Mint minden iskolai szünet, ez az egy hét is kellemesen, pihenéssel, de leginkább villámgyorsan telt, pontosabban eltelt. Kihasználva a kínálkozó alkalmat az eddig sem csekély alvásigényemet némileg kibővítettem, és az otthon tartózkodáson kívül nem sok említésre méltó dolog történt, bár hazudnék, ha azt mondanám, teljesen eseménytelenül múlott el ez az egy hét.
Pénteken, kihagyva a BTK-s focimeccset hazautaztam, s a hét első felében magányosan, leginkább öcsémre várva terrorizáltam számítógépemet, a legkisebb pihenőt sem engedve a gépezetnek. Csütörtökön, Tavival közös szervezésünknek köszönhetően Edina és barátnőm, Adrienn is leutaztak hozzánk, hogy a szünet fennmaradó részét együtt, alkalmanként pedig négyen töltsük. Legtöbbször Tavi felújított (s igencsak jól sikerült) rezidenciáján időztünk, filmet néztünk, söröztünk, de leginkább ismerkedtünk Edinával, aki kibővítette az eddig jól működő triónkat egy jól működő quartetté. Adrien ezen felül mind szüleim, mind öcsém barátnője, Orsi szimpátiáját is maximálisan elnyerte, s ahogy mondta ez minden esetben kölcsönös is volt. Azt eddig is tapasztaltam, hogy faterék legjobb formájukat hozzák minden egyes ilyen alkalommal, de Adrienn esetében a merev vendéglátói szerep több ízben módosult teljesen felszabadult, ismerősi viszonnyá esetükben, aminek külön örültem.
Vasárnap együtt utaztunk vissza csodálatosan szép, hajléktalanmentes, tiszta, s lázadástalan fővárosunkba. Ma már tanítás is volt… Kiderült az is, hogy a szünet előtt tanítással eltöltött 6-7 hét kevés volt ahhoz, hogy egy hét pihenő ne zökkentsen ki teljesen az egyetemi miliőből. Persze kiderült az is, hogy egy tanítási nap viszont teljesen elég ahhoz, hogy visszarángasson oda. Persze nem baj ez, amúgy is mindjárt vizsgaidőszak, ami pedig a másik olyan esemény, ami tökéletes táptalaj a sulitól való elszokáshoz.
Ma lesz a napja, hogy az utolsó csepp után, a kurzusfórumon is muszáj kritikával illetnem a Filótöri tanár úr előadásmódját, úgyhogy drukkoljatok, nehogy meghurcoljanak majd utána. Úgy érzem, aggályaim jogosak, s helytállóak, így egyenlőre nem félek, megfogalmazni meg megtudom a mondandómat magasztosan is, hogy a mai Theophresz… Theophorosz… Thephrosz… szóval a mai Retorika órán tanultakra is utaljak. (Megnéztem. Cornificius Retorika ad Herendium című műve foglalkozik a stíluselméletekkel. Theophratosz csak kidolgozta ezeket az elméleteket. Nah, ezek közül egyik a fennkölt, magasztos. Mosta, hogy Adriennel beszélgettünk a dologról és újra átelemeztük a leírtakat és elhangzottakat, persze megannyi kérdés felmerült bennünk, de amit itt leírtam remélem helytálló. Ha egy klasszika-filológus is olvassa a blogomat tiszteljen meg a véleményével.)
Végezetül álljék itt egy idézet, szintén a Retorikára visszautalva (a professzor úr által csak Isteni jelzővel illetett) Senecatól
„Qualis homo, qualis oratio” – aki megfejti, kap egy „ügyes vagy”-ot.
Sayonara.
Pénteken, kihagyva a BTK-s focimeccset hazautaztam, s a hét első felében magányosan, leginkább öcsémre várva terrorizáltam számítógépemet, a legkisebb pihenőt sem engedve a gépezetnek. Csütörtökön, Tavival közös szervezésünknek köszönhetően Edina és barátnőm, Adrienn is leutaztak hozzánk, hogy a szünet fennmaradó részét együtt, alkalmanként pedig négyen töltsük. Legtöbbször Tavi felújított (s igencsak jól sikerült) rezidenciáján időztünk, filmet néztünk, söröztünk, de leginkább ismerkedtünk Edinával, aki kibővítette az eddig jól működő triónkat egy jól működő quartetté. Adrien ezen felül mind szüleim, mind öcsém barátnője, Orsi szimpátiáját is maximálisan elnyerte, s ahogy mondta ez minden esetben kölcsönös is volt. Azt eddig is tapasztaltam, hogy faterék legjobb formájukat hozzák minden egyes ilyen alkalommal, de Adrienn esetében a merev vendéglátói szerep több ízben módosult teljesen felszabadult, ismerősi viszonnyá esetükben, aminek külön örültem.
Vasárnap együtt utaztunk vissza csodálatosan szép, hajléktalanmentes, tiszta, s lázadástalan fővárosunkba. Ma már tanítás is volt… Kiderült az is, hogy a szünet előtt tanítással eltöltött 6-7 hét kevés volt ahhoz, hogy egy hét pihenő ne zökkentsen ki teljesen az egyetemi miliőből. Persze kiderült az is, hogy egy tanítási nap viszont teljesen elég ahhoz, hogy visszarángasson oda. Persze nem baj ez, amúgy is mindjárt vizsgaidőszak, ami pedig a másik olyan esemény, ami tökéletes táptalaj a sulitól való elszokáshoz.
Ma lesz a napja, hogy az utolsó csepp után, a kurzusfórumon is muszáj kritikával illetnem a Filótöri tanár úr előadásmódját, úgyhogy drukkoljatok, nehogy meghurcoljanak majd utána. Úgy érzem, aggályaim jogosak, s helytállóak, így egyenlőre nem félek, megfogalmazni meg megtudom a mondandómat magasztosan is, hogy a mai Theophresz… Theophorosz… Thephrosz… szóval a mai Retorika órán tanultakra is utaljak. (Megnéztem. Cornificius Retorika ad Herendium című műve foglalkozik a stíluselméletekkel. Theophratosz csak kidolgozta ezeket az elméleteket. Nah, ezek közül egyik a fennkölt, magasztos. Mosta, hogy Adriennel beszélgettünk a dologról és újra átelemeztük a leírtakat és elhangzottakat, persze megannyi kérdés felmerült bennünk, de amit itt leírtam remélem helytálló. Ha egy klasszika-filológus is olvassa a blogomat tiszteljen meg a véleményével.)
Végezetül álljék itt egy idézet, szintén a Retorikára visszautalva (a professzor úr által csak Isteni jelzővel illetett) Senecatól
„Qualis homo, qualis oratio” – aki megfejti, kap egy „ügyes vagy”-ot.
Sayonara.
2 megjegyzés:
Hát ez kifogott az embereken :p
Hello. Csak hogy a többi olvasónak tisztább legyen, Edina a barátnőm, akivel még nem találkozott ezelőtt se Deluksz, se Adrienn.
Megjegyzés küldése