Hajimemashite

Watashi wa DeluksZ desu. Dozo yoroshiku. Ezt tanultuk ma... többeközt. Nem mintha lett volna olyan a terembe, aki önszorgalomból ne ismerkedett volna már meg, ha mással nem is, de legalább ezzel a mondattal... viszont újra megtanultuk. Meg különben is, honnan tudja szegény Uchikawa Kazumi tanárnő drága, hogy mi mennyire voltunk szorgos bocsok a Japán nyelvi órak előtt.

Megtaláltam az ékezeteket...

Nemsokára indulok haza, habár bepakoltam, megborotválkoztam, sokat cigiztem, hogy húzzam az időt, de igy sem telik. 15:38as IC, innen viszont olyan 20-25percet vesz csak igénybe az út a Nyugatiig. Bár, ha számitásba vesszük azt a sok egyetemistát, akik szintén most akarnak hazamenni és jegyet venni... lassan azért tényleg elindulok.

Jah... a hiragana dogám valszeg 100% lesz. Mindent tudtam. Hiába, erre születtem.

Sayonara.