Be kell valljam, kissé szégyenkezve írom ezeket a sorokat, hiszen mióta megalkottam eme blogot, soha nem volt még ekkora szünet két bejegyzés között. Nem bokros teendőim, inkább a nosztalgia volt az, mely elvette az időt az írástól, de ezt majd valamikor máskor fejtem ki. Sokkal fontosabb, hogy megtárgyaljuk és elemezzük az új Szeged-Pest közti közlekedést.
Jelen pillanatban a „Kárász” fantázianévre hallgató (IC-Gyors hibrid) szerelvényen robogok a főváros felé, és be kell valljam, már ez a pár perc is sokkal élvezetesebb, mint az eddigi utak. Az első szembetűnő különbség a tömeg hiánya. Aki Szegedről jár fel pestre, tisztában van vele, hogy mit jelent a vasárnap 18: 46-os IC. Több fiatal gyűlik ilyenkor össze az állomáson, mint bármelyik ifjúsági rendezvényen. Minden kocsi tömve, és azon szerencsétlen dohányosok számára, akinek nem jutott hely a 20. kocsiban, az út nem más, mint egyfajta önsanyargató túra.
Tegyük hozzá, hogy az első osztályon utazom, s ez eddig sem tartozott azon vagonok közé, melyekben a csomagtartókról is diákok lógtak, de az utasszám csökkenés már itt is észrevehető. Mellesleg sokkal kényelmesebb, mint a régi IC kocsik első osztály. A fotelek narancssárgás-barnás plüsst viselnek, s ehhez társul a színvilágban hasonló bársonyszőnyeg. A kocsi belső borítása fa, ami hangulatosabbá teszi a belső tereket. A kivilágítás tökéletes, habár az útviszonyok kicsit erősebben érzékelhetőek, mint a régi kocsikban.
Dohányozni a másodosztályú vagonok közül a dohányzóban lehet (mik vannak?!) úgyhogy lassan el is látogatok, s szemrevételezem a népsűrűséget. Összességében azt kell mondanom, ha adott körülmények stabilizálódásáért 15-20 perc menetidőt fel kell áldoznom, ám legyen.
Van lábtámasz, amit még nem sikerült működésre bírnom. Gondolom valami gomb aktiválja, azok közül amik a széken helyet foglalnak, de egyik sem reagált még. A legjobban az a kis felhajtható támla tetszik, ami a karfára van szerelve. Minden bizonnyal kisméretű, hordozható DVD lejátszók alátámasztása végett került a kocsiba. Bár innivalót is elég jól lehet rajta tárolni…
Csáó.
Kiegészítés: Kihallgattam egy beszélgetést utas és kalauz között, amiből kiderült, hogy az első osztályú kocsik teljesen spontán integrálódnak, vagyis egyszer ilyen, másszor olyan. No mindegy, azért reménykedjünk.
Jó, akkor egy nagy kiegészítés. Szóval az első osztály pompája nem mindég lesz ilyen, és a másodosztályú vagonok pedig olyanok, mint amilyeneket már megszokhattunk. A kezdeti fellángolástól eltekintve nézzük reálisan a dolgokat. Sűrűbb járatok, 15 perccel hosszabb menetidő. A HÖK tiltakozásait még nem olvastam el, erről véleményt egyelőre nem formálok.
Emlékeztessetek, hogy akartam még írni az aug. 20.-i botrányról, meg még pár témáról, amikről most nem fogok. Holnap ZH, és Lenin is megmondta…
Nah tényleg pás.
Jelen pillanatban a „Kárász” fantázianévre hallgató (IC-Gyors hibrid) szerelvényen robogok a főváros felé, és be kell valljam, már ez a pár perc is sokkal élvezetesebb, mint az eddigi utak. Az első szembetűnő különbség a tömeg hiánya. Aki Szegedről jár fel pestre, tisztában van vele, hogy mit jelent a vasárnap 18: 46-os IC. Több fiatal gyűlik ilyenkor össze az állomáson, mint bármelyik ifjúsági rendezvényen. Minden kocsi tömve, és azon szerencsétlen dohányosok számára, akinek nem jutott hely a 20. kocsiban, az út nem más, mint egyfajta önsanyargató túra.
Tegyük hozzá, hogy az első osztályon utazom, s ez eddig sem tartozott azon vagonok közé, melyekben a csomagtartókról is diákok lógtak, de az utasszám csökkenés már itt is észrevehető. Mellesleg sokkal kényelmesebb, mint a régi IC kocsik első osztály. A fotelek narancssárgás-barnás plüsst viselnek, s ehhez társul a színvilágban hasonló bársonyszőnyeg. A kocsi belső borítása fa, ami hangulatosabbá teszi a belső tereket. A kivilágítás tökéletes, habár az útviszonyok kicsit erősebben érzékelhetőek, mint a régi kocsikban.
Dohányozni a másodosztályú vagonok közül a dohányzóban lehet (mik vannak?!) úgyhogy lassan el is látogatok, s szemrevételezem a népsűrűséget. Összességében azt kell mondanom, ha adott körülmények stabilizálódásáért 15-20 perc menetidőt fel kell áldoznom, ám legyen.
Van lábtámasz, amit még nem sikerült működésre bírnom. Gondolom valami gomb aktiválja, azok közül amik a széken helyet foglalnak, de egyik sem reagált még. A legjobban az a kis felhajtható támla tetszik, ami a karfára van szerelve. Minden bizonnyal kisméretű, hordozható DVD lejátszók alátámasztása végett került a kocsiba. Bár innivalót is elég jól lehet rajta tárolni…
Csáó.
Kiegészítés: Kihallgattam egy beszélgetést utas és kalauz között, amiből kiderült, hogy az első osztályú kocsik teljesen spontán integrálódnak, vagyis egyszer ilyen, másszor olyan. No mindegy, azért reménykedjünk.
Jó, akkor egy nagy kiegészítés. Szóval az első osztály pompája nem mindég lesz ilyen, és a másodosztályú vagonok pedig olyanok, mint amilyeneket már megszokhattunk. A kezdeti fellángolástól eltekintve nézzük reálisan a dolgokat. Sűrűbb járatok, 15 perccel hosszabb menetidő. A HÖK tiltakozásait még nem olvastam el, erről véleményt egyelőre nem formálok.
Emlékeztessetek, hogy akartam még írni az aug. 20.-i botrányról, meg még pár témáról, amikről most nem fogok. Holnap ZH, és Lenin is megmondta…
Nah tényleg pás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése