Abszolutizmust!

Itt voltak tegnap unokahúgomék. Ettünk, ittunk, ettünk, és ettünk, mert anyu szokásához híven, a biztonság kedvéért, az ismert létszám 24szeresére főzött. Volt marhalábszárból pörkölt, zöldbabfőzelék nokedlivel, görög saláta, a pörkölthöz tarhonya és tészta is. Emellett húsok és miegyéb. De nem is ez a lényeg... A lényeg az, hogy megint sokáig hallgattam édesapám és nagybátyám eszmefuttatásait a világról. Ami jó.

Jó, mert okosakat mondanak (és amúgy is megdicsérték a blogomat, valami szépet kell róluk írnom), és kilyukadtunk oda, amit már régóta hangoztatok. A Demokrácia ROSSZ államforma. Azon kívül, hogy legalizálja a kizsákmányolás, átverés, csalás egyes válfajait, csak arra jó, hogy hivatalosan és politikai jogokkal élve ne lehessen egyetértés ellenzék és kormánypárt között. A jogos döntésképtelenség államformája ez. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy országot lehet több százan kormányozni. Dehogy lehet. Legalább is Magyarországon tökéletesen megbukott a rendszer.

Csak egy teljesen életképes, minden szempontból megfelelő irányítási, kormányzási rend létezik, az pedig az abszolutizmus. (Vagy a Liberális Diktatúra, de ilyen szóösszetétel ugye nem nagyon létezik.) Ezzel csak egy a baj, hogy nagyon mellé lehet nyúlni, aztán irány megint a Kossuth tér. Lehet, hogy nekünk is azt kéne tenni, mint Mátyásnak. Sok pénzért hozni be külföldről a kultúrát, felbérelni néhány intelligens politikus, hogy ugyan, kormányozzanak már, csak egy picit.

Ha megszületik a legintelligensebb, legrátermettebb, legerkölcsösebb ember a világon, akkor meg legyen ő a király, és felejtsük el a szavazásokat meg hasonlókat. Addig meg kitartás, és néhány idézet:

„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

Churchill

„A demokrácia az a kormányzati forma, amelyben a szamarakat megválasztják lovakká.”

Diogenész

„A demokrácia nem egy tökéletes kormányzati forma, csak jobbat még nem találtak ki nála.”

Churchill

Vonattal utazni...

ROSSZ! Nem jó! Gáz! Az ember azt hinné, hogy a tőle 3 metrómegállóra lévő állomásra elég ha 40 perccel a vonat indulása előtt elindul, HÁT NEM! 25 perccel a vonat indulása előtt álltam be a sorba. Kb. 10 ember álldogált előttem. Pite, gondoltam, még unatkozni is lesz időm, vagy boltba menni. Amikor viszont már csak 10 perc volt az indulásig és a sor mégsem mozgott kezdtem izgulni. 8 perc az indulásig, semmi. A számlák, ugye. Mert ha valaki számlát kér a jegyről, akkor elfelejthetsz gyors ügyintézést, meg hasonlókat. Ha valaki számlát kér, akkor te, aki a sorban vagy, és mögötte várakozol, szépen letérdelsz, nagyra nyitod a szád, keresel egy gusztusos F*SZT és bő nyállal elkezdesz rajta dolgozni, mert abban a sorban minden lesz, csak haladás nem. Nem viccelek! 2 ember 20 percen keresztül vásárolt jegyet. Ezek után velem bezárólag 4 ember intézte el mindezt 2 perc alatt. A mozgó vonatra kellett felszállnom. Látták hogy rohanok (ami 40 kilóval a jobb vállon vicces) és nem csukták rám az ajtót a kedvesek... de a vonat elindult, tanuljak már a dologból. Tanultam. Következő alkalommal feltűnően ki fog lógni egy fényesre lakkozott baseballütő a táskámból!

A dohányzóba volt már csak hely, ami most különösebben nem is zavart, ugyanis a laptopot külön hoztam, az ASUS feliratú szövettáskát viszont nem szívesen hagytam volna magára még egy ICn sem. A nap a szemembe sütött, aludni kevésbé tudtam a légszomjtól, ami akkor lép felé, ha a dohányzó kocsiban 100 ember egyszerre gyújt rá. Az, hogy valaki a Desperado 2-t nézte fülhallgató nélkül, mögöttem meg úgy játszott a csaj a mobilján, hogy nem vette le a hangot, már meg sem kottyant. Minden esetre ellátogattam a büfébe, ahol jó morcosan egy húzásra lenyomtam egy citromos ice teát, majd az út további részében próbáltam nem tudomást venni embertársaimról, akiket egy legszívesebben úgy tudtam volna elképzelni, hogy egy zuhanó repülő ablakait ütögetik.

Végre itthon, és végre SZÜNET. Lesz időm tanulni sokat. Kell is. Na majd még később. Puszi.

SZÓ-val...

Konnichiwa. (Csak stílusosan.)

