Az utóbbi időben elég masszív remete életet éltem bár ezen azok, akiknek szintén megvan a WoW kiegészítő, nem hiszem, hogy nagyon meglepődnének. Minden esetre tegnap kimerészkedtem az utcára, sőt, még partizni is elmentem a JATE klubba. Mindezek után rájöttem, hogy a remete életmód nem véletlen. Két jó barátommal, Noccával és Tibivel megállapítottuk, hogy valószínűleg már kinőttünk ebből a „partizós” korszakból.
Ez nem valami beképzelt érett duma, csupán arról van szó, hogy egyikünknek sem jelent már nagyobb élvezetet mások ordibálását hallgatni, vagy röhögni a részeg, vagy röhejes embereken. Befoglaltunk egy asztalt, s két kemény órán keresztül, csak olyan rövid intervallumokra hagytuk el helyünket, míg megállapítottuk, hogy egyik terembe sincs kedvünk bemenni.
Az este alapozással kezdődött egy kocsmában. A zene szar volt, a hely meg tömve volt tinikkel, és a hozzájuk tartozó 30-40 éves férfiakkal, akik a könnyű préda érdekében lealacsonyodtak a bugyuta mosolygás szintjére. Hamar tovább is álltuk a parti fő helyszínére, a JATE klubba.
Attól függetlenül, hogy ez még mindig szeged egyik legelviselhetőbb ilyen jellegű intézménye, a tegnapi napon a szokottnál is jóval több droiddal találkozhatott az ember. Voltak olyanok, akik képesek voltak 6 különböző zenei stílusba tartozó muzsikára ugyanúgy vonaglani, meg persze azok sem maradtak el, akik egy Desperado soundtrack hallatán egyből latin táncosnőnek, egy Csavard fel a szőnyegetre pedig tüzes talpú rockcicának képzelték magukat. Azt meg mindegyikünk tudja, milyen irritáló, amikor a hülyeség szorgalommal párosul.
Tulajdonképpen egy asztalnál töltöttük az estét, de sokat nevetgéltünk. Ezt persze bárhol máshol is meg tudtuk volna tenni, de lévén, hogy ingyen jutottam be, nem túlzottan zavart a dolog. Az est fénypontja kétség kívül az volt, mikor Zoli kb. fél üveg sört borított Tibi nadrágjára, amin úgy 20 percen keresztül szakadtunk a röhögéstől. (Hozzá tartozik a dologhoz, hogy Tibi előtte párszor már szentségelt, amiért leitta magát.)
Lényeg a lényeg, ez már nem kell. Nem hiányzik. Rohadtul nem vagyok kíváncsi sem arra, hogy Józsiék a másik asztalnál mennyire önfeledten szórakoznak és ordibálnak hülyeségeket, amik miatt én szégyellem magam, ahogy az sem érdekel, hogy Béláék hogy tudnak úgy felöltözni, hogy a férfiasság utolsó pislákoló fényét is kiűzzék aurájukból… szóval ennyi. Elegek vagyunk mi egymásnak, meg különben is, lehet, hogy bennünk van a hiba.
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik képesek tökéletesen elvonatkoztatni a környezettől, s egyszerűen jól érezni magukat.
Ez nem valami beképzelt érett duma, csupán arról van szó, hogy egyikünknek sem jelent már nagyobb élvezetet mások ordibálását hallgatni, vagy röhögni a részeg, vagy röhejes embereken. Befoglaltunk egy asztalt, s két kemény órán keresztül, csak olyan rövid intervallumokra hagytuk el helyünket, míg megállapítottuk, hogy egyik terembe sincs kedvünk bemenni.
Az este alapozással kezdődött egy kocsmában. A zene szar volt, a hely meg tömve volt tinikkel, és a hozzájuk tartozó 30-40 éves férfiakkal, akik a könnyű préda érdekében lealacsonyodtak a bugyuta mosolygás szintjére. Hamar tovább is álltuk a parti fő helyszínére, a JATE klubba.
Attól függetlenül, hogy ez még mindig szeged egyik legelviselhetőbb ilyen jellegű intézménye, a tegnapi napon a szokottnál is jóval több droiddal találkozhatott az ember. Voltak olyanok, akik képesek voltak 6 különböző zenei stílusba tartozó muzsikára ugyanúgy vonaglani, meg persze azok sem maradtak el, akik egy Desperado soundtrack hallatán egyből latin táncosnőnek, egy Csavard fel a szőnyegetre pedig tüzes talpú rockcicának képzelték magukat. Azt meg mindegyikünk tudja, milyen irritáló, amikor a hülyeség szorgalommal párosul.
Tulajdonképpen egy asztalnál töltöttük az estét, de sokat nevetgéltünk. Ezt persze bárhol máshol is meg tudtuk volna tenni, de lévén, hogy ingyen jutottam be, nem túlzottan zavart a dolog. Az est fénypontja kétség kívül az volt, mikor Zoli kb. fél üveg sört borított Tibi nadrágjára, amin úgy 20 percen keresztül szakadtunk a röhögéstől. (Hozzá tartozik a dologhoz, hogy Tibi előtte párszor már szentségelt, amiért leitta magát.)
Lényeg a lényeg, ez már nem kell. Nem hiányzik. Rohadtul nem vagyok kíváncsi sem arra, hogy Józsiék a másik asztalnál mennyire önfeledten szórakoznak és ordibálnak hülyeségeket, amik miatt én szégyellem magam, ahogy az sem érdekel, hogy Béláék hogy tudnak úgy felöltözni, hogy a férfiasság utolsó pislákoló fényét is kiűzzék aurájukból… szóval ennyi. Elegek vagyunk mi egymásnak, meg különben is, lehet, hogy bennünk van a hiba.
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik képesek tökéletesen elvonatkoztatni a környezettől, s egyszerűen jól érezni magukat.
3 megjegyzés:
Ez ilyen :( Én is hirtelen öreg lettem az ilyesmihez. Persze elmennék én is vég nélkül piálni haverokkal, csak nem vagyok a közelükben. Így viszont marad a wow és ez egyelőre elég is. Szeptembertől kis szerencsével pedig KF-GAMFK, hátha kialakul egy keménymag.
Tán csak nem a Záporban voltatok előtte inni? xD
Nekem az Absinthe szokott segíteni az ilyen jellegű problémákon, bár olyankor valószínűleg én is valamelyik említett "droid" kategóriába tartozom, ami nem érdekel, tekintve, hogy jól érzem magam, és aki ennyire felületesen ítél, annak a (felületes) véleménye nem érdekel. (megalapozott vélemény annál inkább, de olyant még senkitől nem hallottam a pofámba)
Nem a Zápor volt, hanem z Elixír. Régen jártam már ott, de bennem egy füstös kis kocsma emléke maradt meg. Zápor majd márc. 3án:D
Megjegyzés küldése