Villámhír #2

A következő szavazás látható a Privi.hu főoldalán 2007.06.10.-én:

Szerintetek az adminok letöröljék azokat az oldalakat, ahol a srácok a nemi szervüket mutogatják, és privát az oldal(azaz nem jelenik meg a keresőben)?

Ha belehúzunk még maradhatnak a nemiszerv-mutogató pasik. Huzzunk bele.

Legális prostitúció

Mondjátok rám, hogy ultrakonzervatív keresztény értékrendű jobboldali vagyok, de ami sok, az sok. A privi.hu pedig már kurvasok. Senki sem jelentette még fel az oldalt? Senki sem alkalmaz retorziókat a lappal kapcsolatban? Az utóbbi napokban visszaszoktam a nézegetésére, és amit mostanában látok, az nem csak megnevettet, de szabályosan kihoz a sodromból. Ezelőtt nem sokkal csak elvétve talált az ember (akkor sem kelett nagyon keresni) olyan lapokat, melyeken fiatal korú prostituáltak mutogatják a testüket, manapság viszont nincs olyan oldal, ahol kislányok ne a mellüket, a hasukat, vagy egyéb testrészeiket fotóznák és osztanák meg a nagyérdeművel.

Hol vannak a szülők, kérdem én. Hol van az a minimál erkölcs, ami alapján le lehetne osztani két kurva nagy pofont ezeknek a lányokank, és eltiltani őket az internettől úgy 20-30 évig, amit használni úgysem tudnak, vagy ha igen, akkor az sem a szellemi sem erkölcsi fejlődésüket nem segíti elő. (Sőt, mint látható csak rombolja.) És a 13-14 éves kor még magasnak mondható a magamutogató tudatlan és egyszerű lányok között. Indítványozom egy Privi.hu „Dugj meg” szekció létrehozását, s ezt e-mailen továbbítom az oldal fenntartóinak. Majd közlöm a híreket.

Arról, hogy az oldal nyelve konkrétan nem magyar, hanem Globál-tini, magyar beütésekkel, már kedvem sincs beszélni.

"Tisztelt Moderátorok!

Sajnos nem találtam egyéb elérhetőséget, így kénytelen leszek ide írni a mondandómat.
Régóta látogatom a privi.hu-t, hiszen jelen fiatalságunkról sehol sem kaphat körültekintőbb és szomorúbb képet az ember. Arról már letettem, hogy ti bármiféle felelősséggel viseltettek az itt megjelent oldalak iránt, hiszen akkor nem hagynátok, hogy 13-14 éves lányok szinte meztelenül, egyértelműen erotikus tartalmú képeket jelentessenek meg magukról. Ezért indítványozom, egy „Dugj meg” kategória létrehozását, ahova az amúgy sem moderált oldalakat birtokló gyermekkorú lányok az itt látottakat kamatoztatva nyugodt szerrel mutogathatnák magukat, mindenféle retorzió nélkül. Véleményem szerint nektek sem lehet semmi kifogásotok az indítványozás ellen, hiszen sem stilisztikai, sem nyelvtani, sem tartalmi szempontból nem felelnek meg a „moderált” oldalak a minimális elvárásoknak. Ha szeretnétek reagálni, akkor azt megtehetitek a deluksz@gmail.com címen. A válasz nagy valószínűséggel megjelenik a blogomon.

Üdvözlettel:
DeluksZ

Milliomos hentes

Nem mindenki nézi, de mindenkinek van róla véleménye. Ő Győzi, a leghíresebb cigány széles e kárpátok gyűrűjében, aki egy hentes végzettséggel, és megannyi millióval rendelkezik (hozzátenném, mi tettük gazdaggá, a mi hibánk!). Érdemes vele kapcsolatban elolvasni EZT az interjút, melyben azon kívül, hogy igazából ő egy "zseni", olyan megnyilvánulásokat is olvashatunk, mint például: "Ez az ország tele van irigy emberekkel. Gyűlölöm ezt az országot, írja csak le nyugodtan.", vagy "Én örülök annak, ha büdös cigányoznak.". Kíváncsian várom a véleményeket a cikkel kapcsolatban. Ezen felül, akár önerőből gyűjtést is szervezhetnénk a Sa'go'ta'jáni roma rapper (ezen még mindig pörgök) kiutaztatására. Tökmindegy hova, ő bárhol máshol szívesen ellenne. A Kuruc.info kapcsolódó cikke (ami egyben forrásként is szolgált).