Hááát, hogy is fogalmazzak. Megszakadt a kitűnő sorozat japán nyelvből. Nem csak, hogy megszakadt, valami ötös-alával, de sikerült egy egészen katasztrofális dolgozatot írnom a mai nap folyamán. Talán hármas, talán…

A legidegesítőbb az egészben, hogy bebizonyosodott, amit a nyelvekben járatos emberkék már úgyis tudnak, miszerint a nyelvtan lényeges, szavak nélkül viszont halott vagy. A nyelvtannal nincs is gondom. Minden eddig tanult struktúra logikai menetével tisztában vagyok, s tudom mikor, hova, melyik szót kell behelyezni. Na igen… csak a szavakat nem tudom. Nagyon elhanyagoltam a szavak tanulását és ennek meg is lett most az eredménye. Azt azért mégsem írhatom le a tanárnak dolgozatban, hogy „メアリーさんは (kedd) に (iskola) で (könyv) を (olvasni)”, mert ez így mókásan néz ki. Mindegy, szünet és japán szavak ezerrel.

Adrienn drágát még nem sikerült elérem, ki van kapcsolva, de ezen a héten minden bizonnyal megejti az első családlátogatást Szegeden, mert Tavi barátom kedélyesen meginvitálta hozzánk. Pontosabban az „Adrienn! Bogdán még nem hívott le Szegedre?!?!” kódolt kérdéssel hívta fel hiányosságomra figyelmet.

EGY HÉT SZÜNET, és ez a lényeg. Meg halottak napja. Senki ne felejtsen virágot vinni a sírokra. Szerdán mi is utazgatunk. Addig meg vigyázzatok magatokra. És ha nyelvet tanultok, fordítsatok nagy figyelmet a szavakra, mert ha minden kötél szakad is, ha csak szavakat tudtok, megértetitek magatokat, a nyelvtannal nem. Az nem a túléléshez, csak a nyelvvizsgákhoz meg a jobb jegyhez kell. 

Ha ez igaz akkor durva. Összeesküvés elmélet De Luxe

A mostani bejegyzésben szereplő szöveg egy e-mail tartalma, amelyet ma kaptam édesapámtól. A leírtak egy régre visszanyúló összeesküvés elméletet taglalnak. Fogalmam sincs, a történetnek mennyire van valóságalapja, de sem édesapám, sem én nem vállalunk felelősséget a leírtakért, ezekhez nekünk semmi közünk. Ahogy én is, édesapám is kapta ezt a levelet vkitől, aki szintén kapta valakitől, et cetera...
Úgy gondolom sokak érdeklődésére tarthat számot.

Energiamezők Magyarországon

Homoki-Szabó Attila - A mostani morális, politikai és alkotmányos válság leglényege mindeddig ismeretlen volt a magyar nép előtt. Itt az ideje, hogy elmondjuk, mi történt.

Magyarország valójában a világ közepe lett az utóbbi hónapokban, ha azt vesszük, hogy a nagyhatalmak vezetői melyik államra tekintettek a legtöbbször világtérképüket fürkészve. Valami kurva nagy atom-gáz-olaj tároló épül itt nekünk hamarosan.

A történet tulajdonképpen már 2004-ben elkezdődött, amikor az azóta EU-biztossá kinevezett Peter Mandelson megkezdte a kavarást Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása körül. Tony Blair főtanácsadója javasolta ugyanis a G8 csoport Sea Island-en rendezett 2004. júniusi találkozója alkalmával, hogy épüljön fel Magyarországon az a hatalmas energia-tározó és -fejlesztő komplexum, amely megoldja Európa energia-éhségét. A terv hallatlanul bonyolult, nem csoda, hogy a beruházás előkészítése nem csak titkos, de összetett feladat is volt. Meggyőzni a ruszkikat, hogy nem baj, ha egy NATO-államban. Meggyőzni az amerikaiakat, hogy mindig mindenki lojális lesz. A németeknek tetszett, az olaszoknak kevésbé, a lényeg, hogy elvben megegyeztek.

A döntés tehát megszületett, hogy 2010-ig elkezdik építeni azt a központot, ahol a török és az orosz vezetékek összefutnak, és ami mellett egy új típusú nukleáris reaktor kísérleti üzeme is duruzsolhat. Magyarország előnyei: az országnak nincs semmilyen katonai potenciálja, tehát sohasem kezdi majd erőszakosan államosítani a nagyok játékát. Magyarországon a legelfogadottabb a nukleáris energia a közvélemény szemében, 63% támogatja, míg az EU-átlag 40% körüli. Magyarország határos Ukrajnával, amit az oroszok már úgyis gyarmatosítottak, és közel van az Adria is.

Ehhez partnernek Mandelsonék a Medgyessy Péternél sokkal tárgyalóképesebb Gyurcsányt akarták. Jól ismerték őt, mert mindig kísérgette Medgyessyt a hivatalos találkozókra, ez a nyurga, anglománnak tűnő, stréber fiatalember. Kovács László a javaslatra rábólintott. A miniszterelnök-váltás történetét ismerjük. Az ötletet hivatalosan Blair már Gyurcsánynak nyújtotta be. Ferinek rohadtul tetszett az elképzelés, és megnyugodott, hogy ebből annyi pénz folyik be az államkasszába, hogy bőven van idő befoltozni a szanaszét kúrt költségvetést.

