Frei is meg Retorika is...

Nem fűznék sok kommentet a következő két szövegrészhez. Az egyik egy szöveg, melyet Retorikára kelett írni, teljesen kötetlenül, s amit majd elő kell adni a vizsgán.

A második, egy véleményezés "Széleslátókör Tamás" tegnapi műsorára.

#1

A Nyelv kincs

Nem is olyan rég, egy internetes hírportálon bukkantam rá a hírre, mely megdöbbentett. Új-Zélandon a diákok, némi megkötéssel, de lényegében szabadon használhatják az „sms-szleng” vagy „internet-szleng” néven elhíresült szófordulatokat, rövidítéseket dolgozataikban. Véleményem szerint ez sok komoly problémát felvet, nemcsak a nyelv hivatalos elkorcsosulásával, de az iskola intézmények nevelő feladatával kapcsolatban is.
A világhálón használatos szleng, a leegyszerűsített kifejezések, a pár betűbe zsugorított mondatok nem új jelenség. Megfelelő közegben, megfelelő partnerek közt kiválóan alkalmazható, s funkciója, mely az információ közlés leegyszerűsítése és gyorsabbá tétele, hasznos, egyes esetekben pedig kifejezetten előnyös. Az online számítógépes játékok világában, ahol a játékélmény nem ritkán másodperceken múlik, szinte elvárás, hogy a megfelelő rövidítéseket jelentésével tisztában legyünk. De ahogy a számítógépes játékok világa nem valóság, úgy az interneten használatos nyelv, mely az évek folyamán egyfajta bonyolult kódrendszerré módosult, sem létezhet abban a környezetbe, melyben jelenléte nem indokolt.
Jómagam is tapasztaltam már, hogy kötetlen baráti társalgások alkalmával reflexszerűen használok idegen kifejezéseket, vagy magyarosított külföldi szavakat, melyek olyannyira részeivé váltak nyelvünknek, hogy használatuk már fel sem tűnik. Az „internet-szleng” viszont sokkal komolyabb támadást jelent a nyelv számára, mint egy „Szia!” helyett használt „Hy!”, vagy egy „köszönöm” helyett használt „thanks”. A tény, hogy ezt a lebutított jelrendszert egy iskolában legitimálták, ahol a fiatalok alapvető esztétikai érzéke kialakul, szinte komikus.
A kimondott szónál, vagy a leírt szövegnél mulattatóbb, gyönyörködtetőbb nincs. Tanít, mesél, megrémiszt, vagy elgondolkodtat. Ez a leghatásosabb fegyver, ám csak azért válhatott mindezzé, mert a lehetőségek végtelen tárházát ajánlja fel annak, aki képes bánni vele. A nyelv kincs, mely nemcsak a nemzeti öntudat, a hovatartozás jelképe, de olyan örökség, melyet védeni kell. Félő, ha a jövőben hasonló meggondolatlan döntések születnek, akkor egy idő után már nem marad mit védeni.
Egy rádióműsorban pár hónapja azt halottam, hogy az angol emberek nagy része nem örül annak, hogy anyanyelvük világnyelv, hiszen ezáltal rohamos ütemben egyszerűsödik és torzul. Nekünk megvan az az előnyünk, hogy kis ország lévén magunk döntsük el, hogy alakítjuk nyelvünket, s ne mások határozzanak e felől.
Kevés olyan nyelvet ismerek, mely annyira kifejező, annyira átfogó lenne, mint a magyar. Nincs olyan stílus, vagy kontextus, melyben ne lehetne tökéletesen alkalmazni, s nincs olyan érzés, melyet ne lehetne vele leírni. Mindezen értékek megőrzése csak rajtunk múlik. Csak arra kell ügyelünk, hogy adott elemek ne rombolhassák nyelvünket, hanem saját határaikon belül maradva csak egyes rétegeket szolgáljanak ki. Senkinek se lehet érdeke, hogy tudatosan fosszuk meg magunkat mindattól a gyönyörtől, melyet anyanyelvünk igényes művelése jelent.

#2
"A negyedik dimnezió gyilkosai, második menet

Tulajdonképpen nem volt annyira szar a műsor, mint vártam. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt rettentően szar, csak azt hogy az előzetes alapján (ami egy gusztustalan, szenzációhajhász, „anyám meghágom a Deák téren délután kettőkor még egy kis nézettségért” jellegű szemét volt), azt vártam, hogy valami rosszindulatú, manipulatív szar lesz. A világháló gyilkosai. Az. Még balról egy Győzike, jobbról két random csöcs, aztán meg is van a Blikk-címlap. Mert a széles látókör mindenkinek jár.

De mondom: nem az lett, amit vártam. Mert még annyi energiát sem tett bele a stáb, hogy rosszindulatú legyen a műsor. Egy végtelenül sekélyes, a felszínt alig-alig kapargató, előítéleteken alapuló, azokat sulykoló, és tovább mélyítő hulladék lett. Ürügy arra, hogy Széleslátókör Tamás szabályos időközönként beleszótagolja a kamerába, hogy „százezermilliárd csillió forint”, meg pornó, meg pedofil, meg tűzoltókészülékkel szétvert fejű ember. Mert azokra gyűl az éji vad: a hüjenéző. Ja, és persze negyedik dimenzió, percenként tizenhétszer, mer’ az jól hangzik.