Megemlékeztünk

A megemlékezés olyan volt, mint amilyenre számítottam, s olyan, ami tökéletesen reprezentálja a mai magyar nemzeti öntudatot, amely nemhogy sok emberben nincs meg, de lassan csak és kizárólag a szélsőjobboldal eszmerendszerébe lesz beilleszthető az olyan büntetni való ősi magyar jelképek mellett, mint a Nemzeti Lobogó, vagy az Árpád-sávos Zászló, s olyan eszmék mellett, mint a hazaszeretet vagy a nemzeti gyász az aktuális Trianoni békediktátum miatt.

Kevesen voltunk ugyanis, körülbelül százan, bár remélem, hogy sokakat az eső tartott vissza attól, hogy megjelenjenek. A Két első beszéd a jobbik elnökétől, valamint a szegedi elnöktől hangzott el és sajnálatomra elég nagy szerepet kapott benne az aktuálpolitika és a Gyurcsány-gyalázás. Az utolsó felszólaló vitéz Török Pál Miklós, honvéd tüzérőnagy volt, aki maga Horty kormányzó avatott vitézzé 1943-ban. Megható előadást tartott fogságban töltött éveiről, és az elcsatolt területeken élő emberek reakciójáról, amint a magyar zászlót megpillantották.

A megemlékezés végén közösen, kéz a kézben elénekeltük a Magyar Himnuszt, valamint az elcsatolt területek tiszteletére a Székely Himnuszt, és mindenki ballagott haza, vagy éppen magánszemélyként koszorúzni, amit akart. Mindent összevetve jó érzés volt megjelenni. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, akkor már a Román nagykövetség elé vonulással. Végszóként vitéz Török Pál konklúzióját adnám nektek, miszerint más nemzetek őszinte megbecsülését csak úgy lehet kivívni, ha őszintén, és önerőből kiállunk saját igazságunk és saját akaratunk mellett.

Trianon történelem, nem politika

Be kell, hogy lássam, sok van a rovásomon. Majd egy hónapja nemcsak, hogy nem írtam, de még csak nem is látogattam a saját blogomat, míg Adrienn portálja a sorozatos frissítéseknek köszönhetően lassan meghaladja az én látogatottságomat. Mondhatnám, hogy nem zavar, de a koncepciós perben sínylődő Tomcat is férfiasan bevallotta, hát én is bevallom, hogy basszus! Ne körözzön le az asszony, mert a végén még fölényeskedni fog. Egyébként éppen most hagyta el Szeged városát három csodálatos, itt töltött nap után. Vigyázz magadra kislány!

Az ok, amiért mégis úgy érzem, írnom kell a holnapi dátum. Mielőtt sokan értetlenkednének, hogy miért fontos a Függetlenségi nyilatkozat aláírásának dátuma, elárulom, június 4.-ének magyar vonatkozás is akad. Nem is akármilyen. 87 évvel ezelőtt írták alá Versailles-ban Nagy Trianon kastélyában az I. VH-t lezáró békediktátumot, amit véleményem szerint, azóta nyögünk, és még jó néhány száz éven keresztül fogunk is. Valószínűleg ott leszek holnap a Jobbik által rendezett megemlékezésen, pusztán történelmi, sem mint bármilyen politikai indíttatástól vezérelve.