2006 február végén látszólag minden ok nélkül idejött Putyin. "Gazdasági, energetikai diplomáciát folytatunk Oroszországgal" - mondta egy nemzetbiztonsági szakértő akkoriban arról, hogy mégis mi értelme volt a látogatásnak. Ez volt az a pillanat, amikor Gyurcsány megegyezett az utolsó részletkérdésekben is az addig nehézkesnek bizonyuló oroszokkal.

2006 májusában Gyurcsány Ferenc találkozott Henry Kissingerrel. Erről a magyar sajtó nagyon szűkszavúan számolt be. A kormányszóvivő azt mondta, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokat tekintették át, a Gyurcsány-blogban meg volt egy bejegyzés, hogy áttekintették Európa és Amerika helyzetét a világban. Utóbbi járt közelebb az igazsághoz. Ekkor már a nagy nemzetközi szerződés szövegének részleteit tisztázták. Gyurcsány biztosította Kissingert, hogy a választási győzelme után teljes gőzzel kezdődhet a világ eddigi egyik legnagyobb energetikai beruházásának előkészítése, és megmutatta a Putyinnal aláírt szándéknyilatkozatot. Február és május között a választások miatt jegelték az ügyet, de Kissinger már az új kormány eskütétele előtt iderohant.

2006. június 22-én volt a nagy áttörés az ügyben. George W. Bush személyesen jött Budapestre, az utolsó papírokat aláírni orosz kollégáival. Azt ugyan senki nem gondolta, hogy az emberek majd elhiszik, hogy júniusban jön októbert ünnepelni, de hát elhitték, és ehhez sokat segített a CNN élő adása, amelynek közvetítésére a CIA kötelezte a tévéadót. Miközben egész Budapest le volt zárva, egy titkos delegáció szintén szabadon mozgott: a Gazprom vezérkara. Alekszej Miller, a Gazprom első számú ura éppen június 21-én érkezett Budapestre, hogy zárt ajtók mögött tárgyaljon Gyurcsány Ferenccel.

Másnap a Gazprom és a Bush-kabinet vezetői aláírták az utolsó aláírnivalót, és Jalta óta a legfontosabb nagyhatalmi megegyezésre pecsét kerülhetett. Miközben a magyar sajtó azt hitte, hogy itt most az a kérdés, hogy Sólyom László beszól-e Guantanamo miatt, vagy hogy Táncsics börtönét most tényleg visszakapjuk-e, addig a Gazprom és a State Department vezetői lepapírozták Magyarország és Európa jövőjét. A tervezett beruházás háromszor annyi pénzt mozgat meg, mint a II. Nemzeti Fejlesztési Terv teljes kerete.

A dologba azonban egy apró hiba csúszott. Gyurcsányék kihagyták a remek orosz kapcsolatokkal bíró szocialista nehézipari maffiát. Puch László, Knopp András, Kapolyi László és társaik mellett úgy mentek el a szervezők, mintha itt se lettek volna. Pedig ők még Mogiljevics idején könyékig benne jártak az orosz gáz európai közvetítésében. Ez bosszúért kiáltott.

Miután a Gyurcsány-Kóka páros rendre elhajtotta őket a picsába, augusztusban az öregfiúk Puch László közvetítésével eladták az őszödi beszédet a Fidesznek. Orbán Viktor megnyugodott, hogy az április fiaskót könnyű lesz helyrehozni, és izgalmában még erdélyi látogatásakor meghirdette a szeptember 23-i gyűlést a Hősök terére. Egyszerűen képtelen volt kivárni amíg hazajön, annyira felélénkült. Az volt a terve, hogy addig a hazugság/illegitim szlogeneket jól bejáratják, és a téren lejátsszák az őszödi beszédet. Jó minőségben, óriási hangfalakból. Döbbent arcú tízezrek. Mindenütt megismételt híradó-bevágások, satöbbi.

Gyurcsányék azonban kaptak egy fülest, hogy mi készül ott. Feriék nem szaroztak, és elébe menve az eseményeknek kinyomták a szöveget maguk. Gyurcsány Győrből azonnal reagált, a legkisebb zavar és meglepettség nélkül beindult a kommunikációs gépezet. Orbán köpni-nyelni nem tudott, keddre tért magához, addig meg se szólalt nyilvánosan, és aznap is csak délután. Elrontották a játékát.

Hétfőn azonban közbejött még egy mentőötlet. A Szabadság téri tv-ostrom kezdetekor Gyurcsány leporolta az 56-os kommunista tankönyvet, és az akkor elkúrt módszert sikeresen alkalmazta. Ahogy akkor is hagyták a vérengzést a rádió előtt, ő is visszafogta a rendőröket a TV-nél. Azt akarta, hogy az ország egyrészt beszarjon, másrészt lehetőség legyen statárium bevezetésére. Elég volt néhány brutális megtorló ítéletet hozni, hogy az emberek elgondolkozzanak azon, hogy már csak járókelőnek is lenni két év letöltendő szabadságvesztés. Ugyanakkor a lángoló autók képe, és másnap a mesterségesen hosszúra nyújtott ütközet a Blahán biztosította, hogy a közvélemény és az ellenzék is óhajtsa a rendet.

