Az életvitel befőtt jellegű. Probléma nincsen, csak pár dologgal, de elhanyagolhatók. Azaz egy akad. A JÓ K*RVA anyját a cégnek aki még mindig nem készítette el a diákigazolványomat. Képtelenség! Nem tudom agyilag felfogni, hogy lehet monopolhelyzetben egy ilyen cég, nemhogy piacképes legyen (vagy több cég gyártja a diákokat?). Kriszta drága, te úgyis hasonlót tanulsz. Mit tegyek, hogy fél év után megkapjam azt a rohadt diákigazolványt. Van ilyen ombudszman? Mert ha van, akkor hozzájuk fordulok. Ha meg nincs, akkor megyek Svédországba én is.
Olvassatok anime kliséket. Elég szépen összegyűltek a legkülönbözőbb, de lényegében a legtöbb animére ráhúzható vicceskedések. Nem kell halál komolyan venni azért.
A bölcsességfogam, nah az már komolyabb téma. Átszoktam a demalgonra pár napos kataflám kúra után. Baszki, úgy hangzik, mint valami ősdrogos rehab közben írt naplóbejegyzései. Nyugodtság... legrosszabb esetben Aktivál függő leszek.
Szép napot.
2006. november 30.
2006. november 26.
Fél éves diákigazolvány
Ennek is el kellett jönni egyszer. Az ember érzi, tudja, hogy nem kerülheti ki. Előbb vagy utóbb felelnie kell a tetteiért. Ha valaki 10-szer utazik diákkedvezménnyel, érvényes diákigazolvány nélkül, akkor kurvára megérdemli, hogy 11. alkalommal megbüntessék. Meg is büntettek, de én még is azt mondom, kapja be a cég, amelyik augusztus (!!!) óta nem volt képes kinyomni az új diákomat. 15 napom van, hogy bemutassak egy érvényes diákot. Ha ezalatt az idő alatt nem készül el a kicsike, megkapja a csekkemet a Questura iroda.
Már augusztusban,a jelentkezésnél igényeltem és kifizettem a diákigazolványt, szóval az elsők között kellett volna megkapnom, lévén nagyon sokan vannak, akik csak iskolakezdés után jutottak el idáig. Naívan besétáltam valamelyik nap még októberben az irodába, ahol közölték, hogy „Bocsesz, az igénylésed nincs a rendszerben.” Aha mondom ügyintézés Rulz, most akkor vagy igényelek újat és karácsonyi ajándékként megkapom, vagy igazolom, hogy már befizettem a csekket. Novemberben igazoltam is hogy a sárgás, elöregedett, megkopott papír, mely az idő vasfogának nem állt ellent, azt igazolja, hogy még valamikor a nyáron befizettem a pénzt a diákomra. Most légy okos… jahhh, hogy a rendelésem természetesen benne van a rendszerben, csak még nem jött meg. De a köv. héten már tuti. De ha akkor sem akkor azután. Ennyi.
Már annak is van ELTEs diákja, aki csak két év múlva fog odajárni, de nekem nincs. Novemberben! Hál’istennek a fogam most nem fáj. Átszoktam a demalgonra. kataflám után.
Ez meg mi?! Hol, mikor merre? Benne lesz a Győzike Showban? Remélem senki, még maga sem csodálkozik a tényen, hogy ez megtörtént. Így is sokkal utóbb, mint előbb. Remélem, az ilyen incidenseknek köszönhetően rájön, hogy nem is olyan rossz dolog az a henteskedés. Ekkora házra nem lesz pénz, de Virág jövője talán még megmenthető.
Pás
Már augusztusban,a jelentkezésnél igényeltem és kifizettem a diákigazolványt, szóval az elsők között kellett volna megkapnom, lévén nagyon sokan vannak, akik csak iskolakezdés után jutottak el idáig. Naívan besétáltam valamelyik nap még októberben az irodába, ahol közölték, hogy „Bocsesz, az igénylésed nincs a rendszerben.” Aha mondom ügyintézés Rulz, most akkor vagy igényelek újat és karácsonyi ajándékként megkapom, vagy igazolom, hogy már befizettem a csekket. Novemberben igazoltam is hogy a sárgás, elöregedett, megkopott papír, mely az idő vasfogának nem állt ellent, azt igazolja, hogy még valamikor a nyáron befizettem a pénzt a diákomra. Most légy okos… jahhh, hogy a rendelésem természetesen benne van a rendszerben, csak még nem jött meg. De a köv. héten már tuti. De ha akkor sem akkor azután. Ennyi.
Már annak is van ELTEs diákja, aki csak két év múlva fog odajárni, de nekem nincs. Novemberben! Hál’istennek a fogam most nem fáj. Átszoktam a demalgonra. kataflám után.
Ez meg mi?! Hol, mikor merre? Benne lesz a Győzike Showban? Remélem senki, még maga sem csodálkozik a tényen, hogy ez megtörtént. Így is sokkal utóbb, mint előbb. Remélem, az ilyen incidenseknek köszönhetően rájön, hogy nem is olyan rossz dolog az a henteskedés. Ekkora házra nem lesz pénz, de Virág jövője talán még megmenthető.
Pás
Kataflám kúra
Ennyi. Kataflámon élek. Kb. nyelni sem tudok attól a kurva bölcsességfogtól, ami úgy döntött, vizsgaidőszak előtt meglep pár kellemetlen héttel. Nem pofátlanság ez? Hajnali fél egykor keltem ma is, mert éreztem, hogy fáj. Aztán nekiültem a Japán nyelv eredetét kutatni, mert az egyetemi jegyzetet kevésnek találtam, és hoppá. Elég rendesen össze lehet szedni az információkat, csak ügyesen kell használni a netet. Az este a tanulás mellett kellemes sztondulással telt. Ültem, ettem, ültem, tanultam, mindent csináltam, mert az álommanó máshol járt… és máshol jár még most is.
Magyarországon mikor lesz ilyen ? Csóri tanároknak külön nyelvórákat kéne venniük. Sztem (izé… szerintem) ez hatalmas nagy baromság. Nyelv-evolúciós szempontból tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik fejlődésnek tartják, s ezáltal teljesen legitimnek, viszont annak ellenére, hogy ténylegesen a gyorsabb és egyszerűbb információközlést hivatott szolgálni, tökéletesen ledegradálja és elbutítja a nyelvet. Nem véletlen, hogy az angoloknak sem tetszik, hogy az első számú világnyelv az övék. Korcsosul időről időre. Ha ezt meg is engedik, akkor nincs mit tenni. Eljön majd az idő, amikor úgy tanítják, hogy „2B or Not2B?” Ennek a nyelvnek megvan a maga közege, ami az internet valamint az online játékok, ahol igenis számít az információközlés sebessége. Más közegben (egy dolgozatban, wtf?!) pont ellenkezőleg hat.
Kurvára fáj a fogam. Beveszek egy kataflámot.
Magyarországon mikor lesz ilyen ? Csóri tanároknak külön nyelvórákat kéne venniük. Sztem (izé… szerintem) ez hatalmas nagy baromság. Nyelv-evolúciós szempontból tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik fejlődésnek tartják, s ezáltal teljesen legitimnek, viszont annak ellenére, hogy ténylegesen a gyorsabb és egyszerűbb információközlést hivatott szolgálni, tökéletesen ledegradálja és elbutítja a nyelvet. Nem véletlen, hogy az angoloknak sem tetszik, hogy az első számú világnyelv az övék. Korcsosul időről időre. Ha ezt meg is engedik, akkor nincs mit tenni. Eljön majd az idő, amikor úgy tanítják, hogy „2B or Not2B?” Ennek a nyelvnek megvan a maga közege, ami az internet valamint az online játékok, ahol igenis számít az információközlés sebessége. Más közegben (egy dolgozatban, wtf?!) pont ellenkezőleg hat.
Kurvára fáj a fogam. Beveszek egy kataflámot.
2006. november 24.
Neonáci? Naná!
Sok érdekesség esett meg a mai napon is. Többek közt egy remekbeszabott Kanji (szókép) dolgozat is. Ilyet még nem b*sztam. Megtanultam a két lapon lévő Kanjikat, majd óra előtt 5 perccel ismét a kezem ügyébe került a két papír. Valamilyen oknál fogva megfordítottam az egyiket… hoppá! Hát nem volt teleírva Kanjikkal a másik oldal is? De a ’csába, tele volt írva az az oldal is. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy ennek a másik oldalán is lehet anyag. Siralmasra sikeredett volna a dolgozat, ha a mellettem ülő leleményes srác végig nem puskázta volna az egészet… akiről én leleményesen lemásoltam az egészet.
Sokkal fontosabb viszont megemlítenünk, hogyan sikerült a materialista csöggöknek megint elkúrni egy egyébként normális, egyszerű embert pusztán csak nyereségvágyból. A „Botrány!” szalagcím, a kinagyított náci egyenruhában pózoló jobboldali politikus bőven elég volt ahhoz, hogy az emberek leírják szegény Gyengét. Persze az óta már kidobták a Fideszből. Ennél jobban el sem lehetett volna kúrni ezt az ügyet.
Adott egy politikus, akinek hobbija, szenvedélye – nevezzük akárminek – a második világháború, s az ehhez tartozó tárgyi ereklyék, emlékek. Na most, ha valaki a II. VH-val foglalkozik, óhatatlanul kapcsolatba kerül a nácikkal is, ahogy bárki, aki iskolába jár, kapcsolatba kerül különböző diktatúrák különböző vezetőivel, s azok ideológiájával. Ellenben az, hogy valaki vonzódik a történelemhez, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az abban fellelhető eszméket vallja. Ez a szegény ember lefényképeztette magát, egy – a hobbijához erősen kapcsolódó, pusztán történelmi vonatkozásban szereplő – náci egyenruhában, és ezzel befellegzett a karrierjének. Megbélyegzett lett. Egyedül az Index volt elég korrekt ahhoz, hogy ne csak a Blikkben látható nácis képet, de mellette, a Blikknek szintén rendelkezésre álló, Vörös Hadsereges képet is közölje. A két kép egymás mellett már sokkal inkább egy impozáns sorozat része, mintsem rasszista „viccelődés”, de persze az úgy már nem botrányértékű, azzal nem lehet vétlen emberek életét elcseszni. Gratulálok.
Azért elég érdekes a kontraszt nem? Adott egy egyszerű politikus, aki magánterületen, mindenféle közszereplést mellőzve, hobbijának hódolva, egy történelmi jelentőségű ruhadarabban lefényképeztette magát. Tünés náci!! Ellenben a legnagyobb politikai, erkölcsi felelősséggel rendelkező politikusunkról kiderül, hogy szánt szándékkal több éven át becsapta a választóit, a hatalmat jogtalan eszközökkel szerezte meg, és ennek ellenére marad a legmagasabb beosztásban. Mit, de most komolyan, mit lehet erre mondani?!
„Egy demokratikus párt tagja - még ha viccelődésnek gondolta is - ilyen dologgal nem viccelhet" - közölte Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője.” (index.hu). Viccnek gondolta? Vaze nem farsangra öltözött be!
Válasszatok jól hobbit, nehogy ellehetetlenítsenek, ha majd közszereplők lesztek. Már most égessétek el a képeket, amiken régi katonai járművek vagy repülők mellett pózoltok, vagy jön a „Felháborító! X Y egy II. Világháborús harckocsi volánja mögött fényképeztette magát!” főcím.
Azt mondták ne legyek ilyen, mert fekélyem lesz. Majd perelek!
Sokkal fontosabb viszont megemlítenünk, hogyan sikerült a materialista csöggöknek megint elkúrni egy egyébként normális, egyszerű embert pusztán csak nyereségvágyból. A „Botrány!” szalagcím, a kinagyított náci egyenruhában pózoló jobboldali politikus bőven elég volt ahhoz, hogy az emberek leírják szegény Gyengét. Persze az óta már kidobták a Fideszből. Ennél jobban el sem lehetett volna kúrni ezt az ügyet.
Adott egy politikus, akinek hobbija, szenvedélye – nevezzük akárminek – a második világháború, s az ehhez tartozó tárgyi ereklyék, emlékek. Na most, ha valaki a II. VH-val foglalkozik, óhatatlanul kapcsolatba kerül a nácikkal is, ahogy bárki, aki iskolába jár, kapcsolatba kerül különböző diktatúrák különböző vezetőivel, s azok ideológiájával. Ellenben az, hogy valaki vonzódik a történelemhez, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az abban fellelhető eszméket vallja. Ez a szegény ember lefényképeztette magát, egy – a hobbijához erősen kapcsolódó, pusztán történelmi vonatkozásban szereplő – náci egyenruhában, és ezzel befellegzett a karrierjének. Megbélyegzett lett. Egyedül az Index volt elég korrekt ahhoz, hogy ne csak a Blikkben látható nácis képet, de mellette, a Blikknek szintén rendelkezésre álló, Vörös Hadsereges képet is közölje. A két kép egymás mellett már sokkal inkább egy impozáns sorozat része, mintsem rasszista „viccelődés”, de persze az úgy már nem botrányértékű, azzal nem lehet vétlen emberek életét elcseszni. Gratulálok.