Véleményem szerint ez a kérdés meg sem kéne, hogy tűrje a politikát. Úgy értem, ahogy a Magyar Köztársaság nemzeti lobogója lassan szélsőjobboldali szimbólummá avanzsálódik, úgy nem kéne, hogy a Trianoni béke, vagy az arra való megemlékezés (gyász) is besorolódjon valami furcsa, misztikum övezte rasszista nácista eszmeiségbe. Mert ez nem így van. Függetlenül jobb-, vagy baloldaltól, radikális-, vagy liberális politikától, minden magyartól elvették országának 2/3-át, erősforrásait, és nyersanyagait, nem törődve természeti-, vagy gazadási határokkal. 87 éve nyögjük ennek a nemzetellenes „békének” minden „áldását”. Nem kell szélsőjobbosnak, de még csak jobbosnak sem lenni ahhoz, hogy kicsit sajnáljuk. Márpedig holnap, aki úgy érzi, függetlenül rendezvényektől, politikától vagy meggyőződéstől, ha teheti, kicsit sajnálna.

Agyömleng jól

Összejött pár arra érdemes link, videó, meg élmény is. Leül, ropit kibont, olvas, művelődik. Furcsa, de még nem ejtettem szót városunk egyik legkiemelkedőbb kulturális áramlatáról, melyet a kétfarkú kutyás srácok művelnek. Társadalomkritikának legalább annyira tökéletes, mint a South Park, és legalább olyan vicces is. Pontos dátumot nem tudok mondani, de abban az időben, mikor még mi is matricáztunk, terjedtek el a kétfarkú stencilek, azóta pedig intellektuális egyeduralkodó kicsiny városunkban. Akit érdekel a dolog, az itt nézheti meg a képeket. Hónapokra lebontva megtalálhatjuk az alkotásokat (igen, a bal oldali menüben). Figyelem, csak akkor kattints a linkre, ha van pár szabad órád, mert ha elkezded nézegetni a képeket, fél év áttekintésénél előbb biztosan nem állsz fel a géptől.

Aztán van még nekünk egy TH koncerten (előtte, alatta, utána) készült riportunk is az indexesek jóvoltából. Az egyetlen értékelhető rész a videóban a Kárpátiás srác kellő nemzeti öntudattal. A pulcsija érdekelne. Hol lehet ilyet kapni? Azért érdemes megfigyelni a tinédzserleányzók válaszait, különös tekintettel a huszadik másodperc környékére. Az örök igazságot csak az öreganyó látja. Ez csak image. Úgy is bevallják.



Persze most is MÁV-val jöttem fel pestre, és ilyenkor mindig van miről blogolni, ha nem lusta az ember (én sokszor vagyok az). Késéssel indultunk, és késés nélkül érkeztünk (GG!) viszont a "Ne szálljanak fel a vonatra, a szerelvény tolatást végez!" játékot újra eljátszották az állomáson. Szerintetek? Igen... MINDENKI felszállt a vonatra, a legráérősebb nyugdíjastól a legsietősebb kiskamaszokig, mintha ingyen osztogatnák a vagonokban a kenyeret. A tolatás befejeztével jómagam, és az a néhány utas, aki nem szállt fel, elhelyezkedtünk, kimorgolódtam magam, és döcögtünk is a főváros felé.

Tegnap Morrisonsban voltunk. Leérek, "személyi, diák"... jah, mondom semmi nincs. "Akkor nem engedhetlek be" (hozzá kell tennem Adrienn a maga 158cmes alacsonyságával már bent várt rám). Mondom jó, kicsit fáradt vagyok a hasonló faszságokhoz, ha nem akarnak beengedni, hát nem megyek be, sört boltban is tudok venni, és még szabad levegőn is vagyok. Aztán Adrienn szólt, hogy röpke két évvel vagyok idősebb nála, a srác megenyhült és bemehettem. Anyád. Azért lecsekkolt a "Mikor születtél... és akkor hány éves vagy?" kérdéskombinációval.

Megjegyzem, kb. három tizenkét év alattival találkoztam bent. Még egy ilyen eset, és kihívom a rendőröket, aztán lehet utána személyit kéregetni tőlük is... köcsög.

Ide ide!