Putyint még így is nyugtatgatni kellett. Gyurcsány ezért kedden gyorsan elrepült Szocsiba. "Európának szüksége van az orosz energiahordozókra, Oroszországnak az európai fogyasztókra. Aki itt valamit nem ért, az előbb-utóbb rajtaveszít" - idézte Gyurcsányt a Kommerszant című orosz lap. Putyin pedig ezt bírta mondani szintén azon a kedden: "Semmi nem mutat arra, hogy ne valósulna meg a Magyarország területén tervezett hatalmas gáztározó, amely nemcsak a magyarországi gázellátás stabilizálását, de az egész európai ellátást szolgálja." A másik feladata Gyurcsánynak az volt, hogy megkérje Putyint, az orosz titkosszolgálat tegyen már rendet a renitens gáz-lobbista ős-kommunisták között. Meg nézzenek már utána, nem a régi, Jelcin-érában feltört Gazprom-vezetők keverik-e a szart.

Nyugi még ekkor sem volt. Ferinek el kellett rohannia Berlinbe is, mert Európa legnagyobb gázfogyasztói a németek, és ők nagyon nem akarják, hogy az ellátás akadozzon egy kormányválság miatt. Meg kíváncsiak voltak, hogy akkor most Putyin lemondta az egészet vagy nem. Ezért volt olyan sürgős az a kínosra sikeredett randi Angela Merkellel. Épp azon a pénteken a városban volt a francia és a belga miniszterelnök is, akik szintén szerettek volna megnyugodni.

Ugyanezen a napon, tehát 22-én jelent meg az osztrák-sajtóban a Strabag-botrány, amelyben az egyetlen név szerint bemószerolt magyar politikus Puch László volt. Gyurcsány kis EU-segítséggel is üzent az áruló lobbinak, hogy kuss a nevük. Közben a Putyin-vonalról nyugalomra intette őket az orosz titkosszolgálat is.

Orbán Viktort csak az önkormányzati választások után avatták be a részletekbe, bár a beruházásról nagy vonalakban azért tudott. Amikor október 4-én este 100 üzletemberrel tárgyalt hivatalos megfogalmazás szerint, akkor mondták el neki, hogy hagyja békén a kormányt, amíg az építkezés meg nem kezdődik. Addig az amerikai - orosz - német - EU alkut károsan befolyásolná egy esetleges kormányváltás, nem kéne az időt húzni, mert a végén még a szlovákok építhetik meg azt a nagy valamit. Orbán pénteken a saját tüntetésén, több tízezer híve előtt jelentette be, hogy nem akar kormányt dönteni. Cserébe Gyurcsány elfogadta, hogy 2009 körül kiszáll. "Ha már buknom kell, akkor jobb, ha a reformok végrehajtása után bukok ebben az országban" - mondta 12-én Londonban.

A megegyezés után most már tényleg nincs akadálya annak, hogy tavasszal markolók szántsák fel Magyarországot, és itt folyjon össze a kelet összes gáza és olaja egy bazi nagy reaktor alatt.

Tetszett?

2006 Október 23 - Ferenciek tere

Napot, kellemest. Szóval október 23. Mindenféle pártpolitika, ideológiai kinyilatkoztatás nélkül próbálom összefoglalni nektek, akiket érdekel, hogy mi történt itt, a hírekben is többször említett Veres Pálné utcában, s a Ferenciek terén, ugyanis itt lakom.

Egy-két hete nem követtem figyelemmel a Fidesz szervezkedését, a Kossuth téri tüntetők terveit, úgyhogy nem voltam teljesen képben a helyzettel kapcsolatban. Édösapám hívott fel minket a vonaton, hogy zavargások vannak blahán, astoriánál, ésatöbbi, szal vigyázzunk, mert nem vicces dolgok ezek. Vigyáztunk is. Olyannyira, hogy nem is a Nyugatiban, hanem Kőbánya kispesten szálltunk. Hozzá kell tenni, az a hely rongálások és tüntetők nélkül is legalább annyira veszélyes, gusztustalan és undorító, mint egy szétvert belvárosi utca. Amúgy feltűnően sokan választották most a Nyugati helyett a Kispesti leszállást.

Rövid tanakodás után én metróval, öcsém pedig barátnőjével és annak nővérével, taxiba szállt, s jutott haza. Kíváncsi voltam, mi lesz a Ferenciek terén, de édesapám kicsit felnagyította a dolgokat, a helyzet akkor még korán sem volt annyira rossz, mint utána. A metróaluljáróból felfelé jövet már lehetett hallani a békés tömeget, a skandálásokat, de gond nélkül át tudtam jutni rajtuk, s rá 2 percre már a szállásomon is voltam. Ezután elkezdtünk tévézni, s néztük az élő közvetítést a Ferenciek teréről. Kicsivel ez után Máté felhívta a figyelmünket arra, hogy az ablakból sokkal jobban nyomon lehet követni az eseményeket, mint a tévéből… s tényleg. Akkor tudatosult bennünk csak igazán, hogy egy vonalban vagyunk az Erzsébet híd elé emelt torlasszal, s mintegy 50 méterre zajlanak tőlünk a televízióban sugárzott események.