Azért elég érdekes a kontraszt nem? Adott egy egyszerű politikus, aki magánterületen, mindenféle közszereplést mellőzve, hobbijának hódolva, egy történelmi jelentőségű ruhadarabban lefényképeztette magát. Tünés náci!! Ellenben a legnagyobb politikai, erkölcsi felelősséggel rendelkező politikusunkról kiderül, hogy szánt szándékkal több éven át becsapta a választóit, a hatalmat jogtalan eszközökkel szerezte meg, és ennek ellenére marad a legmagasabb beosztásban. Mit, de most komolyan, mit lehet erre mondani?!
„Egy demokratikus párt tagja - még ha viccelődésnek gondolta is - ilyen dologgal nem viccelhet" - közölte Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője.” (index.hu). Viccnek gondolta? Vaze nem farsangra öltözött be!
Válasszatok jól hobbit, nehogy ellehetetlenítsenek, ha majd közszereplők lesztek. Már most égessétek el a képeket, amiken régi katonai járművek vagy repülők mellett pózoltok, vagy jön a „Felháborító! X Y egy II. Világháborús harckocsi volánja mögött fényképeztette magát!” főcím.
Azt mondták ne legyek ilyen, mert fekélyem lesz. Majd perelek!
2006. november 23.
Kincsvadászat
Voltatok már kincskereső körúton? Úgy értem, az interneten. Ez nem áll másból, mint pár közismert hírportál (lehetőleg balos, jobbos, szélsőjobbos, liberális, független, stb. lapokat vegyítve) felületes átböngészéséből, s higgyétek el, nem fog nap úgy eltelni, hogy ne találnátok valami izgalmasat, vicceset, megbotránkoztatót, vagy felháborítót. Egy kis csokor a mai barangolás eredményéből.
Elöljáróban egy aranyos kísérlet. Népszavazás az ingyé’ söré!!! Mí meglepő sajnos nem jutott el a megfelelő stádiumig a dolog, de minden bizonnyal a rendszerváltás óta ez lett volna a legnagyobb egyetértésben lezajlott népszavazás. Ilyet viszont nem szabad. Nem csak azért mert finoman szólva is „ROTFLOL”, hanem mert alkotmányellenes. Meg különben is, kétlem, hogy a konvergencia programban benne lenne a megszorító alkalmazásokat mintegy enyhítendő, a nép fájdalmát csökkentő, ingyen sör. K. Károly viszont megpróbálta. Meg még 3 hasonló kaliberű kérdőív hitelesítését, de az a fránya OVB egyiket sem hagyta. Próbálkozni, próbálkozni, próbálkozni. „Egyszer úgyis megunják…”
Habár Puskásról már volt szó korábba, úgy véltem érdemes megemlíteni, hogy nem csak mi, de ténylegesen az egész világ gyászolja ezt a nagyszerű futballistát. Mellesleg sok külföldi sajtó is foglalkozott halálával. Kétlem, hogy a közeljövőben lesz még egy magyar, akit világszerte tisztelnek, s szeretnek.
A következő kis virágszálat félve emelem ki a csokorból, de érdemes kicsit jobban megvizsgálni. Egy jászapáti söröző tulajdonosa kizárta a cigányokat sörözőjéből. Ezt azzal indokolta, hogy csúnya emberek sokat balhéztak a szomjoltóda előtt, és ez gondolom sem neki, sem a vendégeknek lelkiállapotának nem tett jót. Valószínűleg arról van szó, hogy a jászapáti söröző multimilliárdos tulajdonosa kurva nagy jólétében nem tudott már mit tenni, és elhatározta, hogy rasszistát játszik. Be is panaszolták nyomban, mert Magyarországon ilyet nem szabad, de a nagyvonalú sértettek megelégednének egy kis figyelmeztetéssel is, hiszen senkinek sem kenyere az erőszak. Az igazat megvallva, fene tudja miért, én hiszek a söröző tulajdonosának. Szegény feltehetőleg sokkal rosszabbul fog kijönni az ügyből a végére.
Ezt meg nem is nagyon kommentálnám. Tulajdonképpen nincs is mit. „Shit happens” Tipikus határon túli szopatás.
A továbbiakban több ilyen szösszenettel fogtok majd találkozni, beágyazva személyes semmiségekbe, körbevéve lényegtelen szubjektohalandzsával. Most pedig eszek!
Kellemes napot.
Elöljáróban egy aranyos kísérlet. Népszavazás az ingyé’ söré!!! Mí meglepő sajnos nem jutott el a megfelelő stádiumig a dolog, de minden bizonnyal a rendszerváltás óta ez lett volna a legnagyobb egyetértésben lezajlott népszavazás. Ilyet viszont nem szabad. Nem csak azért mert finoman szólva is „ROTFLOL”, hanem mert alkotmányellenes. Meg különben is, kétlem, hogy a konvergencia programban benne lenne a megszorító alkalmazásokat mintegy enyhítendő, a nép fájdalmát csökkentő, ingyen sör. K. Károly viszont megpróbálta. Meg még 3 hasonló kaliberű kérdőív hitelesítését, de az a fránya OVB egyiket sem hagyta. Próbálkozni, próbálkozni, próbálkozni. „Egyszer úgyis megunják…”
Habár Puskásról már volt szó korábba, úgy véltem érdemes megemlíteni, hogy nem csak mi, de ténylegesen az egész világ gyászolja ezt a nagyszerű futballistát. Mellesleg sok külföldi sajtó is foglalkozott halálával. Kétlem, hogy a közeljövőben lesz még egy magyar, akit világszerte tisztelnek, s szeretnek.
A következő kis virágszálat félve emelem ki a csokorból, de érdemes kicsit jobban megvizsgálni. Egy jászapáti söröző tulajdonosa kizárta a cigányokat sörözőjéből. Ezt azzal indokolta, hogy csúnya emberek sokat balhéztak a szomjoltóda előtt, és ez gondolom sem neki, sem a vendégeknek lelkiállapotának nem tett jót. Valószínűleg arról van szó, hogy a jászapáti söröző multimilliárdos tulajdonosa kurva nagy jólétében nem tudott már mit tenni, és elhatározta, hogy rasszistát játszik. Be is panaszolták nyomban, mert Magyarországon ilyet nem szabad, de a nagyvonalú sértettek megelégednének egy kis figyelmeztetéssel is, hiszen senkinek sem kenyere az erőszak. Az igazat megvallva, fene tudja miért, én hiszek a söröző tulajdonosának. Szegény feltehetőleg sokkal rosszabbul fog kijönni az ügyből a végére.
Ezt meg nem is nagyon kommentálnám. Tulajdonképpen nincs is mit. „Shit happens” Tipikus határon túli szopatás.
A továbbiakban több ilyen szösszenettel fogtok majd találkozni, beágyazva személyes semmiségekbe, körbevéve lényegtelen szubjektohalandzsával. Most pedig eszek!
Kellemes napot.
2006. november 22.
Ismét búcsúzkodunk...
Nehéz dolog ez emberek, s nem csupán nehéz, de szívszorítóan szomorú esemény is, melyet megosztok veletek. Talán mindenki tudja, milyen érzés elveszíteni egy társat. Egy barátot, kivel hosszú ideig, évekig megosztottatok mindent, ismerte a titkaidat, tudott minden tervedről, s legbelső vágyaidról. Egy ilyen társat vesztettem én el nem is olyan rég. Tegnap este történet az este, szinte karnyújtásnyi közelségre még, hát ne lepődjetek meg a búskomor hangvételen.
Tisztán emlékszem a napra. Ballagás után találkoztunk, s első pillanatra éreztem valami különös, éteri kötődést köztünk. Egyikünk sem mondta ki egyből, de tudtuk, hogy találkozásunk nem véletlen, s kapcsolatunk szükségszerű, mi több, egy életre szól. A sors viszont alávaló módon közbeszólt.
Két és fél évet töltöttünk együtt, s ezalatt csak napokra váltunk el egymástól, de ezek a rövid időszakok is megviseltek, hát próbáltuk a minimálisra szűkíteni a szükségszerű távolléteket. Ő volt az én emlékezetem, a nosztalgiám, s a közelmúltam. Minden, ami az életet, a társaságot jelentette. Szólt, ha elfelejtettem valamit, ébresztett, ha a reggeli napsugara kevésnek bizonyultak, segített, hogy más, számomra fontos emberekkel kapcsolatba léphessek. Most is itt fekszik mellettem. Tartja még magát, küzd, de mindketten tudjuk, haláltusája már nem tart soká. Nem mutatja, de érzem, s érzi ő is, lejárt az idő. Kapcsolatunk sok vihart átvészelt, de ezek a hullámok már túl magasra csaptak fejünk fölött. Azt, hogy tegnap véletlenül leejtettem az emeletes ágy tetejéről, már ő sem bírta ki. Gondolatban, látom rajta, már az örök lítium-mezőkön töltődik sok más társával.
In memoriam Samsung SGH E-700. (2004-2006) Megbízható társ, designos, elegáns mobiltelefon. „Csak az hal meg, akit elfelejtenek.”
Tisztán emlékszem a napra. Ballagás után találkoztunk, s első pillanatra éreztem valami különös, éteri kötődést köztünk. Egyikünk sem mondta ki egyből, de tudtuk, hogy találkozásunk nem véletlen, s kapcsolatunk szükségszerű, mi több, egy életre szól. A sors viszont alávaló módon közbeszólt.
Két és fél évet töltöttünk együtt, s ezalatt csak napokra váltunk el egymástól, de ezek a rövid időszakok is megviseltek, hát próbáltuk a minimálisra szűkíteni a szükségszerű távolléteket. Ő volt az én emlékezetem, a nosztalgiám, s a közelmúltam. Minden, ami az életet, a társaságot jelentette. Szólt, ha elfelejtettem valamit, ébresztett, ha a reggeli napsugara kevésnek bizonyultak, segített, hogy más, számomra fontos emberekkel kapcsolatba léphessek. Most is itt fekszik mellettem. Tartja még magát, küzd, de mindketten tudjuk, haláltusája már nem tart soká. Nem mutatja, de érzem, s érzi ő is, lejárt az idő. Kapcsolatunk sok vihart átvészelt, de ezek a hullámok már túl magasra csaptak fejünk fölött. Azt, hogy tegnap véletlenül leejtettem az emeletes ágy tetejéről, már ő sem bírta ki. Gondolatban, látom rajta, már az örök lítium-mezőkön töltődik sok más társával.
In memoriam Samsung SGH E-700. (2004-2006) Megbízható társ, designos, elegáns mobiltelefon. „Csak az hal meg, akit elfelejtenek.”
2006. november 21.
Közöngés-S
Nem akarom erőltetni, ami nem megy, márpedig most nem menne a hosszas, "barokkos körmondatokba" /Fárby S./ foglalt esszézés a semmiről, ugyanis teljes esemánytelenségbe telének szürke napjaim. Ez nem baj egyébként. Ilyenek is kellenek. Amikor nem kötsögölnek a szórólaposztogatók, amikor nem csesznek el semmit a banki/gyorséttermi/BKV alkalmazottak, amikor az ember reggel elmegy suliba, aztán visszajön, és ennyi. Kellemes harmónikus érzés semmit nem elszenvedni, vagy megélni. Szinte érzem Buddha közelségét. Még a Burger King miatt sincs most kedvem siránkozni, majd talán beejtem valamikor. Japanisztika vizsga dec. 19 reggel 10:00. Ezt már tudom. De ne aggódjatok...
Csók.
2006. november 18.
Mennyetek moziba...
Talán nincs is ennél kézenfekvőbb kezdés, függetlenül az oldal stílusától vagy mondanivalójától. Erőltetett lenne egy hosszas gyászbeszédet írnom, hisz életemben nem követtem figyelemmel a focit, amikor meg kedvem lett volna követni, még nem éltem. Olimpiai bajnoki cím, világbajnoki második helyezés, spanyol bajnoki cím, többszörös gólkirályi poszt, és ha információim nem rosszak, talán őt választották egy internetes szavazás alapján a Real Madrid valaha volt legjobb játékosának. Nagyon sok helyen egyet jelent a neve Magyarországgal. Nyugodjon Békében Puskás Ferenc!Ember fiát nézzétek meg a moziban. Vegyes kritika, pozitív élmény, kevésbé komolyan vehető alaptörténet. Aki szereti világvégés, emberkipusztulós, újreményes filmeket, emellé a háborús tudósításokat, annak tetszeni fog, aki meg nem szereti az ilyen filmeket, nézzen Superman visszatért…
17.-én elmentünk az ELTE BTK gólyabáljára Adriennel. Rendezvénynek nem volt utolsó, szervezésnek annál inkább. Mindmáig nem tudom felfogni mi értelme volt 6-700 ember számára bevinni kb. 15 széket az egyik terembe. Sikerült egyszer szereznünk kettőt. Csak akkor álltunk fel onnan, mikor elmentünk. Hamar leléptünk, ami azt illeti, mintegy 3 óra üldögélés és sörözgetés után. Táncolni hely nem volt, piát venni meg türelmem. Végén lesznek képek.
Nincs kedvem írni. Olyan nyomott vagyok. Holnap már mehetek is vissza pestre. Mindegy, nemsokára vizsgaidőszak, akkor majd masszívan Szegedezek. Jah, 1-1 lett a mai meccs. Rezső megint megdicsért, de szerintem csak azért csinálja, mert csapatkapitányként lelkiismeretes.
Pás.
az egyetlen bent kapható sör...
ilyen képet időről időrecsinálni kell
Álompár
Így nézett ki indulás előtt. Nem tüneményes? Kapot ruhát a 150 centijéhez^^
2006. november 15.
Csak 18 éven felülieknek...
Az emberek alapjában véve buták. Nem arról beszélek, hogy alulműveltek, vagy nem járták ki a 8 általánost, én arról beszélek, amikor néhány ember összejön egy fennálló probléma intelligens és rendezett tisztázására, majd az összegyűlt tömeg, a bevillanó gondolatok és a konkrét téma figyelmen kívül hagyásának következtében az egész sokkal inkább hasonlít állatkertre, mintsem értelmes lények intelligens problémamegoldására. Kívülálló számára akár még célravezető beszélgetésnek is hathat egy ilyen, többnyire releváns eredményeket felmutatni nem képes tanácskozás, de azok, akik tisztában vannak mind a probléma gyökereivel, mind a módszerekkel, mellyel e gyökerek kiirthatók, inkább kimennek az erkélyre és elszívnak egy cigit. Míg apróbb közösségekben az ész, egy 20 főt számláló tanácskozáson sokkal inkább a hang az, mely felhívja a figyelmet és bukdácsolva, nehézkesen, legtöbbször persze rossz irányba, de tereli a tömeget és a beszélgetés fonalát.
Történt ez ugyanígy kicsiny hostelünk első lakógyűlésén, ahol is az eddig felgyülemlett problémák egyikét próbáltuk megvitatni. Persze a vitán, melyen jegyzőként, és leginkább némán vettem részt sok mindenről beszéltünk, s a fél órából minimum tíz perc érdemlegesen telt, a fennmaradó idő véleményem szerint az erőltetett ötletek, és kényszermegoldások ingoványos mocsarában lelte halálát.
Még egyszer hangsúlyoznám, nem azzal van a probléma, hogy ez a sok ember nem értelmes. Mindegyikük egyetemre jár, sokan már több éve. Itt csupán arról van szó, hogy a teljesen alapvető szabályok, a számomra magától értetődő viselkedési formák, melyek egy probléma expeditív megoldását segítenék elő, csak nagyon kevesek számára ismeretesek. Biztosan veletek is volt már sokszor, hogy csak nézitek embertársaitokat, és a felszólalás lehetőségét már az első pillanatban elvetitek, látva a reménytelenség vakító sugarait, melyek bevilágítják az adott helyet. Az egymás szavába vágás, a burkolt, s kevésbé burkolt indulatok, a szinte percenként szövődő új szálak, mind arra hivatottak, hogy meghiusítsák mindazon értékek felszínre törését, mellyel ez a faj kivívta magának a föld megkérdőjelezhetetlen birtokosa címet.
Hát ennyi lenne, így hajnali negyed hatkor a kis agymenésem, egy átszenvedett vita után. Persze nem vagyok egyedül véleményemmel. Megint csak előjön a demokrácia átka, az abszolút (természetesen kellőképpen intelligens és érett) vezetés hiánya, mely melegágya a felfordulásnak, s mindannak melyet anarchiaként fémjelezhetünk. Úgy vélem a fő probléma e téren, hogy annyira belénksúlykollják az öntudatosságot, annyira függetlennek, kozmopolitának, szabadon cselekvőnek, és még tudja fene, mi mindennek érezzük magunkat a mai világban, hogyha bárkin felfedezzük a legapróbb nyomát annak, hogy vezetni akar minket, agyunk reflexszerűen megnyom egy vészcsengőt, és hevesen tiltakozik mindez ellen. Pedig nagyon sok esetben szorulnánk iránymutatásra, s vezetésre, de ez mindaddig álom marad, míg nem tanuljuk meg elfogadni a tényt, hogy nem feltétlen a többség akarata, vagy néhány koponya összedugása jelenti egy adott problémára a megoldást, hanem sokszor egy nálunk egyszerűen okosabb ember iránymutatása.
Lol… szal röviden: miért nem képesek emberek együttműködni mindenféle személyes érzelmek, büszkeség nélkül, csak a végcélra koncentrálva, alázattal a másik iránt, és feltétlen engedelmességgel az iránt, aki az egészet összefogja, s vezeti.
Bocsi a cím miatt, sokan nem erre számítottatok
Need to go to bed…
Történt ez ugyanígy kicsiny hostelünk első lakógyűlésén, ahol is az eddig felgyülemlett problémák egyikét próbáltuk megvitatni. Persze a vitán, melyen jegyzőként, és leginkább némán vettem részt sok mindenről beszéltünk, s a fél órából minimum tíz perc érdemlegesen telt, a fennmaradó idő véleményem szerint az erőltetett ötletek, és kényszermegoldások ingoványos mocsarában lelte halálát.
Még egyszer hangsúlyoznám, nem azzal van a probléma, hogy ez a sok ember nem értelmes. Mindegyikük egyetemre jár, sokan már több éve. Itt csupán arról van szó, hogy a teljesen alapvető szabályok, a számomra magától értetődő viselkedési formák, melyek egy probléma expeditív megoldását segítenék elő, csak nagyon kevesek számára ismeretesek. Biztosan veletek is volt már sokszor, hogy csak nézitek embertársaitokat, és a felszólalás lehetőségét már az első pillanatban elvetitek, látva a reménytelenség vakító sugarait, melyek bevilágítják az adott helyet. Az egymás szavába vágás, a burkolt, s kevésbé burkolt indulatok, a szinte percenként szövődő új szálak, mind arra hivatottak, hogy meghiusítsák mindazon értékek felszínre törését, mellyel ez a faj kivívta magának a föld megkérdőjelezhetetlen birtokosa címet.
Hát ennyi lenne, így hajnali negyed hatkor a kis agymenésem, egy átszenvedett vita után. Persze nem vagyok egyedül véleményemmel. Megint csak előjön a demokrácia átka, az abszolút (természetesen kellőképpen intelligens és érett) vezetés hiánya, mely melegágya a felfordulásnak, s mindannak melyet anarchiaként fémjelezhetünk. Úgy vélem a fő probléma e téren, hogy annyira belénksúlykollják az öntudatosságot, annyira függetlennek, kozmopolitának, szabadon cselekvőnek, és még tudja fene, mi mindennek érezzük magunkat a mai világban, hogyha bárkin felfedezzük a legapróbb nyomát annak, hogy vezetni akar minket, agyunk reflexszerűen megnyom egy vészcsengőt, és hevesen tiltakozik mindez ellen. Pedig nagyon sok esetben szorulnánk iránymutatásra, s vezetésre, de ez mindaddig álom marad, míg nem tanuljuk meg elfogadni a tényt, hogy nem feltétlen a többség akarata, vagy néhány koponya összedugása jelenti egy adott problémára a megoldást, hanem sokszor egy nálunk egyszerűen okosabb ember iránymutatása.
Lol… szal röviden: miért nem képesek emberek együttműködni mindenféle személyes érzelmek, büszkeség nélkül, csak a végcélra koncentrálva, alázattal a másik iránt, és feltétlen engedelmességgel az iránt, aki az egészet összefogja, s vezeti.
Bocsi a cím miatt, sokan nem erre számítottatok
Need to go to bed…
2006. november 13.
The Mez
Álljék itt 2 kép csodás csapatmezünkről, melyek minőségére lehet szavazni is. (Akiknek pedig tényleg MÁVosak a szülei azoktól mégegyszer elnézést.)
Mez-telenség over!
Az érvénytelen diákigazolványom miatt izgalmas, a nemtörődöm ellenőr miatt viszont büntetésmentes vonatút után érkeztünk meg Pestre öcsémmel. Út közben állandó utazótársammal, Somogyi művésznővel is találkoztam a dohányzó kocsiban, s mint ilyenkor lenni szokott, hosszasan beszélgettünk mindenről, mely jobb irányba terelheti az emberiséget… meg arról, hogy van e rajta súlyfelesleg.
A metróra várva voltunk szem-és fültanúi annak a multikultúrális találkozásnak, melynek keretén belül egy fekete bőrű férfit a következőképpen üdvözölt országunkban egy kopasz-bakancsos. „Mit keresel itt? Takarodj! Ez nem a te országod! Mocskos Nigger!!!” Látva a feka srác érdektelenségét abbamaradt az ismerkedés, ami az arrogáns lokálpatriótának kedvezett véleményem szerint, ugyanis a niga srác gond nélkül bezúzta volna a tagot.
Amúgy már jobban vagyok. Orrom még folyik, de csak néha köhögök. Minden esetre ma, mintegy 2 óra alvást követően a reggeli Retorika előadást pulóverben és bőrdzsekiben ültem végig. Apropó előadás… jelenléti ív… Bálint… BTK focibajnokság… szóval van mezünk. Nem is akármilyen. Adrienn fényképezőgépének aksija jelenleg töltődik, úgyhogy képet később mellékelek, de fekete-fehér, hátán a „DELUKSZ” felirat díszeleg, az anyaga pedig mezekhez illően műszál (afaik). Teljesen meglepődtem, hogy ennyire igényes kivitelben (hozzá tartozó rövidnadrággal persze) áll mostantól rendelkezésre a csapat egységét jelképező mez, s mindez teljesen ingyen, egy megpályázott pénzösszegnek köszönhetően. A srácok most pályáznak melegítőre.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem minimális bűntudat, mikor erről beszélek, ugyanis az első meccsen kívül, a közbejött betegségek és események következtében nem tudtam több meccsen részt venni, de látva a csapattagok em-és szimpátiáját, mindent el fogok követni, hogy a legközelebbi alkalmat ne kelljen kihagynom.
A múzeumkörúti antikváriumokban nincs sem Arisztotelész, Quintilianus, és Cicerótol is csak kevés, számomra egyenlőre érdektelen beszéd találtathatik. Oszt mégis mijafaszt csináljon a kúltúrá’t egyetemista diják ha művelődni akar vaze?! Oszt ha maj’ nem lesz hejesirási szabájzatt ’kor maj’ nemtunk hejesirni sohasenem?
Tscháo
A metróra várva voltunk szem-és fültanúi annak a multikultúrális találkozásnak, melynek keretén belül egy fekete bőrű férfit a következőképpen üdvözölt országunkban egy kopasz-bakancsos. „Mit keresel itt? Takarodj! Ez nem a te országod! Mocskos Nigger!!!” Látva a feka srác érdektelenségét abbamaradt az ismerkedés, ami az arrogáns lokálpatriótának kedvezett véleményem szerint, ugyanis a niga srác gond nélkül bezúzta volna a tagot.
Amúgy már jobban vagyok. Orrom még folyik, de csak néha köhögök. Minden esetre ma, mintegy 2 óra alvást követően a reggeli Retorika előadást pulóverben és bőrdzsekiben ültem végig. Apropó előadás… jelenléti ív… Bálint… BTK focibajnokság… szóval van mezünk. Nem is akármilyen. Adrienn fényképezőgépének aksija jelenleg töltődik, úgyhogy képet később mellékelek, de fekete-fehér, hátán a „DELUKSZ” felirat díszeleg, az anyaga pedig mezekhez illően műszál (afaik). Teljesen meglepődtem, hogy ennyire igényes kivitelben (hozzá tartozó rövidnadrággal persze) áll mostantól rendelkezésre a csapat egységét jelképező mez, s mindez teljesen ingyen, egy megpályázott pénzösszegnek köszönhetően. A srácok most pályáznak melegítőre.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem minimális bűntudat, mikor erről beszélek, ugyanis az első meccsen kívül, a közbejött betegségek és események következtében nem tudtam több meccsen részt venni, de látva a csapattagok em-és szimpátiáját, mindent el fogok követni, hogy a legközelebbi alkalmat ne kelljen kihagynom.