Egészen pontosan IDE tessék sűrűn, sokat látogatni. Kiforrot, elemző, részletes. Nem találtam e-mailt, de aki tudja a srác elérhetőségét szóljon, meg akarom köszönni neki az élményt. Mellesleg a privi nem üzemel most valami miatt. Heti túrámat tettem volna az oldalon, kiszemelve a tömegből kiemelkedő egyedi stílusú fiatalokat, de semmi:/ Talán holnap. Remélem nem zár be véglegesen.

Lazuljunk együtt!

Visszatérünkt a blog eredeti irányvonalához. Ez azért nem gyenge. Az árfekvés, viszont elég kedvező, úgy hogy ha a kedv megvan, csak pénz nincs elég, irány Zoli!

Bízva bízzál...

Édesapám küldte az e-mailt, melyet most bemásolok ide. Érdemes az ilyenekre figyelni, s elolvasni az e-mail szövegét, mert sanszos, hogy ha igaz, előbb-utóbb mi is találkozunk egy ilyennel.

"Egy - úgy tünik - gyorsan terjedő szélhámosságra szeretném felhívni figyelmeteket.

Másfél hete a Móricz Zs. körtér közelében leszólított egy jól öltözött és láthatóan igen izgatott, kiborult fiatalember és előadta, hogy rendkívül nehéz helyzetbe került, mivel amíg feleségével és két gyerekével az orvosi rendelőben tartózkodott ellopták az autóját, benne a tárcáját pénzével és irataival. Szentesre kell hazajutnia a családdal, órák óta próbál összekoldulni 5000 Ft-ot de senki sem segít rajta. Két gyermek TB kártyáját mutogatta és a történetbe bele volt szőve a rendőrség, ahol feljelentést tettek, a MÁV ahol érdeklődtek hogy juthatnának haza, a hajléktalanok akiken bezzeg mindenki segít stb.

Bár a a történet itt-ott sántított, de az előadás olyan élethű volt, hogy végül is adtam neki a nálam lévő pénzből pillanatnyilag nélkülözhető 3000 Ft-ot. Úgy döntöttem inkább legyek becsapva, mint másnap reggel azzal a lelkiismeretfurdalással nézzek a tükörbe, hogy nem segítettem egy bajban lévő embertársamon.

Átadtam a pénzt a telefonszámomat és átvettem az ígéretet arra nézve, hogy a pénzt visszakapom, és még néhány utógondozó szót is arról, hogy hogyan fogja a pénzt felhasználni, abból hazautazni és nekem majd vissszajuttatni.

Mondanom sem kell, hogy se pénzt se telefonhívást azóta sem kaptam. Ezzel szemben egy kedves barátommal tegnap ugyanezt a mókát játszották végig Csepelen. A figura más volt, a szöveg és az előadás szinte ugyanaz - tehát biztos, hogy többeket kiképeztek erre a csalásra. (Szerencsére barátom már hallott tőlem az esetről.)

Úgyí tűnik van egy szegény pesten rekedt építőipari segédmunkás verziója is a módszernek.

Ha gondolod küld tovább ezt a levelet. Próbáljuk mielőbb megállítani ezeket a lelketlen hiénákat, akik emberi érzéseinkkel, segítőkészségünkkel visszaélve rombolják az igaz értékekbe vetett, amúgy is megtépázott hitünket és egymás iránt érzett csökkenő felelősségérzetünket."

Azt, hogy ki az eredeti levél szerzője, nem tudom.

Hiding Ace

Ma hajnalban dobtam össze. A trükk eredeti, nem lopott, habár baromira egyszerű.

Rijádó

Informatika és könyvtárismeret óránk nem, de bombariadónk az volt. Adriennek reggel (délelőtt) is volt órája, s akkor tudatták velük, hogy márpedig valaki azt állítja, gonosz módon bombát helyezett el az ország legnagyobb és első számú egyetemi karának Múzeum krt.-i campusán. Az aljas! Minden esetre miközben szállingóztak kifelé a diákok, egy papírlap hirdette, hogy d.u. 2-től folytatódik a tanítás. Gondolom nem ez volt az első eset, s a papírlap kiragasztója már rutinból meg tudta jósolni a csillagok állásából és a hőmérséklet köbgyökéből, hogy mikor folytatódhatnak az órák.

