13tMIsta L3tTM

A címben szereplő két szó mivoltát előzetes számításaim alapján 10000893339³⁹-szer könyebb megfejteni, mint kiigazodni az egyetem lead-bead-aláírat-kérvényez-benyújt-megkeres-felvesz-töröltet-aláírat rendszerén. A beiratkozásomkor kapott BeTekintő 2006 c. egyetemi szakzsargon, történelmi- működéstani- felépítési kivonat valamint kedvcsináló Köszöntőjében írja Szávay István (ELTE BTK HÖK Elnök) a következőket:
„A középiskolában megszokott osztályközösség, kötelező órarend után az Egyetem első pillantásra nem alaptalanul olybá tűnhet, mint ahol a megfelelő eligazodáshoz is legalább egyetemi diploma szükségeltetik

Ha angol lennék, azt mondanám, I can’t AGREE more, de mivel magyar vagyok, azt mondom, Rohadtul Egyetértek! Ma voltam szakos és szakirányos információs napon, ahol két dolog derült ki.

-Sokan jelentkeztek Japán szakirányra, szóval verseny lesz, kivégzés meg sárba tiprás.
-Még mindig se órám, se órarendem, és az indexem is üres, de ez így van jól.

Kicsit aggaszt, hogy sok ismerősöm már az első tanulással töltött héten is túl van, de aki nem, az minimum ezen a héten már beült ismét a padba. Én jelenleg csütörtökig stagnálok az állapotomban, mert –és direkt, többszöri kihangsúlyozás után is megkérdeztem- semmit sem kell csinálnom egyenlőre. A csütörtöki naptól várom, hogy eloszlassa a fátylakat ködös elmém felől, s végre körvonalazódjon bennem egy időbeosztás, egy konkrét működési rendszer, egy előre látható, keretek közé foglalt irányvonal, amin végighaladhatok (62 sorstársammal, merthogy 160 emberből 63 gondolta úgy, hogy neki japánt kell tanulnia).

Az apróbb információközlési gátaktól, ismétlésektől és a konkrétumok viszonylagos mellőzésétől eltekintve az óra nem volt rossz, ám előadás-technikailag hagyott némi kívánni valót maga után. Sajnos senki sem vette a fáradtságot a megjelent tanárok, professzorok, Dékánok közül, hogy a fél focipálya méretű terem adottságait figyelembe véve tartsa meg beszédét. Volt, akit egyszerűen csak nem halottam, mert nem ért el hozzám a hang, volt, akit halottam, csak a hadarás, motyogás miatt nem értettem tisztán.

A következő mókás momentum az volt, amikor kiderült, hogy a 63 japán szakos, legyen bármennyire is jó – ahogy a mondást tartja, ugye - nem fér el egy olyan kis helyen, ami kb. 40 fő szűkös befogadására nyújt lehetőséget. Komolyan nem értem azokat az embereket, akik az ilyen össznépi hepajokat szervezik, mit gondolnak ilyenkor? A legvalószínűbb persze az, hogy az információ megszerzésének igénye mindegyiket messze elkerülte, így véletlenszerű teremkiosztások áldozatai lettünk. Okos egyetemisták módjára, persze 10 perc alatt megoldottuk a problémát.

Az agyamban lévő káoszért leginkább azt a tényt lehet okolni, miszerint az információ több portálon, átfedésekkel, s ezernyi úton, s módon érhető el. Kb. 18 biliárd ELTE-s honlap van a világon, ebből 3,4 milliárd kapcsolódik valamilyen szinten a BTK-hoz, és az ezek által hordozott összinformáció több részre, átfedésekkel kerül elosztásra. A HÖK egy külön világ, azt meg sem említem.

Persze, mikor ezeket a sorokat írom, és újra meg újra átfuttatom agyamon a ma hallottakat, informálódok pár milliárd honlapról, már kicsit nyugodtabb vagyok a dolgokat illetően, s egy párbeszéd cseng visszhangként a fülemben, melyet tisztán fel tudok idézni. Az egyik japán szakos diákképviselő (vagy olyasmi) és a köztem lezajlott beszélgetés szavai:

„Én: Helló. Tudom, már kismilliószor elmondtátok, csak szeretném még egyszer utoljára hallani és bebiztosítani magamat. Szóval nekem csütörtökig az égvilágon semmi dolgom semmivel, majd csütörtökön megteremtjük a világegyetemet, addig viszont pihi van.
Diákképviselő: Igen.”

Megnyugodtam, helyes.