A múzeumkörúti antikváriumokban nincs sem Arisztotelész, Quintilianus, és Cicerótol is csak kevés, számomra egyenlőre érdektelen beszéd találtathatik. Oszt mégis mijafaszt csináljon a kúltúrá’t egyetemista diják ha művelődni akar vaze?! Oszt ha maj’ nem lesz hejesirási szabájzatt ’kor maj’ nemtunk hejesirni sohasenem?
Tscháo
2006. november 8.
Ősz 2 - 0 Immunrendszer
Szarul vagyok! Má’ megin’! A kurva életbe! Kezdek arra gyanakodni, hogy a rosszullétek száma egyenes arányban van a japán ZH-k számával. A fejem nem fáj, hál’Istennek a torkom sem, csak az orrom van bedugulva folyton és halkabban hallok mindent. Nyelni kicsit nehézkes, sőt, olyannyira, hogy a szervezetem nem is teszi, miközben alszom. 20-30 percenként kellett felébrednem arra, hogy teli van nyállal a szám. Nah de kamillateák hektóliterjei, meleg zuhanyok garmadája, és megannyi meggyilkolt zsebkendő fémjelzi majd gyógyulásom útját, aminek, remélem már holnap a végére érek.
Ilyen hatással van rám Pest. Immunrendszer gyengítő hatással. Lehet, hogy meg kéne próbálkoznom a gyümölcsökkel vagy a mozgással, amiket már néhány éve száműztem, leginkább vízszintes helyzetben töltött életemből. Lényeg, hogy erősítenem kell, mert még el sem kezdődött igazán a tél, már kétszer ágynak estem. A mai Született feleségek azért remélem, helyrerak kicsit.
Az is furcsa, hogy már ilyenkor, este hat előtt is teljesen sötét van. A szobában csak az olvasólámpák kósza fénye keresi a nekik szánt helyet, aztán idővel rájönnek, hogy csak úgy felejtették őket. Félig összegyűrt ágyneműk próbálják normális formába hozni magukat, s szinte idáig hallom az asztal keserű vinnyogását a több hete rajta levő üres üdítős üvegektől. Mi ez, ha nem altató jellegű környezet. Az ingerszegénység, a bedugult orr, Toma mp3 lejátszójából szolidan átszűrődő DnB taktusok, mind-mind arra késztetnek, hogy fejemet, a csurommá áztatott párnámra hajtsam, hogy utána megint felkeljek 20 perc múlva.
Inkább japánozok. Öcsémmel is el kellett halasztanom a rituális jellegű heti összejövetelünket a Puskinban, két tejeskávé és néhány szál cigi társaságában. Na majd legközelebb. Addig is drukkoljatok, mert ez így rossz. Nem kicsit, nagyon.
Pás
2006. november 6.
Itt van a suli, itt van újra...
Mint minden iskolai szünet, ez az egy hét is kellemesen, pihenéssel, de leginkább villámgyorsan telt, pontosabban eltelt. Kihasználva a kínálkozó alkalmat az eddig sem csekély alvásigényemet némileg kibővítettem, és az otthon tartózkodáson kívül nem sok említésre méltó dolog történt, bár hazudnék, ha azt mondanám, teljesen eseménytelenül múlott el ez az egy hét.
Pénteken, kihagyva a BTK-s focimeccset hazautaztam, s a hét első felében magányosan, leginkább öcsémre várva terrorizáltam számítógépemet, a legkisebb pihenőt sem engedve a gépezetnek. Csütörtökön, Tavival közös szervezésünknek köszönhetően Edina és barátnőm, Adrienn is leutaztak hozzánk, hogy a szünet fennmaradó részét együtt, alkalmanként pedig négyen töltsük. Legtöbbször Tavi felújított (s igencsak jól sikerült) rezidenciáján időztünk, filmet néztünk, söröztünk, de leginkább ismerkedtünk Edinával, aki kibővítette az eddig jól működő triónkat egy jól működő quartetté. Adrien ezen felül mind szüleim, mind öcsém barátnője, Orsi szimpátiáját is maximálisan elnyerte, s ahogy mondta ez minden esetben kölcsönös is volt. Azt eddig is tapasztaltam, hogy faterék legjobb formájukat hozzák minden egyes ilyen alkalommal, de Adrienn esetében a merev vendéglátói szerep több ízben módosult teljesen felszabadult, ismerősi viszonnyá esetükben, aminek külön örültem.
Vasárnap együtt utaztunk vissza csodálatosan szép, hajléktalanmentes, tiszta, s lázadástalan fővárosunkba. Ma már tanítás is volt… Kiderült az is, hogy a szünet előtt tanítással eltöltött 6-7 hét kevés volt ahhoz, hogy egy hét pihenő ne zökkentsen ki teljesen az egyetemi miliőből. Persze kiderült az is, hogy egy tanítási nap viszont teljesen elég ahhoz, hogy visszarángasson oda. Persze nem baj ez, amúgy is mindjárt vizsgaidőszak, ami pedig a másik olyan esemény, ami tökéletes táptalaj a sulitól való elszokáshoz.
Ma lesz a napja, hogy az utolsó csepp után, a kurzusfórumon is muszáj kritikával illetnem a Filótöri tanár úr előadásmódját, úgyhogy drukkoljatok, nehogy meghurcoljanak majd utána. Úgy érzem, aggályaim jogosak, s helytállóak, így egyenlőre nem félek, megfogalmazni meg megtudom a mondandómat magasztosan is, hogy a mai Theophresz… Theophorosz… Thephrosz… szóval a mai Retorika órán tanultakra is utaljak. (Megnéztem. Cornificius Retorika ad Herendium című műve foglalkozik a stíluselméletekkel. Theophratosz csak kidolgozta ezeket az elméleteket. Nah, ezek közül egyik a fennkölt, magasztos. Mosta, hogy Adriennel beszélgettünk a dologról és újra átelemeztük a leírtakat és elhangzottakat, persze megannyi kérdés felmerült bennünk, de amit itt leírtam remélem helytálló. Ha egy klasszika-filológus is olvassa a blogomat tiszteljen meg a véleményével.)
Végezetül álljék itt egy idézet, szintén a Retorikára visszautalva (a professzor úr által csak Isteni jelzővel illetett) Senecatól
„Qualis homo, qualis oratio” – aki megfejti, kap egy „ügyes vagy”-ot.
Sayonara.
Pénteken, kihagyva a BTK-s focimeccset hazautaztam, s a hét első felében magányosan, leginkább öcsémre várva terrorizáltam számítógépemet, a legkisebb pihenőt sem engedve a gépezetnek. Csütörtökön, Tavival közös szervezésünknek köszönhetően Edina és barátnőm, Adrienn is leutaztak hozzánk, hogy a szünet fennmaradó részét együtt, alkalmanként pedig négyen töltsük. Legtöbbször Tavi felújított (s igencsak jól sikerült) rezidenciáján időztünk, filmet néztünk, söröztünk, de leginkább ismerkedtünk Edinával, aki kibővítette az eddig jól működő triónkat egy jól működő quartetté. Adrien ezen felül mind szüleim, mind öcsém barátnője, Orsi szimpátiáját is maximálisan elnyerte, s ahogy mondta ez minden esetben kölcsönös is volt. Azt eddig is tapasztaltam, hogy faterék legjobb formájukat hozzák minden egyes ilyen alkalommal, de Adrienn esetében a merev vendéglátói szerep több ízben módosult teljesen felszabadult, ismerősi viszonnyá esetükben, aminek külön örültem.
Vasárnap együtt utaztunk vissza csodálatosan szép, hajléktalanmentes, tiszta, s lázadástalan fővárosunkba. Ma már tanítás is volt… Kiderült az is, hogy a szünet előtt tanítással eltöltött 6-7 hét kevés volt ahhoz, hogy egy hét pihenő ne zökkentsen ki teljesen az egyetemi miliőből. Persze kiderült az is, hogy egy tanítási nap viszont teljesen elég ahhoz, hogy visszarángasson oda. Persze nem baj ez, amúgy is mindjárt vizsgaidőszak, ami pedig a másik olyan esemény, ami tökéletes táptalaj a sulitól való elszokáshoz.
Ma lesz a napja, hogy az utolsó csepp után, a kurzusfórumon is muszáj kritikával illetnem a Filótöri tanár úr előadásmódját, úgyhogy drukkoljatok, nehogy meghurcoljanak majd utána. Úgy érzem, aggályaim jogosak, s helytállóak, így egyenlőre nem félek, megfogalmazni meg megtudom a mondandómat magasztosan is, hogy a mai Theophresz… Theophorosz… Thephrosz… szóval a mai Retorika órán tanultakra is utaljak. (Megnéztem. Cornificius Retorika ad Herendium című műve foglalkozik a stíluselméletekkel. Theophratosz csak kidolgozta ezeket az elméleteket. Nah, ezek közül egyik a fennkölt, magasztos. Mosta, hogy Adriennel beszélgettünk a dologról és újra átelemeztük a leírtakat és elhangzottakat, persze megannyi kérdés felmerült bennünk, de amit itt leírtam remélem helytálló. Ha egy klasszika-filológus is olvassa a blogomat tiszteljen meg a véleményével.)
Végezetül álljék itt egy idézet, szintén a Retorikára visszautalva (a professzor úr által csak Isteni jelzővel illetett) Senecatól
„Qualis homo, qualis oratio” – aki megfejti, kap egy „ügyes vagy”-ot.
Sayonara.
2006. november 1.
Nyugodjanak békében!
Ma van halottak napja. Márpedig ha halottak napja, akkor mi Dunántúlon. Reggel hétkor indultunk, irány Szekszárd, Nádasd, Bátaszék. Az élőkkel beszélgettünk, ebédeltünk, mókáztunk, a halottakat pedig megtiszteltük pár koszorúval, virággal. Mindehhez társult az a mérhetetlenül melankolikus, szürke időjárás, a lassan szemerkélő esővel. Ez a legsunyibb fajta. Az ember észre sem veszi, hogy esik, de tökéletesen nedves lesz minden ruhadarabja.
Anyai nagyanyám sírjánál állva öcsém feltett egy érdekes kérdést. „Fel tudod idézni a hangját?”. Sikerült, ettől függetlenül nem volt jogtalan a feltevés. 12 éve már, hogy elhunyt édesanyám anyukája, s akkor még igencsak fiatalok voltunk mindketten. Ekkor gondoltam bele, hogy ténylegesen egyik elhunytat sem ismertem, akiknél jártunk. Voltak, akik már születésem előtt, voltak, akik csak pár évvel utána haltak meg. Emlékképeim persze vannak néhányukról, ha más nem, akkor meg fénykép alapján és mesék által ismerem meg őket kicsit jobban, de így, 21 évesen, mondhatni érett, felnőtt fejjel egyiket sem ismertem. Egyikről sem tudom, valójában milyen ember volt. Persze nem a látogatás legitimitását vagy szükségességét akarom ezzel kérdőre vonni, csupán érdekes dolog. Déd- és Ükszülők, akik nem egy háborút és rendszert megéltek. Napokat tudnának mesélni…
Nem akarom hosszúra nyújtani, felesleges lenne. Gondolom ilyenkor, amikor lerakjátok a mécseseket a márványkövekre, amikor elolvassátok a fejfákat, amikor a csöndesen álldogáló rokonokat, vagy ismerősöket nézitek, nektek is eszetekbe jut, hogy mindez elkerülhetetlen. Csak idő kérdése, s valamennyien mi is azok közé tartozunk majd, akiknek mécseseket hoznak, vagy akiknek koszorúkat helyeznek el a sírjára. Persze elképzelni sem tudjuk mi lesz akkor, hogy fog zajlani egy temetés… csak az a biztos, hogy valahogy zajlani fog.
Minden esetre nyugodjanak békében! Nekünk meg még sok-sok szép évet mielőtt lekéredzkedünk mi is a föld alá.
Anyai nagyanyám sírjánál állva öcsém feltett egy érdekes kérdést. „Fel tudod idézni a hangját?”. Sikerült, ettől függetlenül nem volt jogtalan a feltevés. 12 éve már, hogy elhunyt édesanyám anyukája, s akkor még igencsak fiatalok voltunk mindketten. Ekkor gondoltam bele, hogy ténylegesen egyik elhunytat sem ismertem, akiknél jártunk. Voltak, akik már születésem előtt, voltak, akik csak pár évvel utána haltak meg. Emlékképeim persze vannak néhányukról, ha más nem, akkor meg fénykép alapján és mesék által ismerem meg őket kicsit jobban, de így, 21 évesen, mondhatni érett, felnőtt fejjel egyiket sem ismertem. Egyikről sem tudom, valójában milyen ember volt. Persze nem a látogatás legitimitását vagy szükségességét akarom ezzel kérdőre vonni, csupán érdekes dolog. Déd- és Ükszülők, akik nem egy háborút és rendszert megéltek. Napokat tudnának mesélni…
Nem akarom hosszúra nyújtani, felesleges lenne. Gondolom ilyenkor, amikor lerakjátok a mécseseket a márványkövekre, amikor elolvassátok a fejfákat, amikor a csöndesen álldogáló rokonokat, vagy ismerősöket nézitek, nektek is eszetekbe jut, hogy mindez elkerülhetetlen. Csak idő kérdése, s valamennyien mi is azok közé tartozunk majd, akiknek mécseseket hoznak, vagy akiknek koszorúkat helyeznek el a sírjára. Persze elképzelni sem tudjuk mi lesz akkor, hogy fog zajlani egy temetés… csak az a biztos, hogy valahogy zajlani fog.