Az ablakból, s a televízióból értesültünk a további fejleményekről. A rendőri erősítésről, a különböző politikusoktól származó véleménynyilvánításokról a tévéből, az utcán zajló eseményekről pedig első kézből, az ablakon kihajolva szereztünk tudomást. A szállástól 2 méterre lévő éjjel-nappali bisztró ezen az estén körülbelül éves bevételének felét zsebelhette be. Tüntetések helyére éjjel-nappalit nyitni legalább akkora ötlet, mint suli mellé kocsmát rakni. Párszor mentünk le cigiért, sörökért, de azon a pár négyzetméteren nem lehetett elférni. Éjjelre már többen is megtalálták a kis boltot, lévén, hogy a Veres Pálnéban elég nagy volt a tömeg. Pár percet beszélgettünk is a tüntetőkből kivált, szomjas emberkékkel, de 10 percnél többet nem nagyon töltöttünk az utcán.

Ezután néhány perc szünet következett. A tévében is látható állóháború lohasztotta az érdeklődésünket, ám Máté telefonja után beindultak az események. Éppen Adriennel voltam az „A” szobában, mikor is felhívott szobatársam, hogy „ezt érdemes lenne látni. A másik utcában 3 kocsit borítottak fel.” Megbeszéltük, hogy lemegyünk, megnézzük mégis milyen komoly a helyzet, tőlünk kb. 30 méterre. Mire Máté vezetésével visszaértünk a helyszínre az egyik autó már lángolt. Telefonommal elég rossz minőségű képeket is készítettem, de sajnos nincs nálam az adatkábel, úgyhogy a képek feltöltésére még várni kell egy keveset. Pont az egyik fénykép elkészülése után robbant az autó, ez volt a végszó, lassan visszaszivárogtunk a szállásra s kiültünk az ablakba. Ami ezután következett háborús filmbe illő jelenetekhez hasonlított leginkább. A szűk Veres Pálné híd felöli oldalán körülbelül 10-15 rendőr állt, könnygázvetőkkel felszerelkezve, s heccelte a tőlük mintegy 15 méterre álló tüntetőket, akiket nem kellett félteni ilyen téren. Szó szót követett, elég nagy volt a hangzavar, akkor a rendőrök megindultak, végigkergették őket az utcákon. Közben öcsémmel beszéltem telefonon, ám a beszélgetés menetét meg kellett szakítanunk időről időre, mert a robbanásoktól, lövésektől nem sok mindent hallottunk a másik szavából. Karnyújtásnyira, az ablakból voltam mindezeknek szem és fültanúja. A pár perces esemény alatt olyannyira telített lett az utca könnygázzal, s a petárdákból származó foszforos füsttel, hogy mire leraktam a telefont, már nem láttam a könnyeimtől. Édesanyámmal is azért kellett befejeznem a beszélgetést, mert nem tudtam folytatni, nem láttam, s az orrnyálkahártyám is felmondta a szolgálatot. A másik szobából Máté és Adrienn is hasonló vörös szemekkel kerültek elő, ám elég jó videofelvételt sikerült csinálniuk az alattunk pár méterre zajló eseményekről. Amennyiben lesz módom, feltöltöm őket az oldalra. Jól látszik a rendőrök csoportja, a kergetőzés, jól hallatszanak a robbanások, s a villanások, egyszóval izgalmas kis videó sikeredett belőle.

Hajnali három-négy körül vált a szoba alvásra alkalmassá, addig be sem lehetett menni, mert az ember szeme nem bírta a szobában rekedt könnygázt. Ezek után már nem nagyon történt semmi, elhalkultak az emberek, a tévé is berekesztette a közvetítést. Másnap reggel voltak kirakatok amiket már újra kezdtek festeni, bár szerintem ez egyelőre kicsit korai. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de kétlem, hogy egy csak egy napos dolog lenne. Minden esetre.. Anyu, Apu, semmi bajom, jól vagyok 

Csabával kétszer beszéltem az éjszaka folyamán, lévén, hogy ő a Blahánál történt eseményektől volt nem messze, de biztonságban. Na, hát ez volt október 23. a „tűzfészekből”, ahogy megéltük, ahogy átéltük. Az biztos, hogy ilyet még csak filmekben láttam. Izgalmas volt, nem félelmetes. A videót megpróbálom minél előbb felrakni.

Legyetek jók.

La Grande Família

Rég jött már össze a família… most bepótoltuk. Ilyenkor az van, hogy leülünk, vitázunk, az öregek sírnak, isznak, mi fiatalok nevetgélünk, mindenki nagyokat eszik… leginkább faterom, aztán eszünk még egy keveset, mert nagyanyám szemében nincs túlsúlyos ember, vagy olyan, aki eleget evett. Nagyszülők (apai ágon), unokatestvérek, és a mi családunk. Így szokott kinézni a díszes társaság. Volt ma is evés, ivás… meg Forma1. Nagyfaterral (aki az egyik legnagyobb tag, akit ismerek) ilyenkor elszívjuk a szokásos cigiket, mert, ahogy mondani szokta „Mikor dohányozhat egy öregember együtt az unokájával, ha nem ilyenkor”. Persze nagymuter ki nem állhatja, de a rituális dohányzásunk alkalmával még ő is szemet huny az önrombolás felett.

