
Réges-régen elfelejtődtek már azok az idők, mikor a Scorpions dolgozta át a Gyöngyhajú lányt. Ez ma már nem megy. Habár Kozsó pajtásunk még dobbanthat egy nagyot az Újvilágban, mi magunk is tisztában vagyunk vele, hogy MTV-t nem az ott játszott magyar zenekarok unásig ismételt klipjei miatt nézünk. (MTV-t egyáltalán nem nézünk amúgy sem...)
A régebben tehetség alapú, ma már inkább gazdasági érdekeken nyugvó sztárcsinálásra hazánk tökéletes példa. Ki ne emlékezne a Biző Boys, a Carpe Diem, a Soho Party, az UFO (és még sorolhatnánk) zenetörténelmet írt klasszikusaira. A Backstreet Boystól elkezdve az összes nagyobb külföldi énekesnek vagy bandának megvolt a magyarított változata, de nem állunk meg. Ahogy az idő, úgy az igények is változnak.
Kitől lesz nedves minden kifinomult ízléssel még nem rendelkező tinédzser lány bugyija? Bill Kaulitztől, a TH durván femin, negyven kilós tejberokkerétől, amint önkívületi állapotban ordibálja a németet. Következés képen, mi kell nekünk? Ugyanilyen csak magyarba, mert az nem járja, hogy a potenciális hazai fogyasztók németül karattyoló pubertásokra költsék a pénzüket.

A No, Thanx néven alakult tinédzser-rockbanda már most milliós rajongó tábort tudhat magáénak, habár a fiúk még el sem kezdtek mutálni. A séma nagyjából megegyezik. Egy énekes, mellé meg 3 másik, hogy többet lehessen írni a fiúk szexuális életéről, az első csókról meg az ideális randevúról. Vatta új tornacipők, hamvas bőr, darkos jegyek, meg persze a bőrdzseki, és a szakadt cuccok, mert a hitelesség az első. Márciusban jön ki az első lemez, addig felteszem, a TV-szereplések megbeszélései folynak, meg az interjúk szövegének memorizálása. A "Nem zavar titeket, hogy sokan a magyar Tokio Hotelként emlegetik a bandát?" kérdésre mintegy 1204 opcionális válaszlehetőséget tanultak már be a srácok.
Aztán majd jön a magániskola, meg a botrányok. A rajongók, a folyamatos fellépések, az interjúk, meg a stúdiómunkák, mert ez kell egy 14 éves kiskamasz egészséges szellemi fejlődőséhez. Előre féltem szegény kissrácokat, mert amit kapni fognak, az nem lesz egyszerű. Aztán a kifinomult hazai emo scene meg kezdhet gondolkodni, hogy hova sorolja a díszhímeket. Minden esetre a fiatalság elé újra tökéletes példa került. "Tinisztár leszel, vagy nulla, vagy elő, vagy hulla"
A régebben tehetség alapú, ma már inkább gazdasági érdekeken nyugvó sztárcsinálásra hazánk tökéletes példa. Ki ne emlékezne a Biző Boys, a Carpe Diem, a Soho Party, az UFO (és még sorolhatnánk) zenetörténelmet írt klasszikusaira. A Backstreet Boystól elkezdve az összes nagyobb külföldi énekesnek vagy bandának megvolt a magyarított változata, de nem állunk meg. Ahogy az idő, úgy az igények is változnak.
Kitől lesz nedves minden kifinomult ízléssel még nem rendelkező tinédzser lány bugyija? Bill Kaulitztől, a TH durván femin, negyven kilós tejberokkerétől, amint önkívületi állapotban ordibálja a németet. Következés képen, mi kell nekünk? Ugyanilyen csak magyarba, mert az nem járja, hogy a potenciális hazai fogyasztók németül karattyoló pubertásokra költsék a pénzüket.

A No, Thanx néven alakult tinédzser-rockbanda már most milliós rajongó tábort tudhat magáénak, habár a fiúk még el sem kezdtek mutálni. A séma nagyjából megegyezik. Egy énekes, mellé meg 3 másik, hogy többet lehessen írni a fiúk szexuális életéről, az első csókról meg az ideális randevúról. Vatta új tornacipők, hamvas bőr, darkos jegyek, meg persze a bőrdzseki, és a szakadt cuccok, mert a hitelesség az első. Márciusban jön ki az első lemez, addig felteszem, a TV-szereplések megbeszélései folynak, meg az interjúk szövegének memorizálása. A "Nem zavar titeket, hogy sokan a magyar Tokio Hotelként emlegetik a bandát?" kérdésre mintegy 1204 opcionális válaszlehetőséget tanultak már be a srácok.
Aztán majd jön a magániskola, meg a botrányok. A rajongók, a folyamatos fellépések, az interjúk, meg a stúdiómunkák, mert ez kell egy 14 éves kiskamasz egészséges szellemi fejlődőséhez. Előre féltem szegény kissrácokat, mert amit kapni fognak, az nem lesz egyszerű. Aztán a kifinomult hazai emo scene meg kezdhet gondolkodni, hogy hova sorolja a díszhímeket. Minden esetre a fiatalság elé újra tökéletes példa került. "Tinisztár leszel, vagy nulla, vagy elő, vagy hulla"