Minden esetre nyugodjanak békében! Nekünk meg még sok-sok szép évet mielőtt lekéredzkedünk mi is a föld alá.
2006. október 30.
Abszolutizmust!
Itt voltak tegnap unokahúgomék. Ettünk, ittunk, ettünk, és ettünk, mert anyu szokásához híven, a biztonság kedvéért, az ismert létszám 24szeresére főzött. Volt marhalábszárból pörkölt, zöldbabfőzelék nokedlivel, görög saláta, a pörkölthöz tarhonya és tészta is. Emellett húsok és miegyéb. De nem is ez a lényeg... A lényeg az, hogy megint sokáig hallgattam édesapám és nagybátyám eszmefuttatásait a világról. Ami jó.
Jó, mert okosakat mondanak (és amúgy is megdicsérték a blogomat, valami szépet kell róluk írnom), és kilyukadtunk oda, amit már régóta hangoztatok. A Demokrácia ROSSZ államforma. Azon kívül, hogy legalizálja a kizsákmányolás, átverés, csalás egyes válfajait, csak arra jó, hogy hivatalosan és politikai jogokkal élve ne lehessen egyetértés ellenzék és kormánypárt között. A jogos döntésképtelenség államformája ez. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy országot lehet több százan kormányozni. Dehogy lehet. Legalább is Magyarországon tökéletesen megbukott a rendszer.
Csak egy teljesen életképes, minden szempontból megfelelő irányítási, kormányzási rend létezik, az pedig az abszolutizmus. (Vagy a Liberális Diktatúra, de ilyen szóösszetétel ugye nem nagyon létezik.) Ezzel csak egy a baj, hogy nagyon mellé lehet nyúlni, aztán irány megint a Kossuth tér. Lehet, hogy nekünk is azt kéne tenni, mint Mátyásnak. Sok pénzért hozni be külföldről a kultúrát, felbérelni néhány intelligens politikus, hogy ugyan, kormányozzanak már, csak egy picit.
Ha megszületik a legintelligensebb, legrátermettebb, legerkölcsösebb ember a világon, akkor meg legyen ő a király, és felejtsük el a szavazásokat meg hasonlókat. Addig meg kitartás, és néhány idézet:
Jó, mert okosakat mondanak (és amúgy is megdicsérték a blogomat, valami szépet kell róluk írnom), és kilyukadtunk oda, amit már régóta hangoztatok. A Demokrácia ROSSZ államforma. Azon kívül, hogy legalizálja a kizsákmányolás, átverés, csalás egyes válfajait, csak arra jó, hogy hivatalosan és politikai jogokkal élve ne lehessen egyetértés ellenzék és kormánypárt között. A jogos döntésképtelenség államformája ez. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy országot lehet több százan kormányozni. Dehogy lehet. Legalább is Magyarországon tökéletesen megbukott a rendszer.
Csak egy teljesen életképes, minden szempontból megfelelő irányítási, kormányzási rend létezik, az pedig az abszolutizmus. (Vagy a Liberális Diktatúra, de ilyen szóösszetétel ugye nem nagyon létezik.) Ezzel csak egy a baj, hogy nagyon mellé lehet nyúlni, aztán irány megint a Kossuth tér. Lehet, hogy nekünk is azt kéne tenni, mint Mátyásnak. Sok pénzért hozni be külföldről a kultúrát, felbérelni néhány intelligens politikus, hogy ugyan, kormányozzanak már, csak egy picit.
Ha megszületik a legintelligensebb, legrátermettebb, legerkölcsösebb ember a világon, akkor meg legyen ő a király, és felejtsük el a szavazásokat meg hasonlókat. Addig meg kitartás, és néhány idézet:
„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”Churchill
„A demokrácia az a kormányzati forma, amelyben a szamarakat megválasztják lovakká.”Diogenész
„A demokrácia nem egy tökéletes kormányzati forma, csak jobbat még nem találtak ki nála.”Churchill
2006. október 27.
Vonattal utazni...
ROSSZ! Nem jó! Gáz! Az ember azt hinné, hogy a tőle 3 metrómegállóra lévő állomásra elég ha 40 perccel a vonat indulása előtt elindul, HÁT NEM! 25 perccel a vonat indulása előtt álltam be a sorba. Kb. 10 ember álldogált előttem. Pite, gondoltam, még unatkozni is lesz időm, vagy boltba menni. Amikor viszont már csak 10 perc volt az indulásig és a sor mégsem mozgott kezdtem izgulni. 8 perc az indulásig, semmi. A számlák, ugye. Mert ha valaki számlát kér a jegyről, akkor elfelejthetsz gyors ügyintézést, meg hasonlókat. Ha valaki számlát kér, akkor te, aki a sorban vagy, és mögötte várakozol, szépen letérdelsz, nagyra nyitod a szád, keresel egy gusztusos F*SZT és bő nyállal elkezdesz rajta dolgozni, mert abban a sorban minden lesz, csak haladás nem. Nem viccelek! 2 ember 20 percen keresztül vásárolt jegyet. Ezek után velem bezárólag 4 ember intézte el mindezt 2 perc alatt. A mozgó vonatra kellett felszállnom. Látták hogy rohanok (ami 40 kilóval a jobb vállon vicces) és nem csukták rám az ajtót a kedvesek... de a vonat elindult, tanuljak már a dologból. Tanultam. Következő alkalommal feltűnően ki fog lógni egy fényesre lakkozott baseballütő a táskámból!
A dohányzóba volt már csak hely, ami most különösebben nem is zavart, ugyanis a laptopot külön hoztam, az ASUS feliratú szövettáskát viszont nem szívesen hagytam volna magára még egy ICn sem. A nap a szemembe sütött, aludni kevésbé tudtam a légszomjtól, ami akkor lép felé, ha a dohányzó kocsiban 100 ember egyszerre gyújt rá. Az, hogy valaki a Desperado 2-t nézte fülhallgató nélkül, mögöttem meg úgy játszott a csaj a mobilján, hogy nem vette le a hangot, már meg sem kottyant. Minden esetre ellátogattam a büfébe, ahol jó morcosan egy húzásra lenyomtam egy citromos ice teát, majd az út további részében próbáltam nem tudomást venni embertársaimról, akiket egy legszívesebben úgy tudtam volna elképzelni, hogy egy zuhanó repülő ablakait ütögetik.
Végre itthon, és végre SZÜNET. Lesz időm tanulni sokat. Kell is. Na majd még később. Puszi.
A dohányzóba volt már csak hely, ami most különösebben nem is zavart, ugyanis a laptopot külön hoztam, az ASUS feliratú szövettáskát viszont nem szívesen hagytam volna magára még egy ICn sem. A nap a szemembe sütött, aludni kevésbé tudtam a légszomjtól, ami akkor lép felé, ha a dohányzó kocsiban 100 ember egyszerre gyújt rá. Az, hogy valaki a Desperado 2-t nézte fülhallgató nélkül, mögöttem meg úgy játszott a csaj a mobilján, hogy nem vette le a hangot, már meg sem kottyant. Minden esetre ellátogattam a büfébe, ahol jó morcosan egy húzásra lenyomtam egy citromos ice teát, majd az út további részében próbáltam nem tudomást venni embertársaimról, akiket egy legszívesebben úgy tudtam volna elképzelni, hogy egy zuhanó repülő ablakait ütögetik.
Végre itthon, és végre SZÜNET. Lesz időm tanulni sokat. Kell is. Na majd még később. Puszi.
SZÓ-val...
Konnichiwa. (Csak stílusosan.)
Hááát, hogy is fogalmazzak. Megszakadt a kitűnő sorozat japán nyelvből. Nem csak, hogy megszakadt, valami ötös-alával, de sikerült egy egészen katasztrofális dolgozatot írnom a mai nap folyamán. Talán hármas, talán…
A legidegesítőbb az egészben, hogy bebizonyosodott, amit a nyelvekben járatos emberkék már úgyis tudnak, miszerint a nyelvtan lényeges, szavak nélkül viszont halott vagy. A nyelvtannal nincs is gondom. Minden eddig tanult struktúra logikai menetével tisztában vagyok, s tudom mikor, hova, melyik szót kell behelyezni. Na igen… csak a szavakat nem tudom. Nagyon elhanyagoltam a szavak tanulását és ennek meg is lett most az eredménye. Azt azért mégsem írhatom le a tanárnak dolgozatban, hogy „メアリーさんは (kedd) に (iskola) で (könyv) を (olvasni)”, mert ez így mókásan néz ki. Mindegy, szünet és japán szavak ezerrel.
Adrienn drágát még nem sikerült elérem, ki van kapcsolva, de ezen a héten minden bizonnyal megejti az első családlátogatást Szegeden, mert Tavi barátom kedélyesen meginvitálta hozzánk. Pontosabban az „Adrienn! Bogdán még nem hívott le Szegedre?!?!” kódolt kérdéssel hívta fel hiányosságomra figyelmet.
EGY HÉT SZÜNET, és ez a lényeg. Meg halottak napja. Senki ne felejtsen virágot vinni a sírokra. Szerdán mi is utazgatunk. Addig meg vigyázzatok magatokra. És ha nyelvet tanultok, fordítsatok nagy figyelmet a szavakra, mert ha minden kötél szakad is, ha csak szavakat tudtok, megértetitek magatokat, a nyelvtannal nem. Az nem a túléléshez, csak a nyelvvizsgákhoz meg a jobb jegyhez kell.
Hááát, hogy is fogalmazzak. Megszakadt a kitűnő sorozat japán nyelvből. Nem csak, hogy megszakadt, valami ötös-alával, de sikerült egy egészen katasztrofális dolgozatot írnom a mai nap folyamán. Talán hármas, talán…
A legidegesítőbb az egészben, hogy bebizonyosodott, amit a nyelvekben járatos emberkék már úgyis tudnak, miszerint a nyelvtan lényeges, szavak nélkül viszont halott vagy. A nyelvtannal nincs is gondom. Minden eddig tanult struktúra logikai menetével tisztában vagyok, s tudom mikor, hova, melyik szót kell behelyezni. Na igen… csak a szavakat nem tudom. Nagyon elhanyagoltam a szavak tanulását és ennek meg is lett most az eredménye. Azt azért mégsem írhatom le a tanárnak dolgozatban, hogy „メアリーさんは (kedd) に (iskola) で (könyv) を (olvasni)”, mert ez így mókásan néz ki. Mindegy, szünet és japán szavak ezerrel.
Adrienn drágát még nem sikerült elérem, ki van kapcsolva, de ezen a héten minden bizonnyal megejti az első családlátogatást Szegeden, mert Tavi barátom kedélyesen meginvitálta hozzánk. Pontosabban az „Adrienn! Bogdán még nem hívott le Szegedre?!?!” kódolt kérdéssel hívta fel hiányosságomra figyelmet.
EGY HÉT SZÜNET, és ez a lényeg. Meg halottak napja. Senki ne felejtsen virágot vinni a sírokra. Szerdán mi is utazgatunk. Addig meg vigyázzatok magatokra. És ha nyelvet tanultok, fordítsatok nagy figyelmet a szavakra, mert ha minden kötél szakad is, ha csak szavakat tudtok, megértetitek magatokat, a nyelvtannal nem. Az nem a túléléshez, csak a nyelvvizsgákhoz meg a jobb jegyhez kell.
2006. október 25.
Ha ez igaz akkor durva. Összeesküvés elmélet De Luxe
A mostani bejegyzésben szereplő szöveg egy e-mail tartalma, amelyet ma kaptam édesapámtól. A leírtak egy régre visszanyúló összeesküvés elméletet taglalnak. Fogalmam sincs, a történetnek mennyire van valóságalapja, de sem édesapám, sem én nem vállalunk felelősséget a leírtakért, ezekhez nekünk semmi közünk. Ahogy én is, édesapám is kapta ezt a levelet vkitől, aki szintén kapta valakitől, et cetera...
Úgy gondolom sokak érdeklődésére tarthat számot.
Energiamezők Magyarországon
Homoki-Szabó Attila - A mostani morális, politikai és alkotmányos válság leglényege mindeddig ismeretlen volt a magyar nép előtt. Itt az ideje, hogy elmondjuk, mi történt.
Magyarország valójában a világ közepe lett az utóbbi hónapokban, ha azt vesszük, hogy a nagyhatalmak vezetői melyik államra tekintettek a legtöbbször világtérképüket fürkészve. Valami kurva nagy atom-gáz-olaj tároló épül itt nekünk hamarosan.
