2007. január 21.

Playboy, rockzene, meg nyúdizájn

Remélem, mindenki megelégedésére szolgál az új oldaldizájn, mert egy darabig marad. Szebb, jobb, átláthatóbb, és érettebb is. Sokat gondolkodtam, milyen irányba kéne folytatni, s az elmúlt 4 hónap alatt felvázolt jövőképek közül melyik lenne a legjövedelmezőbb. Nem lehet egyszerre a semmiről senkinek, társadalomról mindenkinek, mindennapokról valakinek, valakikről bárkinek írni blogot. A szárnypróbálgatáson túllépve, ki kell jelölni egy ösvényt, amin tovább lehet haladni. Ez nemcsak a közönség kialakítása szempontjából fontos tényező, hanem ahhoz is elengedhetetlen, hogy ne érezzük úgy, mintha egy rendetlen szobába lennénk, ahol minden valahogy hozzánk kapcsolódik, rólunk szól, de semmiből sincs sok, és az sem rendezett. Agymenés off. Világhír on.

Emelje fel a kezét, aki nem emlékszik minden idők legszomorúbb szamurájára. A tincses Ámokfutóra. Kocor "Kozsó" Zsoltra. Ugye? Hiszitek, vagy sem, éppen a zoknim bokámra igazítása közben gondolkodtam el, mi lehet vele, és a hajdan volt nagyokkal, akik nélkül nem létezett POPCORN és Bravo. (Melyen médiumok forgatása mintegy előfeltétele volt a társas kapcsolatok kialakításának.)

Kozsó Amerikában nyomul. Nem is akárhogy, rockzenészként. Egy olyan embernek természetesen nem jelent gondot a stílus-váltás, aki saját maga is megannyi egyéniséget faragott ki, s csiszolt a végtelenségig tökéletesre, ügyelve minden szőrszálra, ami véletlenségből egy tükörsima mellkason maradt, csúfítva azt "férfiassá". Zed K. Kozso nevet kell figyelni az MTV-n, mert ez a következő név, amit a Billboard listáján topra kell tolni. Persze lehet, hogy az ottani félmilliós lemezeladási szint miatt az arany-, platina-, gyémánt-, zafír-, és adamantium lemezek némileg lassabban fognak szállingózni kis hazánk nagy nevének portájára.

A vasárnapi blikkben olvasott cikkből az is kiderül, hogy Zsolti élvezi a nagyvilágit. Szabadideje nem nagyon van, de ha az ember 3 hálószobás lakásban lakik közel a tengerparthoz, ingyen kapja a kocsit, és privát partikon vesz részt a Kelet halállistáján szereplő összes nyugati nagyvárosban, akkor el lehet nézni a producereknek, hogy megkövetelik a kemény melót.

Különben is, bármi lehet még a dologból. Most nem ő játszik producert, hanem vele játszanak, és még akár gyümölcsöt is hozhat a tavaszi lemezmegjelenés. Minden esetre a balkáni popisten, a magyar könnyűzene tincscsászára (ouch!) imidzsnél minden jobb, még akkor is, ha nyugati sablonra készül.

Míg privát szamurájunk pengéje készen áll egy alapos csiszolásra, addig a Playboy magazin semmi okot nem ad arra, hogy továbbra is bízzunk benne, talán visszatalál önmagához. A következő hónapban Kelemen Anna kerül bele a lapba, mint szexi nővér.

Azt már megszoktuk a laptól, hogy jobb híján pornósztárokkal pakolja tele az oldalakat, vagy éppen a 22. bőrt húzza lesz egy Bódy Szilviről, (amivel tulajdonképpen semmi baj nincs) de Annácska már némileg unalmas. Saját bevallása szerint neki tökéletesen megfelel az a szőke nő szerep, amit nemrégiben magára vállalt. Hát istenem, vannak, akiknek nagyobb az igényük, de különben is, mire fel. Ő gazdag, ti nem, ő csinálja jól. Persze nem kellett fűt, fát ígérni a teltajkú hölgyeménynek, hogy megváljon pár ruhadarabtól, mondhatnók, az lenne hírértékű, ha valahol ruhában lehetne látni Annát.

Az egyszerűség kifizetődő, ne kérdezz, csináld amit mondanak, s lesz hírnév, lesz tv-szereplés. Szintén a vasárnapi blikkből halászva, az interjúban úgy nyilatkozott, ismeri a testét, így tökéletesen tudja már, hogyan kell állnia, merre kell fordulnia egy-egy képnél. Testének ismertsége persze nem csupán sajátja, többen a hátát borító anyajegyek összterületéről is 3 tizedes jegyig tudnának pontos információt adni, de a Playboynak ő kell. Nem az Erdélyi Noémi, nem az Erdélyi Mónika, nem is a Gaál Noémi, a Kelemen Anna.

Xantus Barbaránál, Ulmann Mónikánál, Détár Enikőnél még bízott az ember abban, hogy ha a régi idők szintjére nem is, de ezen a színvonalon marad az újság, és merészségben, leányzókban is más lesz mint a konkurens 3 betűs újságok.Mára már a remény is meghalt.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

szomoru szamuraaaaaaaaaaaaaaj, harcolj ertem a szerelem vaaaaaaaaaaaar szomoru szamuraaaaaaaaaaaaaaaaaaj!!!!!!

ez am a kemeny dalszoveg..vetexik a legszarabb notak cimert, de asszem a quit playing games with my heart meg mindig szarabb..kozso rulzzzzz:D

DeluksZ írta...

Orsi... a te érdekedben remélem, hogy Ötsém nem olvassa a kommenteket:) Szíve szakadna belé.

Névtelen írta...

Nos, a szomorú szamuráj, érted élek rész jobban tetszik, olyan szenvedélyes:)
És hát jaj, én sem szeretem ha BSB-ot fikázzák. Igenis vannak jó számaik, amikat anno ciki volt hallgatni. De miért is ? Mert akkor az összes tizenéves hallgatta, és fikázták őket a "nagyok". Azért utálták sokan, mert ki lett kiálltva divatnak, és mindenki szerelmes volt Nikkbe v Brájenbe. ( én nem beléjük :) Ha most hallgatná valaki, tök nem is lenne ciki. (ld.:Kőrösi fivérek) Annó még Emmát is eljátszottam anyáknapján p***aszoknyában, telitalpúban, Mama-t énekelve..

Névtelen írta...

már bocsánat de a görlpáoer még most is él!!én például geri voltam....:DDD a bsb meg szar.volt is most is az és lesz is.persze mostanában már énis szeretem hallgatni, meg pörgés, meg szétröhögöm az agyam.de attól még szar:D

Névtelen írta...

a magyar kultúra halott. Már rég. Úgy ahogy minden másban is halott. Ha esetleg valaki az hiszi én a külföldi zenéhez viszonyítok akkor téved. Anno volt itt kultúra, mert akkor tudás is kellett ahhoz, hogy valaki szinpadra áljon és énekeljen. Ma már ez nem így megy. Média dönti el. Nem csodálom, hogy Kozsó lelécelt innen. Maradjon is.

Névtelen írta...

Cső Deluksz!
A privi.hu-s mosléknál télleg vannak commentek? Valahogy nem látom őket és ez rossz.
Ps: Unatkozom a melóba

Névtelen írta...

A nap kommentjét olvashattuk:$

DeluksZ írta...

baszki Sarthan előszőr aszittem tényleg apám vagy:))))

DeluksZ írta...

..vagy grizzly, bár őt papázni szoktuk inkább.

Névtelen írta...

Thanks for the erdekes informacio