Legkisebb unokahúgom, Betti (15) már fél éve él kapcsolatba egy számomra ismeretlen Janikával. El is húzott az összeröffenésről, amikor jöttek érte. Legnagyobb (s egyben utolsó) unokahúgom, Zsani (20) meg igencsak jól nézett ki ma este. Persze vita nélkül a mostani vacsora sem múlt el. Hogy min tudtak összekapni a nagyok, az kimaradt… mi a másik szobában néztük a SHIBUYA nevezetű agyromboló leszázalékolt megasztár hasonmás műsort. Félelmetes milyen embereket tud vonzani egy ilyen lehetőség.

Jah… ezt el kell mesélnem. Pesten, a mozi után visszamentünk a ruhatárba (pesten van ruhatár a mozikban. Bp. 1 – 0 Szeged) és a jegyeket az asztalra rakva vártuk, hogy a kedves kis hölgy visszaszolgáltassa a ruháinkat. Várt egy picit, mi is vártunk, majd megszólalt, hogy át kéne állnunk a másik sorba. Ezt nem fogtuk fel elsőre, hiszen sor sehol sem volt, csak mi hárman álltunk a pultnál. Ezek után fedeztem fel a két táblát az asztalon. „Berakás”, „Kiadás”. A táblák mintegy 4 cm-re foglaltak helyet egymástól, s kissé srégen elhelyezve jelezték, hol kell állnia az illetőnek. A helyzet több volt, mint röhejes. Egy teljesen kihalt ruhatárban a pult előtt állva, a „Berakás” tábla előtt vártuk, hogy a csaj kiadja a ruháinkat. Nem tette. Figyelmeztetett. 20 centivel arrébbmentünk, s mosolyogva kiadta a kabátokat. Félelmetes. Micsoda precizitás, micsoda szabályok. Jól jegyezzétek meg. Pesten nem mindegy, melyik végén állsz az asztalnak. Ha feltűnően sokáig váratnak a pultnál, próbáld meg 30 centivel arrébb.

Animeblogot mostantól írom majd.

Pás. 

Hétvégelő Tavival

Hello emberség. Azt kell mondjam, egy csodálatos hétvég-előn vagyok túl Adriennel és egyik legkedvesebb, de minden bizonnyal legrégebbi barátommal, Tamás pajtásommal. Történt ugyanis, hogy Tamás (továbbiakban Tavi) úgy határozott, jó sznob módjára feljön, s vesz magának sokér’ ruhákat a Westendben, mert szeged, az olyan putri hely, ahol jó cuccokat nem lehet ugye kapni… persze lehet, hogy a hiányom keltette szűnni nem akaró fájdalom is közre játszott abban, hogy vonatra ült, de kétlem, hogy döntő szerep jutott volna ennek az érzésnek.

Szóval feljött hát pénteken, d.u. 3 órakor. Ki is mentünk elé Adriennel, ahol is találkoztunk legidősebb, s egyetlen öcsémmel, Csabával. Adrienn hosszas nézelődés, méregetés és latolgatás után újra megállapította a megállapítani valót, miszerint köztem és öcsém közt a nemünk az egyetlen hasonlóság.

Öcsémet a vonatra, Tamást meg metróra raktuk, s ment ki-ki a saját úti célja felé. Ez nálunk a Hostel volt. Az előző kijelentés, miszerint „Tamást a metróra raktuk”, azért volt hamis, mert a szándék megvolt bennünk, pusztán csak a jegy automaták nem szerették volna, hogy igénybe vegyünk a tömegközlekedést. Mindkettő rossz volt ugyanis. Gyalog folytattuk utunkat pest csodás utcáin, s egyszer csak megérkeztünk a Colors Hostel Budapest bejáratához. Fent elrendeződtünk, bemutattam Tavit néhány ott lébecoló lakótársamnak, s kedves kis Máténk egyből fel is ajánlotta kispajtásomnak, hogy aludjon nyugodtan az ő vetett ágyában. Mégiscsak jobb az, mint egy vetetlen ágyon, takaró, s párna nélkül kényelmetlenül bóbiskolni. Mindezek után én Frosty hal rudacskákat sütöttem, Tavi pedig sajtos sonkás mártásos tésztát evett, s bevetettük magunkat a Westendbe nézelődni, iszogatni elit helyeken, sok pénzt elkölteni 2 decis gyümölcslevekre meg fél deci kávékra. Miután ezzel is megvoltunk, mozijegyünket felhasználva megnéztük az Én, a nő meg még egy fő című aranyos sablon-romantikus-vígjátékot, ami nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A következő színtér a Ferenciek tere, ahol szorgosan, csapatba verődve kerestünk egy beülős, iszogatós helyet, de ilyet nem találtunk a környéken. Azaz csak egyet, ahol egy üveg Dreher 680 forint volt. Azt kihagytuk. Felmentünk hát jó öreg hadiszállásunkra, s néhány sör, meg egy barackpálinka társaságába elkezdtünk pókerezni. Én vesztettem, de hogy ki nyert az örök rejtély marad. Tavi ezek után jó feleség módjára, fejfájásra panaszkodva elaludt, mi pedig Adriennel bevágtunk hajnali kettőkor egy DonPapés Margarita pizzát.