A történet tulajdonképpen már 2004-ben elkezdődött, amikor az azóta EU-biztossá kinevezett Peter Mandelson megkezdte a kavarást Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása körül. Tony Blair főtanácsadója javasolta ugyanis a G8 csoport Sea Island-en rendezett 2004. júniusi találkozója alkalmával, hogy épüljön fel Magyarországon az a hatalmas energia-tározó és -fejlesztő komplexum, amely megoldja Európa energia-éhségét. A terv hallatlanul bonyolult, nem csoda, hogy a beruházás előkészítése nem csak titkos, de összetett feladat is volt. Meggyőzni a ruszkikat, hogy nem baj, ha egy NATO-államban. Meggyőzni az amerikaiakat, hogy mindig mindenki lojális lesz. A németeknek tetszett, az olaszoknak kevésbé, a lényeg, hogy elvben megegyeztek.
A döntés tehát megszületett, hogy 2010-ig elkezdik építeni azt a központot, ahol a török és az orosz vezetékek összefutnak, és ami mellett egy új típusú nukleáris reaktor kísérleti üzeme is duruzsolhat. Magyarország előnyei: az országnak nincs semmilyen katonai potenciálja, tehát sohasem kezdi majd erőszakosan államosítani a nagyok játékát. Magyarországon a legelfogadottabb a nukleáris energia a közvélemény szemében, 63% támogatja, míg az EU-átlag 40% körüli. Magyarország határos Ukrajnával, amit az oroszok már úgyis gyarmatosítottak, és közel van az Adria is.
Ehhez partnernek Mandelsonék a Medgyessy Péternél sokkal tárgyalóképesebb Gyurcsányt akarták. Jól ismerték őt, mert mindig kísérgette Medgyessyt a hivatalos találkozókra, ez a nyurga, anglománnak tűnő, stréber fiatalember. Kovács László a javaslatra rábólintott. A miniszterelnök-váltás történetét ismerjük. Az ötletet hivatalosan Blair már Gyurcsánynak nyújtotta be. Ferinek rohadtul tetszett az elképzelés, és megnyugodott, hogy ebből annyi pénz folyik be az államkasszába, hogy bőven van idő befoltozni a szanaszét kúrt költségvetést.
2006 február végén látszólag minden ok nélkül idejött Putyin. "Gazdasági, energetikai diplomáciát folytatunk Oroszországgal" - mondta egy nemzetbiztonsági szakértő akkoriban arról, hogy mégis mi értelme volt a látogatásnak. Ez volt az a pillanat, amikor Gyurcsány megegyezett az utolsó részletkérdésekben is az addig nehézkesnek bizonyuló oroszokkal.
2006 májusában Gyurcsány Ferenc találkozott Henry Kissingerrel. Erről a magyar sajtó nagyon szűkszavúan számolt be. A kormányszóvivő azt mondta, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokat tekintették át, a Gyurcsány-blogban meg volt egy bejegyzés, hogy áttekintették Európa és Amerika helyzetét a világban. Utóbbi járt közelebb az igazsághoz. Ekkor már a nagy nemzetközi szerződés szövegének részleteit tisztázták. Gyurcsány biztosította Kissingert, hogy a választási győzelme után teljes gőzzel kezdődhet a világ eddigi egyik legnagyobb energetikai beruházásának előkészítése, és megmutatta a Putyinnal aláírt szándéknyilatkozatot. Február és május között a választások miatt jegelték az ügyet, de Kissinger már az új kormány eskütétele előtt iderohant.
2006. június 22-én volt a nagy áttörés az ügyben. George W. Bush személyesen jött Budapestre, az utolsó papírokat aláírni orosz kollégáival. Azt ugyan senki nem gondolta, hogy az emberek majd elhiszik, hogy júniusban jön októbert ünnepelni, de hát elhitték, és ehhez sokat segített a CNN élő adása, amelynek közvetítésére a CIA kötelezte a tévéadót. Miközben egész Budapest le volt zárva, egy titkos delegáció szintén szabadon mozgott: a Gazprom vezérkara. Alekszej Miller, a Gazprom első számú ura éppen június 21-én érkezett Budapestre, hogy zárt ajtók mögött tárgyaljon Gyurcsány Ferenccel.
Másnap a Gazprom és a Bush-kabinet vezetői aláírták az utolsó aláírnivalót, és Jalta óta a legfontosabb nagyhatalmi megegyezésre pecsét kerülhetett. Miközben a magyar sajtó azt hitte, hogy itt most az a kérdés, hogy Sólyom László beszól-e Guantanamo miatt, vagy hogy Táncsics börtönét most tényleg visszakapjuk-e, addig a Gazprom és a State Department vezetői lepapírozták Magyarország és Európa jövőjét. A tervezett beruházás háromszor annyi pénzt mozgat meg, mint a II. Nemzeti Fejlesztési Terv teljes kerete.
A dologba azonban egy apró hiba csúszott. Gyurcsányék kihagyták a remek orosz kapcsolatokkal bíró szocialista nehézipari maffiát. Puch László, Knopp András, Kapolyi László és társaik mellett úgy mentek el a szervezők, mintha itt se lettek volna. Pedig ők még Mogiljevics idején könyékig benne jártak az orosz gáz európai közvetítésében. Ez bosszúért kiáltott.
Miután a Gyurcsány-Kóka páros rendre elhajtotta őket a picsába, augusztusban az öregfiúk Puch László közvetítésével eladták az őszödi beszédet a Fidesznek. Orbán Viktor megnyugodott, hogy az április fiaskót könnyű lesz helyrehozni, és izgalmában még erdélyi látogatásakor meghirdette a szeptember 23-i gyűlést a Hősök terére. Egyszerűen képtelen volt kivárni amíg hazajön, annyira felélénkült. Az volt a terve, hogy addig a hazugság/illegitim szlogeneket jól bejáratják, és a téren lejátsszák az őszödi beszédet. Jó minőségben, óriási hangfalakból. Döbbent arcú tízezrek. Mindenütt megismételt híradó-bevágások, satöbbi.
Gyurcsányék azonban kaptak egy fülest, hogy mi készül ott. Feriék nem szaroztak, és elébe menve az eseményeknek kinyomták a szöveget maguk. Gyurcsány Győrből azonnal reagált, a legkisebb zavar és meglepettség nélkül beindult a kommunikációs gépezet. Orbán köpni-nyelni nem tudott, keddre tért magához, addig meg se szólalt nyilvánosan, és aznap is csak délután. Elrontották a játékát.
Hétfőn azonban közbejött még egy mentőötlet. A Szabadság téri tv-ostrom kezdetekor Gyurcsány leporolta az 56-os kommunista tankönyvet, és az akkor elkúrt módszert sikeresen alkalmazta. Ahogy akkor is hagyták a vérengzést a rádió előtt, ő is visszafogta a rendőröket a TV-nél. Azt akarta, hogy az ország egyrészt beszarjon, másrészt lehetőség legyen statárium bevezetésére. Elég volt néhány brutális megtorló ítéletet hozni, hogy az emberek elgondolkozzanak azon, hogy már csak járókelőnek is lenni két év letöltendő szabadságvesztés. Ugyanakkor a lángoló autók képe, és másnap a mesterségesen hosszúra nyújtott ütközet a Blahán biztosította, hogy a közvélemény és az ellenzék is óhajtsa a rendet.
Putyint még így is nyugtatgatni kellett. Gyurcsány ezért kedden gyorsan elrepült Szocsiba. "Európának szüksége van az orosz energiahordozókra, Oroszországnak az európai fogyasztókra. Aki itt valamit nem ért, az előbb-utóbb rajtaveszít" - idézte Gyurcsányt a Kommerszant című orosz lap. Putyin pedig ezt bírta mondani szintén azon a kedden: "Semmi nem mutat arra, hogy ne valósulna meg a Magyarország területén tervezett hatalmas gáztározó, amely nemcsak a magyarországi gázellátás stabilizálását, de az egész európai ellátást szolgálja." A másik feladata Gyurcsánynak az volt, hogy megkérje Putyint, az orosz titkosszolgálat tegyen már rendet a renitens gáz-lobbista ős-kommunisták között. Meg nézzenek már utána, nem a régi, Jelcin-érában feltört Gazprom-vezetők keverik-e a szart.
Nyugi még ekkor sem volt. Ferinek el kellett rohannia Berlinbe is, mert Európa legnagyobb gázfogyasztói a németek, és ők nagyon nem akarják, hogy az ellátás akadozzon egy kormányválság miatt. Meg kíváncsiak voltak, hogy akkor most Putyin lemondta az egészet vagy nem. Ezért volt olyan sürgős az a kínosra sikeredett randi Angela Merkellel. Épp azon a pénteken a városban volt a francia és a belga miniszterelnök is, akik szintén szerettek volna megnyugodni.
Ugyanezen a napon, tehát 22-én jelent meg az osztrák-sajtóban a Strabag-botrány, amelyben az egyetlen név szerint bemószerolt magyar politikus Puch László volt. Gyurcsány kis EU-segítséggel is üzent az áruló lobbinak, hogy kuss a nevük. Közben a Putyin-vonalról nyugalomra intette őket az orosz titkosszolgálat is.
Orbán Viktort csak az önkormányzati választások után avatták be a részletekbe, bár a beruházásról nagy vonalakban azért tudott. Amikor október 4-én este 100 üzletemberrel tárgyalt hivatalos megfogalmazás szerint, akkor mondták el neki, hogy hagyja békén a kormányt, amíg az építkezés meg nem kezdődik. Addig az amerikai - orosz - német - EU alkut károsan befolyásolná egy esetleges kormányváltás, nem kéne az időt húzni, mert a végén még a szlovákok építhetik meg azt a nagy valamit. Orbán pénteken a saját tüntetésén, több tízezer híve előtt jelentette be, hogy nem akar kormányt dönteni. Cserébe Gyurcsány elfogadta, hogy 2009 körül kiszáll. "Ha már buknom kell, akkor jobb, ha a reformok végrehajtása után bukok ebben az országban" - mondta 12-én Londonban.
A megegyezés után most már tényleg nincs akadálya annak, hogy tavasszal markolók szántsák fel Magyarországot, és itt folyjon össze a kelet összes gáza és olaja egy bazi nagy reaktor alatt.
Tetszett?
Úgy gondolom sokak érdeklődésére tarthat számot.
Energiamezők Magyarországon
Homoki-Szabó Attila - A mostani morális, politikai és alkotmányos válság leglényege mindeddig ismeretlen volt a magyar nép előtt. Itt az ideje, hogy elmondjuk, mi történt.
Magyarország valójában a világ közepe lett az utóbbi hónapokban, ha azt vesszük, hogy a nagyhatalmak vezetői melyik államra tekintettek a legtöbbször világtérképüket fürkészve. Valami kurva nagy atom-gáz-olaj tároló épül itt nekünk hamarosan.
A történet tulajdonképpen már 2004-ben elkezdődött, amikor az azóta EU-biztossá kinevezett Peter Mandelson megkezdte a kavarást Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása körül. Tony Blair főtanácsadója javasolta ugyanis a G8 csoport Sea Island-en rendezett 2004. júniusi találkozója alkalmával, hogy épüljön fel Magyarországon az a hatalmas energia-tározó és -fejlesztő komplexum, amely megoldja Európa energia-éhségét. A terv hallatlanul bonyolult, nem csoda, hogy a beruházás előkészítése nem csak titkos, de összetett feladat is volt. Meggyőzni a ruszkikat, hogy nem baj, ha egy NATO-államban. Meggyőzni az amerikaiakat, hogy mindig mindenki lojális lesz. A németeknek tetszett, az olaszoknak kevésbé, a lényeg, hogy elvben megegyeztek.
A döntés tehát megszületett, hogy 2010-ig elkezdik építeni azt a központot, ahol a török és az orosz vezetékek összefutnak, és ami mellett egy új típusú nukleáris reaktor kísérleti üzeme is duruzsolhat. Magyarország előnyei: az országnak nincs semmilyen katonai potenciálja, tehát sohasem kezdi majd erőszakosan államosítani a nagyok játékát. Magyarországon a legelfogadottabb a nukleáris energia a közvélemény szemében, 63% támogatja, míg az EU-átlag 40% körüli. Magyarország határos Ukrajnával, amit az oroszok már úgyis gyarmatosítottak, és közel van az Adria is.
Ehhez partnernek Mandelsonék a Medgyessy Péternél sokkal tárgyalóképesebb Gyurcsányt akarták. Jól ismerték őt, mert mindig kísérgette Medgyessyt a hivatalos találkozókra, ez a nyurga, anglománnak tűnő, stréber fiatalember. Kovács László a javaslatra rábólintott. A miniszterelnök-váltás történetét ismerjük. Az ötletet hivatalosan Blair már Gyurcsánynak nyújtotta be. Ferinek rohadtul tetszett az elképzelés, és megnyugodott, hogy ebből annyi pénz folyik be az államkasszába, hogy bőven van idő befoltozni a szanaszét kúrt költségvetést.