Az oké, hogy egy laikus szemével mutatja be az online játékok világát. Az is csak nekünk tűnik fel, hogy folyton Half-Life 2 meg Sims 2 jeleneteket mutat vágóképnek, aminek közük nincs az MMO-hoz. Hogy összemossa a Second Life-ot a WoW-val, aztán az egészet a CS-vel, aztán belekeveri GTA-t, a közösségépítő oldalakat meg a pedofilokat (és megpengeti közben párszor a „minden politikus köcsög” populista húrjait is), az szimplán értelmetlen, de még ezt is elnézem. Amikor véresen komolyan ellövi a játékipar legporosabb, legócskább, legszánalmasabb közhelyét, amin már 2-3 éve csak röhög mindenki, és a Dörmögő Dömötör fórumán is gáz ezzel revolverezni („Hú, és a játékipar idén már nagyobb forgalmat csinált mint a mozi!” – újszülötteknek igény szerint elmagyarázom hogy ezt miért baromság), már kezdem forgatni a szemem. Amikor a srácok örülnek, mert CS-ben lefraggeltek valakit, és emberünk megkérdezi, hogy „ööö, és akkor ez az örömujjongás, ez most az érzelem hangja?”, na ott már a falat kapartam. Nem bazmeg, nem az érzelem hangja, éppen most inzultálta őket análisan egy pedofil kínai goldfarmer a gonosz internetről, azért kiabálnak.

Ami engem zavart, az a minimális odafigyelés, és felkészülés hiánya volt. A goldfarmer azzal mentegeti magát, hogy amit csinál, azzal csak a játék szabályait szegi meg, a törvényt nem, hát kapják el őt ingame. Itt miért nem vág vissza emberünk, hogy öcsi ne vetíts, te pont a játék szabályait nem szeged meg (jobb esetben, ha kézzel farmolsz és nem bottal-scripttel), hanem a játék kiadójával kötött szerződésedet, meg a konkrét törvényt: mert olyat árulsz pénzért, ami nem a tiéd. Ha elutazok Hongkongba meginterjúvolni egy goldfarmert, miért nem szánok rá két percet, hogy elmagyaráztassam magamnak, mi a nátha is az a goldfarming?! Amikor a félidióta jenki szenátor elkezdi a baromságait, hogy már a Colombine gyilkosságok is a GTA miatt voltak (de lehet hogy már Kennedyt is Pac-Man ölte meg), és a sorozatgyilkosok videojátékokon gyakorolnak, és pontokat kapsz a játékban, ha nőket erőszakolsz (nem kis asszociációs potenciál kell hozzá, hogy az ember rájöjjön: ezt a Hot Coffee-ba látta bele a nyomorult)… Itt miért nem állítja le a Frei az embert, és kérdi meg hogy ugyan mi a viharról beszél most egészen konkrétan?! Miért nem nézeti meg a kész anyagot valakivel, aki legalább távolról ugatja a témát, hogy ne maradjanak benne ilyen szinten ordító hülyeségek, és teljesen értelmezhetetlen mondatok? A kínaiak virtuális lovakat tenyésztenek a negyedik dimenzióban, mert már az a menő, nem a griffmadár. Há’ hogyne. A WoW-nak meg az a lényege, hogy egy kínaival felhúzatod a karaktered az „úgynevezett hatvanadik szintre”, aztán pénzért duelezel, és közben elhanyagolod a családod.

Persze mi jól elröhögünk ezeken a nehézsúlyú ostobaságokon, de az egyszeri laikus hüjenéző innen szedi fel a maga kis elképzeléseit a világról. Ez a szar formálja a véleményét. És lássuk csak, a széles látókört hirdető műsorban az oknyomozó sztárriporter a lehető legócskább csúsztatásokkal milyen képet festett az online játékosokról; rólunk? Aki MMO-zik, az a saját unalmas, sikertelen, szar élete elől menekül a játékokba, ahol egy valag pénzt költ el totál értelmetlenül online negyedikdimenziós virtuális rózsákra, és ahol a játék gonosz üzemeltetője rútul kihasználja őket is, meg a jóságos kínai goldfarmer-robinhoodokat is. A játékok hatására egyébként pszichopata tömeggyilkosokká válunk, hacsak meg nem menti a lelkünket valami a mentőangyal Jack Thompson vagy Hillary Clinton. Amikor meg nem játszunk, akkor iwiw-ezünk, ahol elkapják a seggünk a pedofilok. Szép. Emelje fel a kezét, aki magára ismert.

Értem én, hogy az nem hír, ha a kutya megharapja a postást, az viszont igen, ha a postás a kutyát. De tessék mondani, az nem lett volna elég szenzációs, hogy emberek, itt ez a jelenség, hogy MMO, és ez egy forradalom, megreformálja a játékipart, és fantasztikus közösségek épülnek ki benne? És hű, kisszínes: képzeld, a jenkiknél már jó pont egy állásinterjún, ha bele van írva a CV-dbe, hogy egy top guild tagja vagy, mert ebből is látszik, hogy csapatjátékos vagy és megbízható ember, húdeérdekes – és így tovább. Nem: egyszerűbb végigdarálni a legszarabb közhelyeket, és mutogatni a játékost, mint valami egzotikus állatot. Nyugi, nem harap, csak saját magára veszélyes. A hülye néző meg hátradől, és azt mondja, baszki mekkora agymosott zombik ezek, nem olyan széleslátókörű kultúremberek mint én – faszér’ kellett internetet vennem a gyereknek, el is tiltom attól a rohadt géptől."

/by Hancu/ forrás: Frostshock WOW Blog!