D.u. 3ra mentünk vissza, s csodálkozva tapasztaltuk, hogy tévedett az illető, mert az épületegyüttes egyes részei még zárva voltak. Öt perccel órakezdés előtt megtudtuk azt is, hogy az F épület, ahová mi igyekeztünk már nyitva áll, s meg is kerültük a campust, ami röpke 10 percet vett igénybe. Diák volt pár, tanár viszont egy sem. Előbb én, majd Adrienn is megunta a várakozást, de ahogy később a kurzus fórumát olvastuk, nem is volt óra.

Érdekességek és spontán fikázások híján ennyivel tudok csak szolgálni. Bár lehet, hogy fel kéne frissíteni a privi.hu-s adatbázist. Majd meglátom. Addig is cakát.

Nincs már szükség erre

Az utóbbi időben elég masszív remete életet éltem bár ezen azok, akiknek szintén megvan a WoW kiegészítő, nem hiszem, hogy nagyon meglepődnének. Minden esetre tegnap kimerészkedtem az utcára, sőt, még partizni is elmentem a JATE klubba. Mindezek után rájöttem, hogy a remete életmód nem véletlen. Két jó barátommal, Noccával és Tibivel megállapítottuk, hogy valószínűleg már kinőttünk ebből a „partizós” korszakból.

Ez nem valami beképzelt érett duma, csupán arról van szó, hogy egyikünknek sem jelent már nagyobb élvezetet mások ordibálását hallgatni, vagy röhögni a részeg, vagy röhejes embereken. Befoglaltunk egy asztalt, s két kemény órán keresztül, csak olyan rövid intervallumokra hagytuk el helyünket, míg megállapítottuk, hogy egyik terembe sincs kedvünk bemenni.

Az este alapozással kezdődött egy kocsmában. A zene szar volt, a hely meg tömve volt tinikkel, és a hozzájuk tartozó 30-40 éves férfiakkal, akik a könnyű préda érdekében lealacsonyodtak a bugyuta mosolygás szintjére. Hamar tovább is álltuk a parti fő helyszínére, a JATE klubba.

Attól függetlenül, hogy ez még mindig szeged egyik legelviselhetőbb ilyen jellegű intézménye, a tegnapi napon a szokottnál is jóval több droiddal találkozhatott az ember. Voltak olyanok, akik képesek voltak 6 különböző zenei stílusba tartozó muzsikára ugyanúgy vonaglani, meg persze azok sem maradtak el, akik egy Desperado soundtrack hallatán egyből latin táncosnőnek, egy Csavard fel a szőnyegetre pedig tüzes talpú rockcicának képzelték magukat. Azt meg mindegyikünk tudja, milyen irritáló, amikor a hülyeség szorgalommal párosul.

Tulajdonképpen egy asztalnál töltöttük az estét, de sokat nevetgéltünk. Ezt persze bárhol máshol is meg tudtuk volna tenni, de lévén, hogy ingyen jutottam be, nem túlzottan zavart a dolog. Az est fénypontja kétség kívül az volt, mikor Zoli kb. fél üveg sört borított Tibi nadrágjára, amin úgy 20 percen keresztül szakadtunk a röhögéstől. (Hozzá tartozik a dologhoz, hogy Tibi előtte párszor már szentségelt, amiért leitta magát.)

Lényeg a lényeg, ez már nem kell. Nem hiányzik. Rohadtul nem vagyok kíváncsi sem arra, hogy Józsiék a másik asztalnál mennyire önfeledten szórakoznak és ordibálnak hülyeségeket, amik miatt én szégyellem magam, ahogy az sem érdekel, hogy Béláék hogy tudnak úgy felöltözni, hogy a férfiasság utolsó pislákoló fényét is kiűzzék aurájukból… szóval ennyi. Elegek vagyunk mi egymásnak, meg különben is, lehet, hogy bennünk van a hiba.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik képesek tökéletesen elvonatkoztatni a környezettől, s egyszerűen jól érezni magukat.