2006 február végén látszólag minden ok nélkül idejött Putyin. "Gazdasági, energetikai diplomáciát folytatunk Oroszországgal" - mondta egy nemzetbiztonsági szakértő akkoriban arról, hogy mégis mi értelme volt a látogatásnak. Ez volt az a pillanat, amikor Gyurcsány megegyezett az utolsó részletkérdésekben is az addig nehézkesnek bizonyuló oroszokkal.
2006 májusában Gyurcsány Ferenc találkozott Henry Kissingerrel. Erről a magyar sajtó nagyon szűkszavúan számolt be. A kormányszóvivő azt mondta, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokat tekintették át, a Gyurcsány-blogban meg volt egy bejegyzés, hogy áttekintették Európa és Amerika helyzetét a világban. Utóbbi járt közelebb az igazsághoz. Ekkor már a nagy nemzetközi szerződés szövegének részleteit tisztázták. Gyurcsány biztosította Kissingert, hogy a választási győzelme után teljes gőzzel kezdődhet a világ eddigi egyik legnagyobb energetikai beruházásának előkészítése, és megmutatta a Putyinnal aláírt szándéknyilatkozatot. Február és május között a választások miatt jegelték az ügyet, de Kissinger már az új kormány eskütétele előtt iderohant.
2006. június 22-én volt a nagy áttörés az ügyben. George W. Bush személyesen jött Budapestre, az utolsó papírokat aláírni orosz kollégáival. Azt ugyan senki nem gondolta, hogy az emberek majd elhiszik, hogy júniusban jön októbert ünnepelni, de hát elhitték, és ehhez sokat segített a CNN élő adása, amelynek közvetítésére a CIA kötelezte a tévéadót. Miközben egész Budapest le volt zárva, egy titkos delegáció szintén szabadon mozgott: a Gazprom vezérkara. Alekszej Miller, a Gazprom első számú ura éppen június 21-én érkezett Budapestre, hogy zárt ajtók mögött tárgyaljon Gyurcsány Ferenccel.
Másnap a Gazprom és a Bush-kabinet vezetői aláírták az utolsó aláírnivalót, és Jalta óta a legfontosabb nagyhatalmi megegyezésre pecsét kerülhetett. Miközben a magyar sajtó azt hitte, hogy itt most az a kérdés, hogy Sólyom László beszól-e Guantanamo miatt, vagy hogy Táncsics börtönét most tényleg visszakapjuk-e, addig a Gazprom és a State Department vezetői lepapírozták Magyarország és Európa jövőjét. A tervezett beruházás háromszor annyi pénzt mozgat meg, mint a II. Nemzeti Fejlesztési Terv teljes kerete.
A dologba azonban egy apró hiba csúszott. Gyurcsányék kihagyták a remek orosz kapcsolatokkal bíró szocialista nehézipari maffiát. Puch László, Knopp András, Kapolyi László és társaik mellett úgy mentek el a szervezők, mintha itt se lettek volna. Pedig ők még Mogiljevics idején könyékig benne jártak az orosz gáz európai közvetítésében. Ez bosszúért kiáltott.
Miután a Gyurcsány-Kóka páros rendre elhajtotta őket a picsába, augusztusban az öregfiúk Puch László közvetítésével eladták az őszödi beszédet a Fidesznek. Orbán Viktor megnyugodott, hogy az április fiaskót könnyű lesz helyrehozni, és izgalmában még erdélyi látogatásakor meghirdette a szeptember 23-i gyűlést a Hősök terére. Egyszerűen képtelen volt kivárni amíg hazajön, annyira felélénkült. Az volt a terve, hogy addig a hazugság/illegitim szlogeneket jól bejáratják, és a téren lejátsszák az őszödi beszédet. Jó minőségben, óriási hangfalakból. Döbbent arcú tízezrek. Mindenütt megismételt híradó-bevágások, satöbbi.
Gyurcsányék azonban kaptak egy fülest, hogy mi készül ott. Feriék nem szaroztak, és elébe menve az eseményeknek kinyomták a szöveget maguk. Gyurcsány Győrből azonnal reagált, a legkisebb zavar és meglepettség nélkül beindult a kommunikációs gépezet. Orbán köpni-nyelni nem tudott, keddre tért magához, addig meg se szólalt nyilvánosan, és aznap is csak délután. Elrontották a játékát.
Hétfőn azonban közbejött még egy mentőötlet. A Szabadság téri tv-ostrom kezdetekor Gyurcsány leporolta az 56-os kommunista tankönyvet, és az akkor elkúrt módszert sikeresen alkalmazta. Ahogy akkor is hagyták a vérengzést a rádió előtt, ő is visszafogta a rendőröket a TV-nél. Azt akarta, hogy az ország egyrészt beszarjon, másrészt lehetőség legyen statárium bevezetésére. Elég volt néhány brutális megtorló ítéletet hozni, hogy az emberek elgondolkozzanak azon, hogy már csak járókelőnek is lenni két év letöltendő szabadságvesztés. Ugyanakkor a lángoló autók képe, és másnap a mesterségesen hosszúra nyújtott ütközet a Blahán biztosította, hogy a közvélemény és az ellenzék is óhajtsa a rendet.
Putyint még így is nyugtatgatni kellett. Gyurcsány ezért kedden gyorsan elrepült Szocsiba. "Európának szüksége van az orosz energiahordozókra, Oroszországnak az európai fogyasztókra. Aki itt valamit nem ért, az előbb-utóbb rajtaveszít" - idézte Gyurcsányt a Kommerszant című orosz lap. Putyin pedig ezt bírta mondani szintén azon a kedden: "Semmi nem mutat arra, hogy ne valósulna meg a Magyarország területén tervezett hatalmas gáztározó, amely nemcsak a magyarországi gázellátás stabilizálását, de az egész európai ellátást szolgálja." A másik feladata Gyurcsánynak az volt, hogy megkérje Putyint, az orosz titkosszolgálat tegyen már rendet a renitens gáz-lobbista ős-kommunisták között. Meg nézzenek már utána, nem a régi, Jelcin-érában feltört Gazprom-vezetők keverik-e a szart.
Nyugi még ekkor sem volt. Ferinek el kellett rohannia Berlinbe is, mert Európa legnagyobb gázfogyasztói a németek, és ők nagyon nem akarják, hogy az ellátás akadozzon egy kormányválság miatt. Meg kíváncsiak voltak, hogy akkor most Putyin lemondta az egészet vagy nem. Ezért volt olyan sürgős az a kínosra sikeredett randi Angela Merkellel. Épp azon a pénteken a városban volt a francia és a belga miniszterelnök is, akik szintén szerettek volna megnyugodni.
Ugyanezen a napon, tehát 22-én jelent meg az osztrák-sajtóban a Strabag-botrány, amelyben az egyetlen név szerint bemószerolt magyar politikus Puch László volt. Gyurcsány kis EU-segítséggel is üzent az áruló lobbinak, hogy kuss a nevük. Közben a Putyin-vonalról nyugalomra intette őket az orosz titkosszolgálat is.
Orbán Viktort csak az önkormányzati választások után avatták be a részletekbe, bár a beruházásról nagy vonalakban azért tudott. Amikor október 4-én este 100 üzletemberrel tárgyalt hivatalos megfogalmazás szerint, akkor mondták el neki, hogy hagyja békén a kormányt, amíg az építkezés meg nem kezdődik. Addig az amerikai - orosz - német - EU alkut károsan befolyásolná egy esetleges kormányváltás, nem kéne az időt húzni, mert a végén még a szlovákok építhetik meg azt a nagy valamit. Orbán pénteken a saját tüntetésén, több tízezer híve előtt jelentette be, hogy nem akar kormányt dönteni. Cserébe Gyurcsány elfogadta, hogy 2009 körül kiszáll. "Ha már buknom kell, akkor jobb, ha a reformok végrehajtása után bukok ebben az országban" - mondta 12-én Londonban.
A megegyezés után most már tényleg nincs akadálya annak, hogy tavasszal markolók szántsák fel Magyarországot, és itt folyjon össze a kelet összes gáza és olaja egy bazi nagy reaktor alatt.
Tetszett?
2006. október 24.
2006 Október 23 - Ferenciek tere
Napot, kellemest. Szóval október 23. Mindenféle pártpolitika, ideológiai kinyilatkoztatás nélkül próbálom összefoglalni nektek, akiket érdekel, hogy mi történt itt, a hírekben is többször említett Veres Pálné utcában, s a Ferenciek terén, ugyanis itt lakom.
Egy-két hete nem követtem figyelemmel a Fidesz szervezkedését, a Kossuth téri tüntetők terveit, úgyhogy nem voltam teljesen képben a helyzettel kapcsolatban. Édösapám hívott fel minket a vonaton, hogy zavargások vannak blahán, astoriánál, ésatöbbi, szal vigyázzunk, mert nem vicces dolgok ezek. Vigyáztunk is. Olyannyira, hogy nem is a Nyugatiban, hanem Kőbánya kispesten szálltunk. Hozzá kell tenni, az a hely rongálások és tüntetők nélkül is legalább annyira veszélyes, gusztustalan és undorító, mint egy szétvert belvárosi utca. Amúgy feltűnően sokan választották most a Nyugati helyett a Kispesti leszállást.
Rövid tanakodás után én metróval, öcsém pedig barátnőjével és annak nővérével, taxiba szállt, s jutott haza. Kíváncsi voltam, mi lesz a Ferenciek terén, de édesapám kicsit felnagyította a dolgokat, a helyzet akkor még korán sem volt annyira rossz, mint utána. A metróaluljáróból felfelé jövet már lehetett hallani a békés tömeget, a skandálásokat, de gond nélkül át tudtam jutni rajtuk, s rá 2 percre már a szállásomon is voltam. Ezután elkezdtünk tévézni, s néztük az élő közvetítést a Ferenciek teréről. Kicsivel ez után Máté felhívta a figyelmünket arra, hogy az ablakból sokkal jobban nyomon lehet követni az eseményeket, mint a tévéből… s tényleg. Akkor tudatosult bennünk csak igazán, hogy egy vonalban vagyunk az Erzsébet híd elé emelt torlasszal, s mintegy 50 méterre zajlanak tőlünk a televízióban sugárzott események.
Az ablakból, s a televízióból értesültünk a további fejleményekről. A rendőri erősítésről, a különböző politikusoktól származó véleménynyilvánításokról a tévéből, az utcán zajló eseményekről pedig első kézből, az ablakon kihajolva szereztünk tudomást. A szállástól 2 méterre lévő éjjel-nappali bisztró ezen az estén körülbelül éves bevételének felét zsebelhette be. Tüntetések helyére éjjel-nappalit nyitni legalább akkora ötlet, mint suli mellé kocsmát rakni. Párszor mentünk le cigiért, sörökért, de azon a pár négyzetméteren nem lehetett elférni. Éjjelre már többen is megtalálták a kis boltot, lévén, hogy a Veres Pálnéban elég nagy volt a tömeg. Pár percet beszélgettünk is a tüntetőkből kivált, szomjas emberkékkel, de 10 percnél többet nem nagyon töltöttünk az utcán.
Ezután néhány perc szünet következett. A tévében is látható állóháború lohasztotta az érdeklődésünket, ám Máté telefonja után beindultak az események. Éppen Adriennel voltam az „A” szobában, mikor is felhívott szobatársam, hogy „ezt érdemes lenne látni. A másik utcában 3 kocsit borítottak fel.” Megbeszéltük, hogy lemegyünk, megnézzük mégis milyen komoly a helyzet, tőlünk kb. 30 méterre. Mire Máté vezetésével visszaértünk a helyszínre az egyik autó már lángolt. Telefonommal elég rossz minőségű képeket is készítettem, de sajnos nincs nálam az adatkábel, úgyhogy a képek feltöltésére még várni kell egy keveset. Pont az egyik fénykép elkészülése után robbant az autó, ez volt a végszó, lassan visszaszivárogtunk a szállásra s kiültünk az ablakba. Ami ezután következett háborús filmbe illő jelenetekhez hasonlított leginkább. A szűk Veres Pálné híd felöli oldalán körülbelül 10-15 rendőr állt, könnygázvetőkkel felszerelkezve, s heccelte a tőlük mintegy 15 méterre álló tüntetőket, akiket nem kellett félteni ilyen téren. Szó szót követett, elég nagy volt a hangzavar, akkor a rendőrök megindultak, végigkergették őket az utcákon. Közben öcsémmel beszéltem telefonon, ám a beszélgetés menetét meg kellett szakítanunk időről időre, mert a robbanásoktól, lövésektől nem sok mindent hallottunk a másik szavából. Karnyújtásnyira, az ablakból voltam mindezeknek szem és fültanúja. A pár perces esemény alatt olyannyira telített lett az utca könnygázzal, s a petárdákból származó foszforos füsttel, hogy mire leraktam a telefont, már nem láttam a könnyeimtől. Édesanyámmal is azért kellett befejeznem a beszélgetést, mert nem tudtam folytatni, nem láttam, s az orrnyálkahártyám is felmondta a szolgálatot. A másik szobából Máté és Adrienn is hasonló vörös szemekkel kerültek elő, ám elég jó videofelvételt sikerült csinálniuk az alattunk pár méterre zajló eseményekről. Amennyiben lesz módom, feltöltöm őket az oldalra. Jól látszik a rendőrök csoportja, a kergetőzés, jól hallatszanak a robbanások, s a villanások, egyszóval izgalmas kis videó sikeredett belőle.
