Ősz 2 - 0 Immunrendszer

Szarul vagyok! Má’ megin’! A kurva életbe! Kezdek arra gyanakodni, hogy a rosszullétek száma egyenes arányban van a japán ZH-k számával. A fejem nem fáj, hál’Istennek a torkom sem, csak az orrom van bedugulva folyton és halkabban hallok mindent. Nyelni kicsit nehézkes, sőt, olyannyira, hogy a szervezetem nem is teszi, miközben alszom. 20-30 percenként kellett felébrednem arra, hogy teli van nyállal a szám. Nah de kamillateák hektóliterjei, meleg zuhanyok garmadája, és megannyi meggyilkolt zsebkendő fémjelzi majd gyógyulásom útját, aminek, remélem már holnap a végére érek.

Ilyen hatással van rám Pest. Immunrendszer gyengítő hatással. Lehet, hogy meg kéne próbálkoznom a gyümölcsökkel vagy a mozgással, amiket már néhány éve száműztem, leginkább vízszintes helyzetben töltött életemből. Lényeg, hogy erősítenem kell, mert még el sem kezdődött igazán a tél, már kétszer ágynak estem. A mai Született feleségek azért remélem, helyrerak kicsit.

Az is furcsa, hogy már ilyenkor, este hat előtt is teljesen sötét van. A szobában csak az olvasólámpák kósza fénye keresi a nekik szánt helyet, aztán idővel rájönnek, hogy csak úgy felejtették őket. Félig összegyűrt ágyneműk próbálják normális formába hozni magukat, s szinte idáig hallom az asztal keserű vinnyogását a több hete rajta levő üres üdítős üvegektől. Mi ez, ha nem altató jellegű környezet. Az ingerszegénység, a bedugult orr, Toma mp3 lejátszójából szolidan átszűrődő DnB taktusok, mind-mind arra késztetnek, hogy fejemet, a csurommá áztatott párnámra hajtsam, hogy utána megint felkeljek 20 perc múlva.

Inkább japánozok. Öcsémmel is el kellett halasztanom a rituális jellegű heti összejövetelünket a Puskinban, két tejeskávé és néhány szál cigi társaságában. Na majd legközelebb. Addig is drukkoljatok, mert ez így rossz. Nem kicsit, nagyon.

Pás