Másnap sajnos kicsit sokáig készülődtem, így tavinak nem volt sok ideje cipellőt nézni, de a 48as lábméret úgysem kompatibilis a legtöbb bolttal. Hazafelé 0-24ig WOWról beszéltünk, amit ő most, én meg már pár hónapja teljesen leszámoltunk.

Hétfőn ünnep. Azt ünnepeljük, hogy nincs suli!! Végre egy appal többet lehetek itthon. A szobámban… gép előtt. De én EZT szeretem. Ti meg engem… így. Nah mindegy. Alszom.

Csók. 

Supersize me HUN

Komolyan... muter megdobott 9000 Ft értékű kajajeggyel. Hétfő Mc'Donalds, kedd, szerda, Burger King. Hál'istennek ma öcsémnek oda tudtam adni a maradék kajajegyet, úgyhogy most már vígan éhezhetek, de legalább egészségesen. Az a baj, hogy reggel nem szoktam enni, hogy időben beérjek a mintegy 6 percre lévő suliba. A suliból kijövet viszont egy Burger King, a túloldalon pedig egy Mc'Donalds áll, s hívogat. Akkorra már nagyon éhes vagyok, s bizony elcsábulok néha-néha... naponta maximum egyszer. Ez igy nem mehet tovább. Öcsém is megmondta. El fogok hizni. Azt NEM szabad!

Ma találkoztam egy aranyos emberrel, mikor az egyik aluljáróban sétáltam. A köztünk lezajlott magasröptű dialógus a következő képpen hangzott.

Ő: Ne haragudj, aggy má' egy szál cigit.
ÉN: Csak egy szálam van.
Ő: Aha, rohaggyá meg...
ÉN: A kurva anyád.

...s továbbálltunk a Questura felé, hogy legyen szép kék egyetemistásos diákom, mert az mégiscsak szebb, kékebb, és különben is, legyen az ember egy kicsit sznob, ha egyetemista, pláne, ha bölcsész. A pult mögött álló csaj mosolyogva közölte, hogy szopás van, a rendszerben nincs benne a diákigazolvány igénylésem. Ez csak azért volt számomra furcsa, mert már augusztusban igényeltünk mindennel együtt... ezexerint mégsem, de ha beviszem a csekk befizetéséről a kivonatot, akkor elkezdik készíteni. Karácsonyra talán megkapom, juhéjj.

Játsszon mindenki Warblade v1.20-at. Addict egy játék, rá is függtem nagyon. 8.500.000 a rekordom eddig, aki ezt megdönti vendégem egy sörre.

Újabb hét

Üdv. Jó régen nem írtam már, de ez a blog most különleges. Ezt már az új notebookomon gépelem, ami várakozáson felül teljesít. Imádom a kicsikét. Gyönyörű design, elegáns színek, tökéletes színek, szóval mindent összevetve fantasztikus kis masina ez. Majd rakok fel róla képet köv. bejegyzésben.

Az előző hetem szörnyű volt, köszönhetően egy ismeretlen eredetű bakteriális vagy vírusos fertőzésnek. Nem influenza, nem megfázás… valami a kettő összekapcsolásából létrejött titkos eredetű nyavalya volt, mi megkeserítette mindennapjaimat. Az orrom folyt, miközben be volt dugulva, a lázam a 39et verte. A torkomban mintha öngyújtót gyújtottak volna, és mintha egy rakás Freddy Krüger tesztelte volna rajta az újonnan szerzett kesztyűit. Nem szoktam beteg lenni, ezért váratlanul ért a helyzet, s a kínokat is nehezebben éltem meg min az átlagember. Legalább 2 órát gőzöltem, míg végül sikerült a torkomat normális állapotba hoznom.

A heveny fájások, s a halál közeli élmények másnapra csitultak, de az orrom még így egy hét elteltével is termel, mint a kisangyal. Egyszerűen nincs olyan, hogy szárazra tudnám fújni. Ezen kívül viszont teljesen kilábaltam a betegségből, mondhatni. Holnap 2 japán nyelvi doga… de előtte még, muszáj végigvinnem a Tomb Raider Legend c. játékot, mert 7 gigát foglal, és az nem szerencsés dolog. Most, hogy fent van a noti, és a sávszél beszerelése is lezavaródik (pff) néhány napon belül, ti lesztek az elsők, akik tudni fognak róla, ha lesz netem. A blog napi frissítésű lesz ismét, aminek biztosan nagyon örültök.

Mivel az előző hetem kvázi kitörlődött a fejemből, nem is szaporítom a szót. Lényeg, hogy csekkoljatok vissza sűrűn, és szurkoljatok szombaton, mert megint focizunk… (ohyeah!)

Fociztunk… meg a hét

Előljáróban közlöm, hogy a bejegyzés hosszú, de hát ez van, ha az ember nem jut egy héten keresztül géphez, hogy blogolhasson kedvére. Lesz egy „A Hét”, meg egy „Fociztunk” bekezdés, azokat tessék olvasni.