Hajnali három-négy körül vált a szoba alvásra alkalmassá, addig be sem lehetett menni, mert az ember szeme nem bírta a szobában rekedt könnygázt. Ezek után már nem nagyon történt semmi, elhalkultak az emberek, a tévé is berekesztette a közvetítést. Másnap reggel voltak kirakatok amiket már újra kezdtek festeni, bár szerintem ez egyelőre kicsit korai. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de kétlem, hogy egy csak egy napos dolog lenne. Minden esetre.. Anyu, Apu, semmi bajom, jól vagyok
Csabával kétszer beszéltem az éjszaka folyamán, lévén, hogy ő a Blahánál történt eseményektől volt nem messze, de biztonságban. Na, hát ez volt október 23. a „tűzfészekből”, ahogy megéltük, ahogy átéltük. Az biztos, hogy ilyet még csak filmekben láttam. Izgalmas volt, nem félelmetes. A videót megpróbálom minél előbb felrakni.
Legyetek jók.
Egy-két hete nem követtem figyelemmel a Fidesz szervezkedését, a Kossuth téri tüntetők terveit, úgyhogy nem voltam teljesen képben a helyzettel kapcsolatban. Édösapám hívott fel minket a vonaton, hogy zavargások vannak blahán, astoriánál, ésatöbbi, szal vigyázzunk, mert nem vicces dolgok ezek. Vigyáztunk is. Olyannyira, hogy nem is a Nyugatiban, hanem Kőbánya kispesten szálltunk. Hozzá kell tenni, az a hely rongálások és tüntetők nélkül is legalább annyira veszélyes, gusztustalan és undorító, mint egy szétvert belvárosi utca. Amúgy feltűnően sokan választották most a Nyugati helyett a Kispesti leszállást.
Rövid tanakodás után én metróval, öcsém pedig barátnőjével és annak nővérével, taxiba szállt, s jutott haza. Kíváncsi voltam, mi lesz a Ferenciek terén, de édesapám kicsit felnagyította a dolgokat, a helyzet akkor még korán sem volt annyira rossz, mint utána. A metróaluljáróból felfelé jövet már lehetett hallani a békés tömeget, a skandálásokat, de gond nélkül át tudtam jutni rajtuk, s rá 2 percre már a szállásomon is voltam. Ezután elkezdtünk tévézni, s néztük az élő közvetítést a Ferenciek teréről. Kicsivel ez után Máté felhívta a figyelmünket arra, hogy az ablakból sokkal jobban nyomon lehet követni az eseményeket, mint a tévéből… s tényleg. Akkor tudatosult bennünk csak igazán, hogy egy vonalban vagyunk az Erzsébet híd elé emelt torlasszal, s mintegy 50 méterre zajlanak tőlünk a televízióban sugárzott események.
Az ablakból, s a televízióból értesültünk a további fejleményekről. A rendőri erősítésről, a különböző politikusoktól származó véleménynyilvánításokról a tévéből, az utcán zajló eseményekről pedig első kézből, az ablakon kihajolva szereztünk tudomást. A szállástól 2 méterre lévő éjjel-nappali bisztró ezen az estén körülbelül éves bevételének felét zsebelhette be. Tüntetések helyére éjjel-nappalit nyitni legalább akkora ötlet, mint suli mellé kocsmát rakni. Párszor mentünk le cigiért, sörökért, de azon a pár négyzetméteren nem lehetett elférni. Éjjelre már többen is megtalálták a kis boltot, lévén, hogy a Veres Pálnéban elég nagy volt a tömeg. Pár percet beszélgettünk is a tüntetőkből kivált, szomjas emberkékkel, de 10 percnél többet nem nagyon töltöttünk az utcán.
Ezután néhány perc szünet következett. A tévében is látható állóháború lohasztotta az érdeklődésünket, ám Máté telefonja után beindultak az események. Éppen Adriennel voltam az „A” szobában, mikor is felhívott szobatársam, hogy „ezt érdemes lenne látni. A másik utcában 3 kocsit borítottak fel.” Megbeszéltük, hogy lemegyünk, megnézzük mégis milyen komoly a helyzet, tőlünk kb. 30 méterre. Mire Máté vezetésével visszaértünk a helyszínre az egyik autó már lángolt. Telefonommal elég rossz minőségű képeket is készítettem, de sajnos nincs nálam az adatkábel, úgyhogy a képek feltöltésére még várni kell egy keveset. Pont az egyik fénykép elkészülése után robbant az autó, ez volt a végszó, lassan visszaszivárogtunk a szállásra s kiültünk az ablakba. Ami ezután következett háborús filmbe illő jelenetekhez hasonlított leginkább. A szűk Veres Pálné híd felöli oldalán körülbelül 10-15 rendőr állt, könnygázvetőkkel felszerelkezve, s heccelte a tőlük mintegy 15 méterre álló tüntetőket, akiket nem kellett félteni ilyen téren. Szó szót követett, elég nagy volt a hangzavar, akkor a rendőrök megindultak, végigkergették őket az utcákon. Közben öcsémmel beszéltem telefonon, ám a beszélgetés menetét meg kellett szakítanunk időről időre, mert a robbanásoktól, lövésektől nem sok mindent hallottunk a másik szavából. Karnyújtásnyira, az ablakból voltam mindezeknek szem és fültanúja. A pár perces esemény alatt olyannyira telített lett az utca könnygázzal, s a petárdákból származó foszforos füsttel, hogy mire leraktam a telefont, már nem láttam a könnyeimtől. Édesanyámmal is azért kellett befejeznem a beszélgetést, mert nem tudtam folytatni, nem láttam, s az orrnyálkahártyám is felmondta a szolgálatot. A másik szobából Máté és Adrienn is hasonló vörös szemekkel kerültek elő, ám elég jó videofelvételt sikerült csinálniuk az alattunk pár méterre zajló eseményekről. Amennyiben lesz módom, feltöltöm őket az oldalra. Jól látszik a rendőrök csoportja, a kergetőzés, jól hallatszanak a robbanások, s a villanások, egyszóval izgalmas kis videó sikeredett belőle.
Hajnali három-négy körül vált a szoba alvásra alkalmassá, addig be sem lehetett menni, mert az ember szeme nem bírta a szobában rekedt könnygázt. Ezek után már nem nagyon történt semmi, elhalkultak az emberek, a tévé is berekesztette a közvetítést. Másnap reggel voltak kirakatok amiket már újra kezdtek festeni, bár szerintem ez egyelőre kicsit korai. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de kétlem, hogy egy csak egy napos dolog lenne. Minden esetre.. Anyu, Apu, semmi bajom, jól vagyok
Csabával kétszer beszéltem az éjszaka folyamán, lévén, hogy ő a Blahánál történt eseményektől volt nem messze, de biztonságban. Na, hát ez volt október 23. a „tűzfészekből”, ahogy megéltük, ahogy átéltük. Az biztos, hogy ilyet még csak filmekben láttam. Izgalmas volt, nem félelmetes. A videót megpróbálom minél előbb felrakni.
Legyetek jók.
2006. október 22.
La Grande Família
Rég jött már össze a família… most bepótoltuk. Ilyenkor az van, hogy leülünk, vitázunk, az öregek sírnak, isznak, mi fiatalok nevetgélünk, mindenki nagyokat eszik… leginkább faterom, aztán eszünk még egy keveset, mert nagyanyám szemében nincs túlsúlyos ember, vagy olyan, aki eleget evett. Nagyszülők (apai ágon), unokatestvérek, és a mi családunk. Így szokott kinézni a díszes társaság. Volt ma is evés, ivás… meg Forma1. Nagyfaterral (aki az egyik legnagyobb tag, akit ismerek) ilyenkor elszívjuk a szokásos cigiket, mert, ahogy mondani szokta „Mikor dohányozhat egy öregember együtt az unokájával, ha nem ilyenkor”. Persze nagymuter ki nem állhatja, de a rituális dohányzásunk alkalmával még ő is szemet huny az önrombolás felett.
Legkisebb unokahúgom, Betti (15) már fél éve él kapcsolatba egy számomra ismeretlen Janikával. El is húzott az összeröffenésről, amikor jöttek érte. Legnagyobb (s egyben utolsó) unokahúgom, Zsani (20) meg igencsak jól nézett ki ma este. Persze vita nélkül a mostani vacsora sem múlt el. Hogy min tudtak összekapni a nagyok, az kimaradt… mi a másik szobában néztük a SHIBUYA nevezetű agyromboló leszázalékolt megasztár hasonmás műsort. Félelmetes milyen embereket tud vonzani egy ilyen lehetőség.
Jah… ezt el kell mesélnem. Pesten, a mozi után visszamentünk a ruhatárba (pesten van ruhatár a mozikban. Bp. 1 – 0 Szeged) és a jegyeket az asztalra rakva vártuk, hogy a kedves kis hölgy visszaszolgáltassa a ruháinkat. Várt egy picit, mi is vártunk, majd megszólalt, hogy át kéne állnunk a másik sorba. Ezt nem fogtuk fel elsőre, hiszen sor sehol sem volt, csak mi hárman álltunk a pultnál. Ezek után fedeztem fel a két táblát az asztalon. „Berakás”, „Kiadás”. A táblák mintegy 4 cm-re foglaltak helyet egymástól, s kissé srégen elhelyezve jelezték, hol kell állnia az illetőnek. A helyzet több volt, mint röhejes. Egy teljesen kihalt ruhatárban a pult előtt állva, a „Berakás” tábla előtt vártuk, hogy a csaj kiadja a ruháinkat. Nem tette. Figyelmeztetett. 20 centivel arrébbmentünk, s mosolyogva kiadta a kabátokat. Félelmetes. Micsoda precizitás, micsoda szabályok. Jól jegyezzétek meg. Pesten nem mindegy, melyik végén állsz az asztalnak. Ha feltűnően sokáig váratnak a pultnál, próbáld meg 30 centivel arrébb.
Animeblogot mostantól írom majd.
Pás.
Legkisebb unokahúgom, Betti (15) már fél éve él kapcsolatba egy számomra ismeretlen Janikával. El is húzott az összeröffenésről, amikor jöttek érte. Legnagyobb (s egyben utolsó) unokahúgom, Zsani (20) meg igencsak jól nézett ki ma este. Persze vita nélkül a mostani vacsora sem múlt el. Hogy min tudtak összekapni a nagyok, az kimaradt… mi a másik szobában néztük a SHIBUYA nevezetű agyromboló leszázalékolt megasztár hasonmás műsort. Félelmetes milyen embereket tud vonzani egy ilyen lehetőség.
Jah… ezt el kell mesélnem. Pesten, a mozi után visszamentünk a ruhatárba (pesten van ruhatár a mozikban. Bp. 1 – 0 Szeged) és a jegyeket az asztalra rakva vártuk, hogy a kedves kis hölgy visszaszolgáltassa a ruháinkat. Várt egy picit, mi is vártunk, majd megszólalt, hogy át kéne állnunk a másik sorba. Ezt nem fogtuk fel elsőre, hiszen sor sehol sem volt, csak mi hárman álltunk a pultnál. Ezek után fedeztem fel a két táblát az asztalon. „Berakás”, „Kiadás”. A táblák mintegy 4 cm-re foglaltak helyet egymástól, s kissé srégen elhelyezve jelezték, hol kell állnia az illetőnek. A helyzet több volt, mint röhejes. Egy teljesen kihalt ruhatárban a pult előtt állva, a „Berakás” tábla előtt vártuk, hogy a csaj kiadja a ruháinkat. Nem tette. Figyelmeztetett. 20 centivel arrébbmentünk, s mosolyogva kiadta a kabátokat. Félelmetes. Micsoda precizitás, micsoda szabályok. Jól jegyezzétek meg. Pesten nem mindegy, melyik végén állsz az asztalnak. Ha feltűnően sokáig váratnak a pultnál, próbáld meg 30 centivel arrébb.
Animeblogot mostantól írom majd.
Pás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)