Vannak még jó emberek

A címadó sztoriról később, előtte egy régóta foglalkoztató dologról kérdeznélek meg titeket. Mégpedig arról, hogy melyik 3 diplomás gyökér találta ki Magyarország elsőszámú cigány showmanjéről, hogy rapper. Mert teljesen mindegy, hogy milyen kontextusban kerül elő a kreol bőrű médiasztár, azt a szót, hogy "rapper" egyszer minimum elsütik, kiütve ezzel a szóismétlés által okozott látszólagos választékosságtalanságot (tudom, hogy nincs ilyen szó.) Kurvára irritál az az igazság. Gáspár győző NEM rapper, a szó egyik és leghalványabb értelmében sem. Még csak nem is énekes. Ennyi.

A címadó sztori pedig a következő képen hangzik. Két napja édesapám, értékbecslő lévén, ahogy minden nap, járta a várost, és környékét, és az előre megbeszélt helyekre autózgatott, kezében az elengedhetetlen digitális fényképezőgéppel. Egy ilyen kiszállásnál történt, hogy (rossz szokásához híven) a kocsi tetejére rakta a fényképezőgépet, benne a rengeted fényképpel az aznapi munkákról, s elfelejtette, hogy a gép ott maradt. Csak később, az egyik bevásárló központban jutott eszébe, amikor a kesztyűtartóba akarta rakni a gépet, hogy nincs mit berakni oda. Pánikszerűen visszaforgatta fejében az eseményeket, mire kiderítette, hol, s hogy hagyta a gépet. A tett helyszínén persze már nem volt ott a masina. Édesanyám javaslatára betelefonáltak a Rádió 88-ba, hogy bejelentsék az eltűnést, hátha tud segíteni valaki. Legnagyobb megdöbbenésükre, a telefon végén ülő férfi megkérdezte: "Volt egy fehér dosszié is a gép mellett?". Bizony. Faterékat megelőzve a becsületes megtaláló már értesítette a Rádió 88-at, hogy keze ügyébe került egy gép, mely nem az övé, és szívesen visszaszolgáltatja. Ha jól értesültem szüleimtől, akkor az illetékes látta, amint fater kocsijáról lecsúszik az ottfelejtett digitális fényképezőgép, és azon nyomban fel is kapta, de persze nem érte utol a kocsit.

Ez úton köszönöm a kedves ismeretlennek, hogy megerősítette hitem az emberekben.

Csak ezt Ne, Kössz!

Réges-régen elfelejtődtek már azok az idők, mikor a Scorpions dolgozta át a Gyöngyhajú lányt. Ez ma már nem megy. Habár Kozsó pajtásunk még dobbanthat egy nagyot az Újvilágban, mi magunk is tisztában vagyunk vele, hogy MTV-t nem az ott játszott magyar zenekarok unásig ismételt klipjei miatt nézünk. (MTV-t egyáltalán nem nézünk amúgy sem...)

A régebben tehetség alapú, ma már inkább gazdasági érdekeken nyugvó sztárcsinálásra hazánk tökéletes példa. Ki ne emlékezne a Biző Boys, a Carpe Diem, a Soho Party, az UFO (és még sorolhatnánk) zenetörténelmet írt klasszikusaira. A Backstreet Boystól elkezdve az összes nagyobb külföldi énekesnek vagy bandának megvolt a magyarított változata, de nem állunk meg. Ahogy az idő, úgy az igények is változnak.

Kitől lesz nedves minden kifinomult ízléssel még nem rendelkező tinédzser lány bugyija? Bill Kaulitztől, a TH durván femin, negyven kilós tejberokkerétől, amint önkívületi állapotban ordibálja a németet. Következés képen, mi kell nekünk? Ugyanilyen csak magyarba, mert az nem járja, hogy a potenciális hazai fogyasztók németül karattyoló pubertásokra költsék a pénzüket.



