendőzöd homo mivoltodat de hogy találkázunk és az semmi neked... Most a lelkembe gázoltál te szemét :D
Unatkozz életed végéig !!! :D
Na pápá
Megjegyzés küldése