Fociztunk

Gyönyörű reggelre virradt a Veres Pálné 14. Főszereplőink közül kettő, Adrienn és DeluksZ nagyokat ásítva keltek fel valamelyik mobil reggel nyolcórai ébresztésére. Rövid szóváltás követve megegyeztek még 20 perc pihenőben, hogy utána rohamtempóban kelljen elkészülniük Rezső, a csapatkapitány és manager, fogadására. Pár perces csúszással, de fitten és kipihenve találkoztak a kapualjban Rezsővel, akinek szemeiből sugárzott az elszántság, és a győzni akarás… stb. stb. Az igazság, hogy jók voltunk gyerekek. Annak ellenére, hogy az ellenfél csapat tagjai mind rendelkeztek focis múlttal, s a mi csapatunkból nemhogy csak ketten mondhatták el magukról, hogy régebben versenyszerűen rúgták a bőrt, de még egy 160 cm-es nő nemű pályadíszünk is volt, (csak kedveskedem Adrienn… nagyon jó voltál pici lány, tudod) megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

A meccs helyszínére kerítés-átmászással jutottunk át, ami valószínűleg védjegyünk lesz a jövőben. Öltöző- és idő híján közterületen öltöztünk, ami (érthető módon) csapatunk lány tagját (aki sohasem hord melltartót) némileg feszéjezte, de ahogy én legyűrtem szemérmességemet és közszemlére tettem hóleopárd mintás boxeremet, úgy Adriennek sem tartott sokáig elbújni valami közeli örökzöld mögé.

A meccset pár perces csúszással, mindennemű bemelegítést mellőzve kezdtük, s hajtottuk végig. Szerény személyem a 2. percben eljutott a klinikai halál állapotára, ahonnan is végig stagnáltam ezzel a fizikummal a 45 perces meccset. Hál’ istennek Rezső, és B-közepes keménymagosunk (aki mellesleg névadónk is) bátyja/öccse (majd kilogikázom) Ádám (?) rohamainak köszönhetően elmaradt a csúfos, góltalan vereség. Ennek ellenére kikaptunk, de jó szájízzel, emelt fővel, s csak néhány törött végtaggal vonultunk le a pályáról. Jók voltunk nah. Lehettünk volna jobbak is… sokkal jobbak, de egyelőre csak információkat gyűjtöttünk, próbáltunk asszimilálódni a csapathoz, és a csapat hozzánk. A második meccsen már kicsit bátrabban, tudva mire számíthatunk, bedöngölünk mindenkit, s elvisszük a kupát. Az eredmény vagy 10-5 vagy 9-4 lett, vagy ezen számok keveréke.

A Hét

Tökéletes vonatúttal kezdődött. 6-7 jól megtermett vonós állt be a dohányzó és az azt követő vagonok közé. Az, hogy nem ezen a nyáron barnultak, eléggé feltűnő volt, de mikor nótára zendítettek, minden kételyem elszállt. A cigányok muzikalitása egyébként messze földön híres, s nem véletlen, hogy sok (habár mostanában inkább popularizált, elkorcsosult formában) nóta még a mai napig rendszeres vendég nagyobb összejöveteleken, lagzikon, koncerteken, de amit ezek ott levágtak az felért párszáz botütéssel. A zárt ajtókon át is tökéletesen hallottam, amit azok összenyávognak, így Somogyi Tímea művésznővel folytatott intellektuális beszélgetésem nem sikerült túl fényesre. Visszafelé felajánlottam, hogy én megyek előre, nehogy valami gond legyen, mert pár sört már legurított a díszes társaság, és hát Tímea kisasszony igencsak szemrevaló. Kedélyesen elfogadta lovagiasságomat, át is értünk a másik vagonba, ahol közölte, hogy ”a kurva anyjukat, csak sikerült megfogni a seggemet!” Széééép, mondom. Direkt védelmező pozíciót vettem fel, erre hátulról támadnak. A héten, talán ez volt a legizgalmasabb dolog, ami történt.

A csapat összerázódása tökéletes úton halad továbbra is. A sörfogyasztás némileg mérséklődött, s most már az alkohol nélkül is tökéletesen gátlástalanok vagyunk. Sábáról, a Colors Budapest Hostel kutyájáról még mindig nem derült ki, hogy igazából macska, de ez csak idő kérdése, s Máté is egyre sűrűbben hozogatja már fel kiskorú barátnőjét. Ez leginkább azért jó, mert így Adriennel mi is tudunk szolidálni, s nekünk is megköszöni valaki, hogy nem mentünk be a szobába jó ideig.

A második japán dogám 104,5 pontos lett. A maximum 105 volt. Ennyit a kitűnő átlagomról. Alig mertem itthon elmondani. Hétfőn meg érkezik a laptop. Értitek… hétfőn. Nem vasárnap, nem csötörtökön, vagy pénteken… HÉTFŐN! Szegedre! Azzal a lendülettel, ahogy utazok vissza pestre, kb., jön is a kicsike, hogy hűlt helyemet találja szegeden. Nah de majd jövő héttől kezdve… huh, hatalmas gépezéseket fogok levágni. A blogom is rendszeresebb lesz, mert ez a heti egy bejegyzés nagyon kevés sajnos. Igáig meg már úgysem olvasta senki, aki igen az meg természetellenesen imád engem. Megjegyzem, jól teszi.

Millió csók.