A No, Thanx néven alakult tinédzser-rockbanda már most milliós rajongó tábort tudhat magáénak, habár a fiúk még el sem kezdtek mutálni. A séma nagyjából megegyezik. Egy énekes, mellé meg 3 másik, hogy többet lehessen írni a fiúk szexuális életéről, az első csókról meg az ideális randevúról. Vatta új tornacipők, hamvas bőr, darkos jegyek, meg persze a bőrdzseki, és a szakadt cuccok, mert a hitelesség az első. Márciusban jön ki az első lemez, addig felteszem, a TV-szereplések megbeszélései folynak, meg az interjúk szövegének memorizálása. A "Nem zavar titeket, hogy sokan a magyar Tokio Hotelként emlegetik a bandát?" kérdésre mintegy 1204 opcionális válaszlehetőséget tanultak már be a srácok.

Aztán majd jön a magániskola, meg a botrányok. A rajongók, a folyamatos fellépések, az interjúk, meg a stúdiómunkák, mert ez kell egy 14 éves kiskamasz egészséges szellemi fejlődőséhez. Előre féltem szegény kissrácokat, mert amit kapni fognak, az nem lesz egyszerű. Aztán a kifinomult hazai emo scene meg kezdhet gondolkodni, hogy hova sorolja a díszhímeket. Minden esetre a fiatalság elé újra tökéletes példa került. "Tinisztár leszel, vagy nulla, vagy elő, vagy hulla"

Modelt keresel?

Ez az oldal azért jó, mert, ahogy a szlogen is tartja "...itt Te lehetsz a legjobb...". Hunagrian model agency, olvashatjuk az oldal címét, s tényleg, szép számban találhatók az oldalon fiúk, s lányok egyaránt. Belenéztem a felhozatalalba, bár nem biztos, hogy kelett volna. Akinek modelt szeretne, válasszon. Exklúzív pasik for sale.

Go! Free

Mint végzett marketing és reklám manager, engem is régóta foglalkoztat már a téma. Nem csak a "Kovács Lajos vagyok, 20 éve mosogépszerelő..." féle szoc-reál hangulatú, balkáni médiamorzsák, de a vacsora közben bevillanó hashajtók, vizelettartó betétek, meg az ultra-nedvszívó, csavart, bordázott, intellignes tamponok sem emelik az étvágyat. Nincs is jobb, mint mikor vacsora közben, egy, a vizelettartási problémáit könnyedén leküzdő, vagy a széklet ürítését kellemes eseménykénet felfogó nyugdíjas önelégült arca villan be. A Gondolat Felszabadítási Front ezt megunta, s túszul is ejtette az egyik "papagáj eledeleket forgalmazo kereskedelmi holding marketingigazgató"ját! Szép volt fiúk, várjuk a folytatást!



P.S.: Mert tampon reklám is lehet vicces, és ötletes.

Testsúlyprobléma?

Mit csinál az ember, ha kövér? Lefogy. Hogy fogy le? Így. Mert:
Óóó, fogyni vóna' jó.
Kééérek receptet a Nortbitó'
Óóó. fogyni vóna' jó.
Nyááárig lemegy rúlam húsz kiló."

Playboy, rockzene, meg nyúdizájn

Remélem, mindenki megelégedésére szolgál az új oldaldizájn, mert egy darabig marad. Szebb, jobb, átláthatóbb, és érettebb is. Sokat gondolkodtam, milyen irányba kéne folytatni, s az elmúlt 4 hónap alatt felvázolt jövőképek közül melyik lenne a legjövedelmezőbb. Nem lehet egyszerre a semmiről senkinek, társadalomról mindenkinek, mindennapokról valakinek, valakikről bárkinek írni blogot. A szárnypróbálgatáson túllépve, ki kell jelölni egy ösvényt, amin tovább lehet haladni. Ez nemcsak a közönség kialakítása szempontjából fontos tényező, hanem ahhoz is elengedhetetlen, hogy ne érezzük úgy, mintha egy rendetlen szobába lennénk, ahol minden valahogy hozzánk kapcsolódik, rólunk szól, de semmiből sincs sok, és az sem rendezett. Agymenés off. Világhír on.

