Jó is az...

...ha az ember tökéletesen, megfelelő tervezéssel, szerencsés közlekedéssel, 40 perccel vonatindulás előtt bent áll a sorban a jegypénztár előtt... utána pedig rohan a vonatra, mert mikor kézhez kapja a kurva jegyet, van még 2 perce, hogy felérjen a vagonba.

A legrövidebb sort pécéztem ki magamnak, s idővel nem lehetett nem észrevenni, hogy már olyan emberkék is megkapták a jegyüket, akik a sorba állásom idején még csak tusoltak és készültek az indulásra. Nem tudtam, mi lehet a probléma, és miért tölt mindenki 45 percet a pénztárnál. Képtelennek tartottam, hogy kifogtam a sort, ahol mindenki Bivalybasznádon, Alsóderentelófalun, és Rekettyetemplomos-felsőn keresztül akar eljutni Meggyeskispatakpusztára, bicikliszállítási lehetőséggel, s mint kiderült nem is ez volt a probléma. A problémára egy (szintén síkideg) fiatal nő mutatott rá.

Kedves utasok. Értesítjük önöket, hogy a pénztárban TANULÓ dolgozik.

Nem akartam elhinni... a jegyeladás mechanizmusát, a technikai dolgokat, a gyorsaságot megtanulja az ember attól függetlenül, hogy mekkora a forgalom, milyen sok az utas, de basszameg, pénteken fél négykor, amikor az összes rohadt egyetemista, koleszos, vagy pesten dolgozó zúz haza.. akkor kell berakni csóri csajt, mert kurvajó is az, ha egy jegyet 15 percen keresztül vár az illető. Mókás volt mondjuk... Odaérek végre a pénztárhoz:


Én: Helló, mostani ICre szegedig diák 2. osztály helyjeggyel.
Ő: *furcsán nézeget már előre kinyomtatott jegyeket, rendezgeti őket, nézegeti az időpontot*
Én: *kétségbe esem*
Ő: Kapsz egy 1. osztályú jegyet osztálykülönbözetivel meg diákjegyet
Én: *gondolkodom, majd ránézek az órára* Jó jójó jójójójójó, nem kell visszajáró!!
Ő: Hopsz, jó lesz, ha sietsz, 2 perc és indul.
Én: TÉNYLEG? 40 perce állok a sorban, köszi az infót!

Fé-lel-me-tes.

Amúgy a vonat dugig volt. A dohányzó is. 2 elsőosztályos kocsi volt. Sikeresen meg is találtam a dohányzó vagonban azt a csajt, aki mellett volt egy szabad hely, s aki kijelentette, hogy ő speciál nem dohányzik, szóval az, hogy én most leülök mellé és elszívok egy cigit felejtős. Sikerült aztán dohányoznom (sorozatgyilkosság lett volna belőle, ha nem) s miután visszamentem találkoztam azzal az emberrel, aki a leghangosabban horkol a világon. Aludni nem tudtam, a fejem fájt, de ezek már nem a MÁVhoz köthetőek. Nem panaszkodom én, csak na. Ha az ember utazik, akkor vannak dolgok.

Amúgy ezúton üzenem a csajnak, hogy nem rá haragudtam én, hanem a helyzetre. Gondolom ő sem örült neki, hogy a lehető leggigantikusabb extracsucsforgalomba rakják be, ahol mindenki az édesanyját szidja teli torokból.

P.S.: A Microsoft Word helyesírás ellenőrzője nem húzta alá pirossal a „Rekettyetemplomos-felsőn” helységnevet. Meglepő, de ha tényleg van ilyen település, akkor ezúton kérek elnézést a település (vagy város?) lakóitól.