Emelje fel a kezét, aki nem emlékszik minden idők legszomorúbb szamurájára. A tincses Ámokfutóra. Kocor "Kozsó" Zsoltra. Ugye? Hiszitek, vagy sem, éppen a zoknim bokámra igazítása közben gondolkodtam el, mi lehet vele, és a hajdan volt nagyokkal, akik nélkül nem létezett POPCORN és Bravo. (Melyen médiumok forgatása mintegy előfeltétele volt a társas kapcsolatok kialakításának.)

Kozsó Amerikában nyomul. Nem is akárhogy, rockzenészként. Egy olyan embernek természetesen nem jelent gondot a stílus-váltás, aki saját maga is megannyi egyéniséget faragott ki, s csiszolt a végtelenségig tökéletesre, ügyelve minden szőrszálra, ami véletlenségből egy tükörsima mellkason maradt, csúfítva azt "férfiassá". Zed K. Kozso nevet kell figyelni az MTV-n, mert ez a következő név, amit a Billboard listáján topra kell tolni. Persze lehet, hogy az ottani félmilliós lemezeladási szint miatt az arany-, platina-, gyémánt-, zafír-, és adamantium lemezek némileg lassabban fognak szállingózni kis hazánk nagy nevének portájára.

A vasárnapi blikkben olvasott cikkből az is kiderül, hogy Zsolti élvezi a nagyvilágit. Szabadideje nem nagyon van, de ha az ember 3 hálószobás lakásban lakik közel a tengerparthoz, ingyen kapja a kocsit, és privát partikon vesz részt a Kelet halállistáján szereplő összes nyugati nagyvárosban, akkor el lehet nézni a producereknek, hogy megkövetelik a kemény melót.

Különben is, bármi lehet még a dologból. Most nem ő játszik producert, hanem vele játszanak, és még akár gyümölcsöt is hozhat a tavaszi lemezmegjelenés. Minden esetre a balkáni popisten, a magyar könnyűzene tincscsászára (ouch!) imidzsnél minden jobb, még akkor is, ha nyugati sablonra készül.

Míg privát szamurájunk pengéje készen áll egy alapos csiszolásra, addig a Playboy magazin semmi okot nem ad arra, hogy továbbra is bízzunk benne, talán visszatalál önmagához. A következő hónapban Kelemen Anna kerül bele a lapba, mint szexi nővér.

Azt már megszoktuk a laptól, hogy jobb híján pornósztárokkal pakolja tele az oldalakat, vagy éppen a 22. bőrt húzza lesz egy Bódy Szilviről, (amivel tulajdonképpen semmi baj nincs) de Annácska már némileg unalmas. Saját bevallása szerint neki tökéletesen megfelel az a szőke nő szerep, amit nemrégiben magára vállalt. Hát istenem, vannak, akiknek nagyobb az igényük, de különben is, mire fel. Ő gazdag, ti nem, ő csinálja jól. Persze nem kellett fűt, fát ígérni a teltajkú hölgyeménynek, hogy megváljon pár ruhadarabtól, mondhatnók, az lenne hírértékű, ha valahol ruhában lehetne látni Annát.

Az egyszerűség kifizetődő, ne kérdezz, csináld amit mondanak, s lesz hírnév, lesz tv-szereplés. Szintén a vasárnapi blikkből halászva, az interjúban úgy nyilatkozott, ismeri a testét, így tökéletesen tudja már, hogyan kell állnia, merre kell fordulnia egy-egy képnél. Testének ismertsége persze nem csupán sajátja, többen a hátát borító anyajegyek összterületéről is 3 tizedes jegyig tudnának pontos információt adni, de a Playboynak ő kell. Nem az Erdélyi Noémi, nem az Erdélyi Mónika, nem is a Gaál Noémi, a Kelemen Anna.

Xantus Barbaránál, Ulmann Mónikánál, Détár Enikőnél még bízott az ember abban, hogy ha a régi idők szintjére nem is, de ezen a színvonalon marad az újság, és merészségben, leányzókban is más lesz mint a konkurens 3 betűs újságok.Mára már a remény is meghalt.